Képzeld el, hogy van egy birkaszerű állat, amely ragadozó! Na, hát körülbelül így néz ki a halak között ez a két keszeg: mint a vizek farkasai, úgy prédálnak!

Habár van még olyan rokonuk, amelyre a ragadozóhalak horgászatára szakosodott pecások előszeretettel pergetnek, most a két leggyakoribb keszegről lesz szó, a balinról és a fejes domolykóról. Mindkettő remek horgászélményt nyújtó hal, ráadásul annak, aki szeret a szálkákkal bíbelődni, még finom is. Megfogásuk bizonyos időszakban igen könnyű, de ehhez ismerni kell életmódjukat.

Míg a domolykó leginkább folyóvizeink és a patakok lakója, a balin nagyjából minden vizünkben megtalálható, kiváltképpen híres a balatoni állománya. A legnagyobb tavunkban fényváltáskor itt-ott forrani kezd a víz, ott, ahol épp a balinok csapata hajtja-tereli és „üti” le a küszöket. Ez a kifejezés arra utal, hogy nagy sebességgel vág oda a kishalaknak, amelyeket így „kábít el”, hiszen nincs foga, amivel megragadhatná őket. A domolykó is csapatokban járja a vizeket, de az idősebb példányok már magányosan vadásznak.

A balin nem költözik fel a hegyekbe, de a „domi” előszeretettel megy fel akár 1000–1400 méteres magasságig, ahol pisztrángokkal és pénzes pérekkel versenyeznek a táplálékért. Főleg rovarokat, csigákat és rákokat eszik, de nem veti meg a gyümölcsöket sem. Májusban például a víz felett szálló és abba behulló cserebogarakat kapkodja be, hasonlóan a balinhoz, amely tiszavirágzás idején használja ki a terülj-terülj asztalkát. A balin az egyik leggyorsabb halunk, nem véletlen, hogy egyik népies neve a villámkeszeg.

Kapcsolódó bejegyzések

Tudtad, hogy a horgászetika zöld?

Létezik egyáltalán horgászetika? Pedig ahogy a vadászoknak is van erkölcsi kódexük, úgy a pecásoknak is. Ráadásul nem is akármilyen!