„Egy kis szemléletváltással sokkal többet spórolhatnánk!” – vallja Kovács Levente orvostanhallgató. Az ifjú tehetséggel tudományos életútjáról, a generációját jellemző mai trendekről és a környezetvédelemhez kapcsolódó saját filozófiájáról beszélgettünk.
Bár mindössze 20 esztendős vagy, a tudományos életutad igen gazdag. Milyen nagyobb lépcsőfokok vezettek idáig?
A Nyíregyházi Eötvös József Gyakorló Általános Iskolában és Gimnáziumban végeztem a tanulmányaimat. Ezekben az években kezdtem el mélyebben érdeklődni a természetvédelem iránt. Mivel a Nyíregyházi Egyetem fenntartásában működött az iskolám, lehetőségem nyílt arra, hogy középiskolás diákként bekapcsolódhassak az egyetem Környezet- és Természettudományi Intézetének a munkájába. Bár kevés kortársam élt a lehetőséggel, én mégis erős motivációt éreztem arra, hogy átfogóbb tudást szerezzek a biológia sokszínű világáról.
Milyen szakterületre specializálódtál?
Leginkább a növénytan érdekelt, később több kutatásban is részt vettem, melyek keretében különböző növényi kivonatok hatásait vizsgáltuk. A Környezet- és Természettudományi Intézetben többek között a biotermesztéssel, a légszennyezéssel és vízügyi kérdésekkel is foglalkoztunk. Fontos megemlítenem, hogy a természettudományos érdeklődés mellett közben a bölcsészet is beszivárgott az életembe.
Környezetvédelmi témában többször is előkelő helyen végeztél a Közös jövőnk környezetvédelmi versenyen.
10. évfolyamos voltam, amikor a középiskolások országos csapatversenyén a vízvédelemmel, különösen a Tisza helyzetével foglalkoztunk, és első helyen végeztünk. A következő évben pedig országos második helyezést értünk el, ez utóbbiért a Nyíregyházi Egyetem rektori dicséretében is részesültünk. Idén immáron harmadszor vettem részt a pályamunkámmal, ezúttal egyénileg. Hálás vagyok a Kék Bolygó Alapítványnak, hogy a tudományos és a bölcsészi önkifejezésemnek ilyen keretek között is lehetőséget biztosított.
A Közös Jövőnk Környezetvédelmi versenyt 2002-ben hozták létre azzal a szándékkal, hogy a közoktatásban akkor még kevésbé elterjedt témaként a környezetvédelmet közelebb hozzák a fiatalokhoz. Kezdetben körzeti versenyként a környék iskoláit, diákjait igyekeztek megszólítani. Később már megyei, majd 2014-től országos versenyként hirdették meg a közben rangos eseménnyé vált megmérettetést. A verseny az online térben zajlik, ezzel is mérsékelve a környezetre gyakorolt káros hatást. A verseny témaköreit a szervezők úgy jelölik ki, hogy próbálják a klímaváltozás tématerületének minél szélesebb spektrumát lefedni, ezzel is innovatív, problémamegoldó gondolkodásra ösztönözni a versenyzőket. A verseny fordulói során igyekeznek a versenyzőket minél izgalmasabb és élményszerűbb feladatokkal bevonni a környezetvédelem kérdéskörébe, hogy új tapasztalatokkal felvértezve képviselhessék megváltozott gondolataikat és véleményüket kortársaik felé. A verseny fővédnöke Áder János, a Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumi elnöke.
A tudományos és bölcsész sikerek ellenére egyetemi utad az orvosi pálya felé kanyarodott…
Igen, jelenleg másodéves medikus hallgató vagyok a Debreceni Egyetemen. A jelentkezéskor azért komoly dilemmát jelentett a „hogyan tovább” kérdése. Végül az orvosi hivatás mellett döntöttem, de a környezetvédelmi és a bölcsész vonal is megmaradt. Az utóbbi területen egy országos esszéíró pályázaton harmadik helyezést, a Debreceni Nagyerdőért Egyesület pályázatán pedig második helyezést értem el, illetve a Partium című folyóiratban szintén jelentek meg verseim. A minden évben megrendezésre kerülő Fenntarthatósági Témahéten is bemutatkozhattam már a költeményeimmel, ahol két alkalommal is enyém lett az országos második díj.
Kovács Levente: Őszi virágágyás
Pályáját fogyasztja Phoebusunk szekere,
Napos óránk, kedvünk tűn, sötétül vele.
Nyári öltönyünkön szellő általrohan,
Jót kacag Boreas, s tart orrfolyásosan.
No, de Olvasómnak nem kell búnak esni,
Ilyenkor jó gyógyír bőszen ültetgetni.
Plántálni tengernyit kertfrontra, ládába,
Kókadt nyári tövet friss őszire váltva.
Sedum, díszkáposzta, van sok lehetőség
Most, hogy odalett a borzasztó nagy hőség.
S hogy ne szomorítson a csökkenő nappal,
Pótoljuk hiányát színpompás csarabbal.
Csinos kertbe való szelid őszirózsa;
Rómában istenek nemes koszorúja.
És délceg akonit, királyi kék fajta;
Miatta szerelme Rómeót siratta.
Ott az árvácska is, kit felejtni bűntett,
Hűséggel takarja ódon sirhelyünket.
Ültessünk úgyszintén kasvirágot, sárgát,
S kés’őszi hunyort, mert nem találni párját.
Legyen napraforgó, gólyaorr és hanga,
Utóbbi szigorún savanyú talajba’.
Ha Olvasóm mindezt cselekszi ekképpen,
A mogorva időt elfelejti szépen.
Idén pedig a Közös Jövőnk Kárpát-medencei környezetvédelmi verseny különdíját nyerted el. Milyen témában született az esszéd?
Pályamunkámat „A víz mint a világot mozgató életerő szállító közege – Különös tekintettel a víz hagyományos, szakrális és irodalmi vonatkozásaira” címmel írtam.
Ma az egyik legfontosabb és megoldásra váró környezeti probléma a vízválság. Hogyan vélekedsz erről?
A vízzel kapcsolatban a saját percepcióimra tudok hagyatkozni. Lakóhelyemen, az Alföldön, különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye vonzáskörzetében lesújtó valósággal nézünk szembe. Az aszályos évek megnehezítik a gazdák életét. Családom hobbiként lovakkal foglalkozik, így közelebbről is megtapasztalhattam, hogy a termények lokális beszerzése mekkora nehézséget jelent az egyre forróbbá váló nyarak miatt. A lassan mediterránná váló éghajlat alapjaiban változtatja meg a megyékben az agrárium hagyományait.
Kapcsolódó bejegyzések
A víz érték! Hogyan tehetünk érte?
Víz nélkül nincs élet, az ember számára nélkülözhetetlen: biológiai, higiéniai, egészségügyi, közlekedési és termelési szempontból is.
Hogy látod a kortársaidat, az ehhez hasonló akár globális, akár lokális környezeti problémák foglalkoztatják a mai Z-generációt?
Személyes meglátásom szerint közel se élvez kortársaim körében olyan mértékű prioritást a környezetvédelem, mint amilyet egyes médiumok prezentálni igyekeznek, a fiatalok jövőformáló szándékait hangsúlyozva. A zöldpártok, a zöldpolitika kétségtelen eredménye az, hogy sikerült egy létező problémát körvonalazni, bár a figyelem cselekvéssé valahogy mégse manifesztálódik, ami – és ezt fontos kiemelnünk – általános jelenség, nem pedig Z-generációs ignorancia. Ezt a mérsékelt érdeklődést már a gimnáziumban is érzékeltem, amikor az egész iskolából egyetlen tanulóként jelentkeztem a már említett Környezet- és Természettudományi Intézetbe. A fiatalok megnyerésében egyébként a cselekvő környezetvédelemnek nagyobb súlya lehet, mint a vitafórumokon és a közösségimédia-felületeken folyó vég nélküli szószaporításoknak, sértegetéseknek, ex cathedra kinyilatkoztatásoknak és elutasításoknak.
Kapcsolódó bejegyzések
Z-generáció az energiapolitikában: ambíciók, lehetőségek és egy közösen formált jövő?
Tudatos, ambiciózus fiatalokból álló csapat segíthet az energiaátállásban?
Említetted a jó példát. A személyes életedben hogyan nyilvánul meg a környezettudatosság?
A mindennapokban apró cselekedetekkel igyekszem csökkenteni az ökológiai lábnyomomat. Ilyen az energiafogyasztás minimalizálása, a szelektív hulladékgyűjtés vagy a vízfogyasztás mérséklése. Talán kevesen gondolnák, de a növények telepítésével rengeteg energiát megtakaríthatunk. Egy kis szemléletváltással sokat spórolhatnánk, amire a feleslegesen ültetett kerti növények ügye jó példa lehet. Például a japán juhar – bocsánatot kérek a hazai termesztőktől – igen ritkán érzi jól magát a magyarországi klímán és talajon, ezért gyakran „kiég”, kipusztul. Ugyanígy a tuja és sok egyéb örökzöld telepítése sem a legjobb döntés, amennyiben sövényt szeretnénk kertünkbe, horribile dictu, talán még a vadszőlőnek is lehet alternatívaként létjogosultsága. Summa summarum, a kert tervezésekor – de az élet egyéb területein is – érdemes előbb számításba venni a lehetőségeinket és az adottságainkat, és ezekhez igazítani a terveinket. Hiszem, hogy ezekkel az apró lépésekkel és némi tudatossággal megőrizhetjük természeti értékeinket, és fenntarthatóbb jövőt építhetünk.
Fotók: Kovács Levente archívuma
Kiemelt fotó: Canva
