Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja, egyben a nagyhét kezdete. Ezen a napon Jézus Jeruzsálembe történő bevonulására emlékeznek a keresztény hívő emberek.
A Virágvasárnapot leggyakrabban a Küriaké tón baión (görög), valamint a Dominica palmarum (latin) néven említik, ami annyit jelent: ’a pálmaágak vasárnapja’. Mindkét elnevezés Jézus jeruzsálemi bevonulására utal. Azokon a területeken, ahol nincs pálmafa, a Virágvasárnap kifejezést használják, amely a legkorábban virágzó fűzfaágakra utal. Magyarországon – a térségünk adottságai miatt – a barkát szentelik meg ezen a vasárnapon.
Kapcsolódó bejegyzések
Barka – Mit érdemes tudni a növényről, amely a húsvét jelképe lett?
Összegyűjtöttünk egy csokor hasznos információt a barkáról, a tavasz és a húsvét szimbólumáról.
A pálma: A szent atyák és a liturgikusok szerint a győzelem jelképe. Szent Ágoston például Krisztusnak a halál és az ördög fölött aratott győzelmét látja benne. Az olajág a békét és az irgalmasságot jelképezi. Nálunk a pálma- és az olajágak helyett bimbózó fűz- és rekettyeágakat használnak. A fűzágat már a 9. század óta alkalmazzák erre a célra. Angliában tiszafaágakat, Francia- és Spanyolországban pedig rúdra kötött virágcsokrokat is szentelnek. A népi hagyomány szerint a régi korok emberei a húsvéti tűzben égetett fával együtt pálma- és fűzágakat is tűztek a földbe, s vihar alkalmával égették is őket a villám és a jégeső ellen. Úgy vélték, hogy a fűzfa, a kereszt mellé téve, minden bajtól megóvja a házat.
Virágvasárnapi liturgia
A pálmaágak vasárnapja az ünnepi körmenetet és a dicsőséges bevonulást vezeti be. E vasárnap megünneplésének szokásai a Biblia mellett a jeruzsálemi egyház liturgiájából erednek, ahogy ezt már a 4. századtól lejegyezték. A szokások a szentföldi zarándoklatok megsokasodásával terjedtek el világszerte.
A katolikus egyházban a hagyományos virágvasárnapi ünnepi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik. A templom előtt összegyűlt hívek pálma- vagy barkaágakkal köszöntik a templomba bevonuló papságot és az asszisztenciát. Egykoron a jeruzsálemi tömegből sokan a szamárháton bevonuló Jézust meglátva leterítették ruháikat, ágakat törtek a fákról, s eléje szórva ezt kiáltozták: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely, íme, eljön! Hozsanna a magasságban!” (Mk 11,9–10).
Az ikon a szerző magántulajdona.
Több mint 2000 évvel ezelőtt a jeruzsálemi emberek Dávid fiaként üdvözölték Krisztust, Messiásként, aki felszabadítja a népet a rómaiak elnyomása alól. Krisztus küldetése azonban ennél sokkal jelentősebb volt. Nem az elnyomás alól szabadította fel a népet, és ezáltal az egész emberiséget, hanem a bűn rabsága alól. Ebben áll a megváltói tett, ez a húsvét értelme.
A virágvasárnapi liturgia minden ünnepélyessége mellett már az Úr szenvedéstörténetét tárja elénk. Az olvasmány Izajás próféta könyvéből a megjövendölt Messiásról szól (Iz 50,4–7), a szentlecke Szent Pál apostolnak a Filippiekhez írt leveléből Krisztus kenózisát (önkiüresítését), az Atyának való engedelmességét és kereszthalálát mondja el (Fil 2,6–11). 1967 óta minden első évben a Máté-, minden második évben a Márk-, minden harmadik évben pedig a Lukács-passió hangzik el.
Kapcsolódó bejegyzések
Az igazi böjt nem lehet öncélú – Interjú
A böjti időszaknak, azaz a szent negyven napnak különös jelentéstartalma van, a negyvenes szám pedig több helyen is megjelenik a Bibliában.
Virágvasárnap a költő tollából
A 20. század egyik legnagyobb katolikus költője, Pilinszky János ekképpen fogalmaz a Virágvasárnapról:
„Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót. Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő »szamaracska«. S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a »kövek kiáltanának!«”.
A kő: Jézus valószínűleg nem a régészetre gondolva fogalmazott így, de szavait arra is érthetjük. Érdekesség, hogy Palesztina geológiai adottságánál fogva kőzetekben igen gazdag. A köveknek ezért vallási tekintetben is nagy jelentőségük volt. Csak pár említés a Bibliából: Isten a tíz igét kőtáblákra írta (2Móz 31,18). Az oltárt faragatlan kövekből kellett építeni (2Móz 20,25; 1Kir 18,31). Isten a kövekből is támaszthat fiakat (Mt 3,9; Ézs 51,1k). Jézus a szegeletkő, amit az építők megvetettek (Lk 20,17; Zsolt 118,22; Ézs 8,14; 28,16; Dán 2,34k). A keresztények élő kövekként épülnek Isten templomává (1Pt 2,4k).
Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész világegyetemet képviselné a bevonulásban. S itt érdemes megemlítenünk, hogy a növények és az állatok mindig milyen szokatlan hangsúllyal szerepelnek az Evangéliumban, főképp a példabeszédekben. De nem a hasonlat, és nem is holmi megszemélyesítés emeli különleges megvilágításba őket, hanem nyilván a Teremtő és a teremtmény közötti viszony csodálatos komolysága.
A szamár: Szimbolikus, hogy a Megváltó nem egy délceg lovon vagy más tekintélyt parancsoló állaton vonult be az őt ünneplő nép elé Jeruzsálembe. Az állatok közül a kissé lassú mozgású, egyszerű és olykor csökönyös szamarat választotta. Ehhez kapcsolódik, hogy a legtöbb szamár hátán a gerinc vonalában a bőr világosabb, fehéres színű. A magyar alföldi vallásos hagyomány szerint a világos folt keresztet formáz. Jézus úgy találta jónak, hogy szenvedése előtt ennek az állatnak a hátán vonuljon be Jeruzsálembe, ahol az életét adta minden emberért. A szamárnak ezért a szolgálatáért hálából ott maradt a hátán a kereszt jele, amely napjainkban is a virágvasárnapi történéseket szimbolizálja.
„Amikor Jézus »dicsőségesen« bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora. Az igazi, a tulajdonképpeni »megdicsőülés« még hátravan” – olvashatjuk Pilinszky János gondolataiban.
A Virágvasárnappal kezdődő nagyhét az egyházi év hagyományokban, népszokásokban leggazdagabb időszaka. Az ünnepélyes bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, elhozva a megváltást, amely minden hívő ember reménye.
Fotók: Canva
