Steven Fuller a vadon élő állatok visszatérésétől a turizmus és az éghajlati válság okozta nyomásig mindent látott a közel 50 év alatt, amíg Amerika legrégebbi nemzeti parkját felügyelte.

A Yellowstone Nemzeti Park „téli gondnokaként” egy 1910-ben épült, rusztikus, cédrus zsindelyes házikóban él, amely egy dombon áll, rövid sétára a Yellowstone fenséges Grand Canyonjától. Télen, amikor a mély hó és a csontig hatoló hideg öt hónapra leállítja a turisztikai tevékenységet Yellowstone központjában, Fuller szakmai felelősségének egyik legfontosabb része a hó eltakarítása az épületek tetejéről, hogy azok ne omoljanak össze a teher súlya alatt.

Magányos élete idillinek tűnhet, de amikor Fuller és felesége, Angela 1973-ban megkapta a téli őrzésre szóló megbízást, nem volt sok versenytárs. Ő volt az egyetlen jelentkező. „Akkoriban a Canyonban télikertésznek lenni nehéz munkakörnek számított, ahol az elszigeteltség állítólag az őrületbe kergette az embereket” – emlékszik vissza Fuller, megjegyezve, hogy nem volt telefon és tévé, az internet pedig évtizedekre volt tőlük. Esténként rövidhullámú rádión keresztül hallgatták a BBC híradását. Ma a digitális technológia elterjedése lehetővé teszi a parklátogatók számára, hogy a legtávolabbi hegycsúcsokról is megosszanak egy-egy szelfit a közösségi médiában.

A Yellowstone park március 1-jén ünnepli fennállásának 150. évfordulóját, amikor is Amerika első nemzeti parkjaként bejegyezték. Fuller számára ez egybeesik azzal, hogy 49 éve tölti be a Yellowstone téli őrének tisztségét, ami a park történetében a leghosszabb idő, amióta valaki betöltötte ezt a posztot.

A Yellowstone rekordszámú látogatót fogad, mégis, Fuller szerint a park bizonyos szempontból vadabb, mint amikor ő érkezett. A grizzlymedvék, amelyek száma az 1970-es években mindössze 136-ra csökkent a parkban, megmenekültek a populáció visszaesésétől. A parkőrök által az 1920-as években szándékosan kiirtott farkasokat az 1990-es évek közepén hozták vissza. A bölényállomány, amely a 19. század végén mindössze 23 egyedet számlált, mára 5000 egyeddel gyarapodott.

1973-ban, Fuller érkezésének évében valamivel több mint 2 millió látogatást regisztráltak Yellowstone-ban. Tavaly a Covid-19 rohamot indított el, és közel 4,9 millióan látogattak ki – 800 ezerrel többen, mint 2019-ben, a járvány előtti évben. Idén, a park 150. évfordulója alkalmából rendezett publicitást figyelembe véve, a Yellowstone-ba ellátogatók száma meghaladhatja az 5 milliót.

A zsúfoltságtól mentes hátsó vidék fontos menedékként szolgál a vadon élő állatok számára, de ez a terület egyre szűkül a Sziklás-hegység nyugati részén tapasztalható fejlesztési fellendülés miatt. Az éghajlati válság pedig drámaian megváltoztatja a vadon élő állatok élőhelyeit, és egyre nagyobb a veszélye annak, hogy az egzotikus növények elnyomják az őshonos fajokat, amelyek az olyan állatok egészsége szempontjából elengedhetetlenek, mint a jávorszarvas vagy a bölény.

Az elmúlt fél évszázadban a vegetációs időszak (a tavaszi utolsó fagy és az őszi első fagy közötti idő) 30 nappal nőtt a park völgyeiben. Eközben a Yellowstone északkeleti bejáratánál, amely jellemzően hidegebb, mint a park más részei, a tudósok szerint évente 80 nappal több fagypont feletti nap van, mint az 1960-as években. Ezek a körülmények azt jelentik, hogy a hótakaró télen elolvad, és tavasszal korábban hagyja el a hegyeket, ami miatt egyes folyók nyár végén alacsonyabb vízszintűek lesznek, és az erdők szárazabbak, és hajlamosabbak az erdőtüzekre.

Mivel a yellowstone-i ökoszisztéma az államok legnagyobb emlős-koncentrációjával rendelkezik, rengeteg tanulsággal szolgál az emberek és a vadon élő állatok jobb egymás mellett élésének megértéséről.

Forrás (theguardian)