Legalábbis akkor, ha a mostani folyamatok folytatódnak és új fenyegetések nem szólnak közbe. A legnagyobb veszélyt jelenleg az újra felfutóban lévő űrkutatás, a rakétaindítások jelentik, melyek fekete koromszemcsékkel pumpálhatják teli a felső légkört, ezzel pedig a felszíni hőmérséklet emelkedését is elősegíthetik.
A Qubit cikke az ózonlyuk alakulásának történetét tekinti át, annak 600 millió évvel ezelőtt történő kialakulásától. Ahogy azt ki is emelik, ez a rendkívül ritkás légköri réteg tette lehetővé a szárazföldi élet kialakulását. Szerepe a Napból érkező, DNS-roncsoló UV-C sugárzás elnyelése, ami mellett az UV-B sugarak egy jelentős részét is ártalmatlanítja.
Ezt a védőréteget kezdte ki a CFC-knek nevezett vegyianyagok légkörbe juttatása. Az elsősorban hűtőkben és túlnyomásos eszközökben használt ózonréteget roncsoló anyagokról az 1970-es években derült ki, hogy mekkora veszélyt jelentenek. E fenyegetésre válaszul született meg 1987-ben a már általunk is bemutatott montreáli jegyzőkönyv, mely kivezeti a CFC-k gyártását.
Kapcsolódó bejegyzések
Az ózon nagyobb szerepet játszhat a globális felmelegedésben, mint eddig hitték
Az ózon gyengítheti a Föld egyik legfontosabb hűtési mechanizmusát, így az eddig véltnél jelentősebb üvegházhatású gáz lehet.
Köszönhetően a megállapodásnak az ózonlyuk mérete a 2000-es évek végére stabilizálódott, majd a 2010-es évek óta csökkenő tendenciát mutat. Az is fontos azonban, hogy ebben vannak kilengések, melyek elsősorban a globális felmelegedéssel megváltozó normál légköri folyamatok okozzák. Mint írják, a NASA szerint az ózonroncsoló anyagok koncentrációja a sztratoszférában az évszázad közepén visszatérhet az 1980-as évek előtti szintre. A modellek azt mutatják, hogy nagyjából 2040-re állhat helyre az Antarktisz feletti ózonréteg.
Aggodalomra legfőképp az bevezetőben is említett rakétaindítások számának növekedése adhat okot. Egy friss tanulmány szerint, ha a mostani kilövések száma a 10-szeresére emelkedne, azzal a keletkező fekete koromrészecskék a sztratoszférába kerülve a napsugárzás elnyelésével 1,5 fokkal is felmelegíthetik a légkört, valamint komoly ózonvesztést okozhatnak.
Ahogy korábban írtuk, komoly erőfeszítések történnek azért, hogy a rakétaindítások egyre „zöldebbek” lehessenek, azonban a magánkézben lévő űripari vállalatok előretörésével a felbocsátások száma egész biztosan jelentősen emelkedni fog a következő években.
