A tavaszi erdő hangulata felejthetetlen a még éppen csak záródni kezdő lombsátor alatt nyíló virágokkal és az elsőként éneklő madarakkal. De a gyepek sem kevésbé izgalmasak!
Korábban írtunk arról, hogy a gyepek sajnálatos módon alul vannak értékelve az erdőkhöz képest. Nézzünk most néhány példát arra, hogy milyen tavaszi virágok élnek ezeken a nyílt élőhelyeken!
Tarka sáfrány
A tarka sáfrány (Crocus reticulatus) országszerte kevés helyen fordul elő, foltszerűen a Dunántúlon is megtalálható, de élőhelyeinek nagy része az Alföldön van. Cikkünk többi szereplőjéhez hasonlóan száraz gyepek virága. Közeli rokona a világszerte fűszerként használt sáfránynak, a jóféle sáfránynak. A tarka sáfrány apró termetű, de annál feltűnőbb virág, melyet hosszanti irányban lefutó csíkjai tesznek egyedivé. A virágok megjelenése egyébként igen változatos, vannak erősebben és gyengébben mintázott, lilás, fehéres és sárgás egyedek egyaránt. Igen korán, már akár februárban nyílik.
Kövér daravirág
A kövér daravirág (Draba lasiocarpa) nyílt sziklagyepek kis termetű, sárga virága. Tőlevélrózsái finoman szőrözöttek. Gyakran nagyobb sziklák tövében vagy sziklarepedésekben nő, ahol épp csak egy kis talaj gyűlt fel. Mészkövön, dolomiton él, ennek megfelelően Magyarországon a Dunántúli-középhegységben, Budapest környékén és a Bükkben fordul elő.
Kökörcsinek
A kökörcsinek a kertekből is ismerősek lehetnek, ugyanis rokonaikat és egyes változataikat dísznövényként is ültetik. A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) egyaránt elsősorban dombsági, középhegységi elterjedésű, de utóbbi valamivel gyakrabban előfordul síkvidéken is.
A leánykökörcsin virágai jóval nagyobbak, kékeslila színűek. A fekete kökörcsin virágai kisebbek, feketések, ritkán előfordulnak piros változatok is (de ezek termesztésben gyakoribbak). Előbbi faj gyakran sekélyebb talajú élőhelyeken, például felnyíló sziklagyepekben nő, a fekete kökörcsin jobban kedveli a mélyebb talajokat, sztyeppréteket, cserjésekben is előfordul.
Tavaszi hérics
E lista leggyakoribb, sokak által ismert védett növénye. Virágai nagyok, élénksárgák. Levelei szálasak, levélzete dús. Sokféle száraz gyepben megél, sík és dombvidéken, középhegységeinkben egyaránt. A sík területeken különösen nagy mértékben számolta fel a gyepterületeket az emberi tevékenység, így ilyen környezetben sokszor zárványokban, kis kiterjedésű élőhelyeken fordul elő.
Az itt bemutatott növények mind védettek, tehát semmiképp ne ássuk ki vagy szakítsuk le őket! Egyébként is csak olyan növényeket gyűjtsünk, amelyeket biztosan felismerünk, és nem állnak védelem alatt! A gyűjtés szabályairól, fontos tudnivalókról itt tájékozódhatunk.
