Vannak évek, amikor szinte keresni kell ezeket az apróságokat, máskor pedig nem győzzük kerülgetni őket. Mi ennek az oka?
Idén nemcsak a pockok jártak jól, hanem szinte az összes erdőn-mezőn élő kisebb rágcsáló. Ezek úgynevezett r-stratégisták, ami azt jelenti, hogy sok utódot nemzenek egy évben, és reménykednek, hogy minél többen megérik a felnőttkort. Ennek fordítottját követi például a szarvas (vagy az ember), őket k-stratégistáknak nevezzük. Ilyenkor az anya kevés utódot igyekszik minél nagyobb hatékonysággal felnevelni.
De vissza a pockokhoz (és a rokonaikhoz)! Az idei aszálytól mentes évben rengeteg táplálék áll rendelkezésre, és búvóhelyből sincs hiány. Ennek köszönhetően az utódnevelés sokkal sikeresebb volt, mint tavaly, így szerte a határban mindenfelé pattognak. Ez évről évre változik, hiszen tavaly például a nagy aszály idején alig lehetett velük találkozni, és lehet, hogy a következő évben is kevesebben lesznek, hiába az idei, számukra kedvező környezet.
Az idei nagy egyedszámnak azonban nemcsak a rágcsálószülők örülnek, hanem minden ragadozó földön, víz(b)en és levegőben egyaránt. A tarlókon a rókák és a sakálok előszeretettel lakmároznak, napközben vércsék szitálnak, és ölyvek lesnek zsákmányra, de a harcsákat sem hagyhatjuk ki. A pockok – ki tudja miért – az év közepén elindulnak újabb területek felé, s még a folyók sem tarthatják őket vissza. Ekkor viszont a balinok, a harcsák, a süllők áldozatai lesznek, nem ritkán fognak ki a horgászok olyan ragadozóhalat, amelynek a gyomra tele van egerekkel, pockokkal.