Kevesen ismerik, és még kevesebben ápolják ezt a hagyományt, amely vallási vonatkozásán túl népszokásainknak évszázadokig fontos része volt. Korunk emberével szemben elődeink nem a bevásárlóközpontban hangolódtak a karácsonyra: otthonukban, elcsendesedve és elsősorban lélekben készítették magukat a nagy ünnep befogadására. A tárgyi világ helyett a szellem- és mondavilág rítusai és hagyományai, mágikus szimbólumok és vallási misztériumok határozták meg az ünnepet és annak előkészületeit. Az alábbi cikkben visszakanyarodunk kicsit a letűnt idők hagyományaihoz, melyek napjainkban is hasznos üzenetekkel bírnak, és segíthetnek bensőségesebbé tenni legszebb ünnepünket.
Karácsonyra hangolódás ellentétes ritmusban
Bizonyára élnek még köztünk olyan nagyszülők, dédszülők, akik emlékeznek és emlékeztethetnek arra, hogyan ünnepelték korábban keresztény kultúránk második legnagyobb ünnepét, a karácsonyt. Az előkészületek a maival ellentétes ritmusban folytak: sokkal inkább az elcsendesedés, a lelassulás, a befelé tekintés időszaka volt ez, amit a 40 napos böjt is segített. Az önmérséklet gyakorlása a táplálkozási szokásainkban sosem csak a testről szól: erősíti szellemünk, közelebb hoz valódi lényünkhöz, és nem utolsósorban az önzetlen áldozatkészség lélekerősítő kegyelmében részesít.
Kép: canva
Elődeink ünnepi hagyományai olyan rítusokban, szimbólumokban öltöttek testet, melyek a természeti és isteni erőbe vetett hit, valamint a közösségi összetartozás mélységes kifejeződéséhez kapcsolódtak. Mielőtt a fogyasztói kultúra kisajátította a „szeretet ünnepét”, a karácsony a hitbéli vonatkozásán túl valóban a közösségi összetartozásról, a család egységéről szólt. Napjainkra sajnos eltolódtak a hangsúlyok az ünnep üzenetének megélésében: a tartalom helyett a forma élvez prioritást. Bizonyára sokak számára ismerős a helyzet, hogyan rohanunk keresztül december hónapján, hogy minden vélt vagy valós társadalmi kötelezettségünket teljesítsük, épp csak szentestére apadnak el energiakészleteink, és holtfáradtan rogyunk le az ünnepi asztalhoz. Könnyen belátható: a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is.
Kapcsolódó bejegyzések
Pénztárcakímélő menü az ünnepi asztalra
Pénztárcabarát karácsonyi ételek.
Hogyan készültek az ünnepre elődeink?
A 40 napos böjt nem csak a visszafogott táplálkozásról szólt: ebben az időben a falu népe tartózkodott a hangos mulatozástól, összejövetelektől. Az időszak csendes megélése otthon, családi körben zajlott. Az adventi időszakot népi jóslatok, mágikus jelentéssel bíró szokások, tradicionális rítusok szőtték át.
Kép: canva
A nagyböjttől megkülönböztetve 6 hetes böjtnek nevezték ezt az időszakot, az étkezéssel kapcsolatos megkötések a húsvéti böjthöz hasonlatosak: kerülték a hús fogyasztását, valamint a tojásét és tejtermékekét is. A hal a tányéron bizonyos időszakokban azonban megengedett volt; kizárólag a böjt első és utolsó hetében, valamint a szerdai és a pénteki napokon volt tilos halat fogyasztani. Valójában a táplálkozási megkötéseken túl az áldozatkészség szimbólumaként a szenvedélyektől való tartózkodás, a befelé figyelés, az önmegtartóztatás jegyében telt ez az időszak, amellyel az ünnep lelki befogadására készültek.
Kapcsolódó bejegyzések
Előkészületek a várakozásra – Az adventi koszorú
Idén december 3-ára esik advent első vasárnapja, melynek egyik legismertebb jelképe az adventi koszorú.
A szenteste még szigorú böjti napnak számított, ezt karácsony böjtje vagy örvendező böjt névvel illeték, amelyet az éjféli mise tört meg. Ezen az estén az ünnepi asztalra kizárólag növényi eledel került: hagyományosan alma, dió, méz és fokhagyma, valamint hús nélküli bableves és mákos tészta. Ezen étkek mind-mind mágikus jelentéssel bírtak: az alma az összetartozás szimbóluma, a mák és a hüvelyesek a bőséget jelképezik, a fokhagyma távol tartja az ártó szellemeket, míg a méz a bűnbánat jelképe.
Kép: canva
Mit üzen számunkra az adventi böjt?
Elődeink sokkal visszafogottabban étkeztek, így a böjt alatt a hústól való tartózkodás nem volt annyira „húsba vágó”, hiszen egyébként is ritkán került az asztalra ez a drága étel. Sokkal inkább fogyasztották azt, ami ebben az időszakban hozzáférhető volt, így a kamra kincsein túl télen kenyér- és tésztafélék, burgonya, száraz hüvelyesek, magvak, alma és méz kerültek terítékre. Bár akkoriban még nem volt ismert a kifejezés, de a mai kor emberéhez képest sokkal fenntarthatóbban éltek, étkeztek. A visszafogott táplálkozás, a szezonális zöldségek és gyümölcsök fogyasztása és a hús mellőzése vitathatatlanul a fenntarthatóbb életmód irányába mutatnak.
A karácsony előtti mértékletes étkezés ugyanakkor szervezetünkre is jótékonyan hat, akárcsak az időszakos böjtök úgy általában. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a december végi jeles napok, így a karácsony vagy az óév búcsúztatója bizonyára nem a mértékletességről szólnak majd, testünknek ez a megelőlegezett tehermentesítése egészen bölcs elgondolás.
Kép: canva
A böjt ugyanakkor sosem csak a testről szól, bensőnket is edzi: kitartásra, lemondásra, önuralomra nevel. Az önmegtartóztatás nemesíti lelkünk, erősíti pszichénk. A böjti időszakban a mértékletesség nem csupán a táplálkozásra terjed ki: megfelelő időszak ez arra, hogy mérsékeljük, elhagyjuk rossz szokásainkat, káros szenvedélyeinket. Törekedhetünk a tudatosabb életre, a minőségibb időtöltésre. Gyakorolhatjuk az önzetlenség, a lemondás és az őszinte odafigyelés erényeit szeretteink, embertársaink felé.
Ha más szemmel tekintünk az ünnepekre, amely valóban az együtt töltött minőségi időről és az önzetlen örömszerzésről szól, úgy minden tárgyi ajándéknál értékesebb gesztus, ha önmagunk legjobb változatát ajándékozzuk szeretteinknek. Miközben ünneplőbe öltöztetjük otthonunk, környezetünk, energiáinkból fordítsunk kicsit önmagunkra, hogy bensőnket is kicsinosítva köszöntsön ránk karácsony ünnepe!
Kiemelt kép: canva
