Szerb tudósok egy kísérletben lisztkukacokkal bontatják le a polisztirolt. Ezzel az eljárással a mikroműanyagok problémája is megoldódhat.
Larisa Ilijin, a belgrádi Biológiai Intézet vezető kutatója elmondta, hogy a lisztkukacok (a közönséges lisztbogár lárvái) képesek megemészteni különböző műanyagokat, köztük a csomagolásban, szigetelésben és ételtároló edényekben használt polisztirolt is. A kormány, az ENSZ Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (UNDP) és más nemzetközi adományozók által támogatott projektben a kutatók a közönséges lisztbogár lárváinak szokásos táplálékába keverik a polisztirolt. A lárvák szinte bármit megesznek, de szükségük van egyfajta „betanításra”, hogy a műanyag termékeket is fogyasszák.
Kapcsolódó bejegyzések
Lisztbogár kerül az élelmiszerekbe, de azért nem kell kidobni
A rovarok fehérjeforrásként történő felhasználása régóta téma a fenntartható táplálkozásban.
„Olyan lárváink vannak, amelyeket hosszú időn keresztül a műanyag lebontására szelektáltunk, hogy a lehető leghatékonyabbak legyenek a folyamatban” – mondta Ilijin a Reutersnek. Hozzátette azt is, hogy a bélrendszerükben élő baktériumok a műanyagot szén-dioxiddá és vízzé bontják le, mindeközben pedig nem maradnak mikroműanyagok a testükben vagy az ürülékükben.
Szerbia – miközben az EU-hoz való csatlakozásra törekszik – a települési hulladék mindössze 15%-át hasznosítja újra, jóval elmaradva az EU 55%-os célkitűzésétől. Ez a háztartási hulladék kevesebb mint 2%-a. A hulladék több mint 84%-a mintegy 3 000 lerakóhelyen végzi, amelyek gyakran mindenféle szabályozás nélkül üzemelnek, és tele vannak műanyaggal, kartonnal, papírral és szerves hulladékkal. Az ország igyekszik megtalálni a módját annak, hogy megfeleljen az EU hulladékkezelési előírásainak.
Kapcsolódó bejegyzések
A lisztkukac is felkerült az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek listájára
Az Európai Unió élelmiszerbiztonsági hivatala zöld utat adott a közönséges lisztbogarak lárvájának emberi fogyasztására, így a közeljövőben akár ez a fenntartható fehérjeforrás is élelmiszereink összetevője lehet.
A hungarocellnek több mint 500 évre van szüksége ahhoz, hogy a természetben le tudjon bomlani, ezért ez a projekt jó megoldás lehetne a műanyag hulladék problémájának kezelésére a természetben.
Az intézet több tartály lisztkukacot adott át a belgrádi Belinda Animals vállalatnak. A cég most tenyészti őket, és hasonló farmok hálózatának létrehozásában bízik. „1 kilogramm hungarocell lebontásakor a lárvák 1–2 gramm szén-dioxidot bocsátanak ki. Ha elégetjük (a hungarocellt), akkor több mint 4 ezerszer annyit bocsát ki” – mondta a tulajdonos, Boris Vasiljev. Hozzátette, hogy nagyüzemi szinten azt is el tudja képzelni, hogy a lárvákat állati takarmányként is hasznosítani lehetne.
A lisztkukacok felhasználása azonban még gyerekcipőben jár – mondta Ilijin –, mivel Szerbiának még el kell fogadnia azokat a szabályozásokat, amelyek lehetővé tennék a rovaralapú termékek állati takarmányként való felhasználását és értékesítését.
(Reuters / Magyar Mezőgazdaság)
Fotó: Canva