A víz kérdése egyre sürgetőbb: kutatások, szakemberek, tudósok, gazdák, erdészek kongatják a harangot. Ha nem lesz előrelépés vízügyben, a vizes élőhelyek és a vízkészlet biztonsága mellett az élelmezésünk is veszélybe kerül. Ezért kell minden lehetséges fronton minden korosztály figyelmét felhívni a téma fontosságára, ahogyan tették ezt a Közös Jövőnk környezetvédelmi verseny keretében is. A rendezvény szervezői több korosztályt is bevontak a párbeszédbe; az egyik résztvevővel, dr. Takács Istvánnal beszélgettem.

A környezetvédelem kérdése mindenkié. Nincsenek korcsoportok, akiknek jobban vagy kevésbé kellene foglalkozniuk ezzel a témával, és olyan foglalkozás sem létezik, amely valamilyen szinten ne kapcsolódna jövőnk kihívásaihoz. A Közös Jövőnk Kárpát-medencei Környezetvédelmi Versenyt a Magyar Műhely Közhasznú Alapítvány és Népfőiskola indította el, a fővédnöke dr. Áder János, a Kék Bolygó Alapítvány elnöke volt.

Ennek apropóján beszélgettem az egyik versenyzővel, dr. Takács Istvánnal, a Magyar Honvédség II. Területvédelmi Ezred, 5. Területvédelmi Zászlóaljának őrnagyával, aki a nyíregyházi Arany János Gimnázium katona oktatójaként szolgál a hadseregben, egyidejűleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza, valamint a Tokaj-Hegyalja Egyetem docense Sárospatakon.

Miként kapcsolódsz a víz témaköréhez, és hogy kerültél a versenyzők közé?

Az első doktorimat Debrecenben védtem meg a Kerpely Kálmán Doktori Iskolában, ekkor célom a növénytermesztés eredményeinek feldolgozása és elemzése volt. A kutatáshoz készített interjúk nyomán világossá vált számomra, hogy a mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája az öntözés és a vízgazdálkodás. Majd, hogy akkori kutatásomat összekapcsoljam a tudomány jelenlegi kérdéseivel, jelentkeztem egy internetes felhívásra, amelyre egy doktorandusztársam, Takács Péter hívta fel a figyelmemet. A Közös Jövőnk pályázat keretében a mezőgazdaság különböző aspektusait kellett vizsgálni, ennek az egyik szegmense pedig a víz volt. Jelentkeztem tehát, majd sikeresen bejutottam a döntőbe.

Kapcsolódó bejegyzések

Egy páratlan összefogás eredménye: víz a Homokhátságon

A víz sokkal több, mint érték. Ezt főképp az tudja megerősíteni, aki látja és érzékeli a hiányát. A vízválság elkezdődött, mindezt szemmel láthatóan érzékelhetjük az aszályos vagy épp árvizes időszakok során. A Homokhátságon különösen problémás a helyzet, hiszen a térséget sokkal nagyobb mértékben sújtja az aszály, mint a Kárpát-medence többi részét. Ezért is kell felkapni […]

Miért választottad a víz, illetve a vízgazdálkodás témakörét?

Amikor a kutatásom során interjúkat készítettem mezőgazdaságban jártas szakértőkkel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, szöget ütött a fejembe mindannyiuk egybehangzó véleménye, amely szerint a legfontosabb kérdés az öntözés és a víz problémaköre. Világossá vált, hogy öntözés nélkül már nem beszélhetünk modern mezőgazdaságról, hovatovább mezőgazdaságról sem. Így elengedhetetlen és alapvető stratégiai kérdés, hogy miként tudjuk a vizeinket az ország határain belül tartani, illetve eljuttatni a kultúrnövényekhez. Fontos, hogy az ehhez szükséges vonalas infrastruktúrák újra rendelkezésre álljanak, ezeket felújítsák vagy – ahol hiányoznak – megépítsék. Ezen túl fontos az öntözőrendszerek, a csatornák, az elvezetőrendszerek, a helyhez kapcsolódó infrastruktúrák, akár a szükséges átemelők elkészítése, mert ha nem vigyázunk a vízre, akkor szörnyű jövőnek nézünk elébe. Ezért is kapcsolódik a dolgozatom témája a víz kérdésköréhez, illetve most a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Iskolájában a tartalékosok rendszerével kapcsolatban végzett kutatásaimban is gyakran kifejtem a témában releváns elgondolásaimat, miszerint minden vízre szükség van, és meg kell tudni védeni a vízkészletünket. Ez nem csak környezetvédelmet jelenthet. Akár egy katonai tevékenységnek is könnyedén válhat elsődleges célpontjává az ivóvízkészlet.

Mit gondolsz a hadsereg és a víz kapcsolatáról?

Egy ország védelmében fontos kérdés a víz, hiszen a haza megóvása nemcsak a hadseregen múlik, hanem a hátország erején és elszántságán is.

Magyarország „erejét” pedig többek között a mezőgazdasági kultúrája határozza meg. Fontos feladat, hogy egészséges élelmet és tiszta ivóvizet tudjunk biztosítani mind a lakosságnak, mind a hadseregnek.

Kapcsolódó bejegyzések

Egy éve volt az utóbbi évek legnagyobb árvize a Dunán

Egy éve vonult le a Dunán az utóbbi évek legnagyobb árhulláma. Mi okozta, és hogyan készülhetünk fel a jövő árvizeire?

Ezenkívül a víz egyik jellemzője, hogy néha túl sok jut belőle. Időben és mennyiségben nem homogén az eloszlása. Gondoljunk csak az árvizekre, akár a tavaly szeptemberi vagy a 2013-as dunai árvízre! Ilyen esetekben a hadsereg marginálisan ugyan, de kiveszi a részét a feladatokból mind eszközökkel, mind humán erőforrással. Tehát maga a víz védelme, illetve a víztől való védelem is kiemelt jelentőségű a hadsereg szerepét tekintve.

Mit javasolnál a magyar vízgazdálkodás fellendítésére?

Mint tudjuk, a legtöbb víz a talajban van. Ezért nagyon fontos átgondolni a talajművelést: a mélyszántás, a konvencionális mezőgazdasági munkák egy része rendkívül szárítja a talajt.

Fontos kérdés az is, hogy a folyóinkban vagy a tavainkban rendelkezésre álló vizet miként hasznosítjuk. Amennyiben a folyók úgy haladnak át az országon, hogy a vizükből semmit sem hasznosít a mezőgazdaság, nem sokra megyünk velük.

Az egyre gyakoribb, ma már szinte általánosnak mondható aszályos időszakok miatt pedig fontos kérdés, hogy az öntözést meg tudjuk-e oldani a felszíni vizeinkből, vagy sem. A korábban beszántott öntözőárkok visszaállítása, a zsilipek helyreállítása, az infrastruktúra kiépítése kulcskérdés. Ez nyilvánvalóan hatalmas feladat, de törvényileg is elő kellene írni ezek visszaállítását, illetve kiépítését.

Korábbi kutatásaid során a gazdák véleményét is megkérdezted. Ők mit tartanak legfontosabbnak a víz kérdésében?

27 gazdálkodóval készítettem interjút. Egyöntetűen az az álláspontjuk, hogy a mezőgazdaság legnagyobb problémája az öntözés és a víz. Minden más kihívás – mint a generációváltás, a gazdaságok átadása, a pályázati rendszernek a racionalizálása, a szakképzett és szakképzetlen munkaerő kérdése – csak a víz kérdésköre után következik. A csapadékra nem lehet alapozni, viszont ha nem tudnak öntözni, egyszerűen nem lesz takarmány, élelmiszer. Kiszolgáltatottabbak leszünk, más országoktól fogunk függeni, az élelmiszer-biztonságunk forog kockán.

A jelenlegi klimatikus viszonyok között megkerülhetetlen kérdés az alkalmazkodás. Hogyan látod ezt a víz szempontjából?

A mezőgazdaság egyik jó válasza erre az, hogy szárazságtűrő növényeket ültetünk, és minél hatékonyabban, minél észszerűbben öntözünk. Hiszen végtelen mennyiségű vizet nem tudunk elérni, tehát a meglévőt kell megfelelően beosztani, tudni kell vele takarékoskodni, vigyázni rá. A jövő háborúinak kulcskérdése és kirobbanásuk oka vélhetően az ivóvíz lesz.

Lehetőségeink kiaknázására minden olyan szaktudást és képességet fel kell használni, ami rendelkezésünkre áll. Gondoljunk például Hollandiára, ahol a vizet mindenhová elvezetik, és így rengeteg áll a rendelkezésükre. Ugyanezt kellene Magyarországon is megvalósítani. Fontos, hogy az utolsó pici alföldi faluba vagy mezőgazdasági kultúrtájba is eljusson akár a Tisza, akár a Körös vagy bármelyik másik folyó vize.

A víz kérdésén kívül mit látsz még igazán nagy környezetvédelmi kihívásnak a világban?

Az emberek hozzáállását. Fel kell fognunk, hogy a természet részei vagyunk, és nem mi rendelkezünk a természet erői felett. Tisztelnünk kell a természetet, és megérteni, hogy nem irányíthatjuk. Nagyon lényeges az edukáció, hogy a gyerekek is lássák, milyen szerencsések, hogy egy olyan országban élhetnek, ahol van víz. Szerencsére a fiatalabb generáció figyelmes, kritikus hallgatóság, valós problémákat vetnek fel, és meghallgatják a lehetséges megoldásokat. A gyerekeket nem szabad megváltoztatni, hanem meg kell próbálni megérteni őket, és ráirányítani a figyelmüket a valós értékekre, az új információkra. Ösztönözni őket, hogy tájékozódjanak, olvassanak, gondolkozzanak, tegyék magukévá a tudást, hogy felelősen dönthessenek.

Kiemelt kép: canva