



Tovább nőtt a hazai hőszivattyú-állomány az elmúlt években, elsősorban a hűtésre és fűtésre is használható klímák iránti keresletnek köszönhetően. Ezzel együtt a szabályozási környezet támogathatná jobban is a technológia több szempontból kívánatos terjedését.
A hőszivattyúk magyarországi elterjedtségére vonatkozóan nem áll rendelkezésre hasonlóan pontos statisztika, mint amilyenek például a naperőművek vagy a villanyautók és az e-töltők esetében. Ez a helyzet 2025 márciusában a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság F-gázra vonatkozó adatbázisának módosításával változott, de 2022-es népszámlálása során a KSH is vizsgálta a hazai hőszivattyú-penetrációt, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) pedig 2024-től kötelező statisztikai adatgyűjtést indított az újonnan forgalomba helyezett hőszivattyúkra vonatkozóan.

A MEKH adatgyűjtése alapján 2022 és 2025 között közel 1,4 millió klímát értékesítettek Magyarországon a lakosság körében, míg levegő–víz hőszivattyúból nagyságrendileg 35 ezer készülék került forgalomba, amelyeket főként új építés során telepítettek. Ami a kereskedelmi létesítmények (irodaházak, közintézmények, kis- és nagykereskedelmi, illetve ipari építmények) számára értékesített hőszivattyúkat illeti, ennek piaca éves szinten mindössze párezres darabszámú, az ipari hűtőmegoldások száma pedig ennél is alacsonyabb.
A messze legelterjedtebb levegő–levegő hőszivattyúkból (hűtő-fűtő klímákból) 2022-ben rekordszámú, mintegy 440 ezer darabot értékesítettek Magyarországon, kétszer annyit, mint egy évvel korábban. A 2022/23-as enyhe tél és a csökkenő energiaárak miatt 2023-ban évi 280 ezerre esett a kereslet, 2024-ben viszont ismét óriási kereslet alakult ki, és közel 400 ezer levegő–levegő hőszivattyú került forgalomba, amit főleg az extrém meleg és a nemritkán párás nyári idő hajthatott. 2025-ben, feltételezhetően szintén időjárási okok miatt ismét csökkentek az eladások, így mintegy 270 ezer értékesített készülékkel zárhatott a magyar klímapiac – tudtuk meg Zuggó Balázstól, a Daikin Hungary Kft. ügyvezető igazgatójától.
Ezek alapján napjainkban már 2 millió körül alakulhat a hazai hőszivattyúk száma, ugyanakkor a legújabb hálózatfejlesztési tervben szereplő, az elosztók tarifaadatain (H tarifa, B GEO tarifa) alapuló becslések szerint ennél szerényebb, bő 1,5 milliós lehet az állomány. Összevetésül: a lakott hazai lakások száma a népszámlálás alapján 3,9–4 millióra tehető.
Bár a beruházási költség viszonylag jelentős, a hőszivattyú telepítése akár már néhány év alatt megtérülhet, köszönhetően a megújulóalapú technológia hatékonyságának. A földgázfüggőségét mérséklő hatásukkal a hőszivattyúk erősítik az energiaellátás biztonságát és függetlenségét is, ráadásul alkalmazásukkal a légszennyezés, beleértve a klímaváltozást okozó üvegházgáz-kibocsátás is csökken.
A hőszivattyúk központi szerepet töltenek be az EU klíma- és energiapolitikájában, és Magyarországon is léteznek a technológia terjedését támogató tényezők. Ma talán a legfontosabb hazai hőszivattyú-ösztönző a lakossági piacon a 15 éve igényelhető kedvezményes H tarifa.
A hőszivattyúk terjedését is jelzi, hogy a bevezetése óta folyamatosan nő a H tarifát igénylők száma, a 2022-es energiaválság pedig nagyot lendített ezen a folyamaton: 2021 végén országosan még csak mintegy 45 ezer volt a kedvezményes hőszivattyú-tarifát igénylők száma, 2024 végére azonban ez az érték 2,5-szeresére nőtt, és meghaladta a 111 ezret – tudtuk meg Kiss Páltól, a Magyar Hőszivattyú Szövetség (MAHÖSZ) elnökétől. A H tarifa mellett egy másik lakossági beruházási hullám is növelte a hőszivattyúk iránti keresletet: a háztartási méretű napelemes kiserőművek (HMKE-k) elterjedése, amelyek tulajdonosai nagy eséllyel szintén használnak hőszivattyút.
A hőszivattyúzás terjedését erősen befolyásolja a gáz és az áram árának egymáshoz való viszonya. Az Európai Hőszivattyú Szövetség (EHPA) álláspontja szerint az áram- és gázár 2:1-es vagy kisebb aránya esetén nem is szükséges a hőszivattyúk telepítését támogatni, ugyanis a piac ebben az esetben „önerőből” megoldja a technológia terjesztését. Az áramár és a földgázár aránya Magyarországon 2,5–3,5 körül alakul, amivel hazánk a villamos energiát relatíve drágábban árazó európai államok közé tartozik.

Szakmai vélemények szerint erőteljesebben is lehetne ösztönözni a hőszivattyúk hazai terjedését, például azzal, ha a támogatásokat nem a költségek, hanem a potenciális energiamegtakarítás alapján osztanák. A jelenlegi gyakorlat gyakran a beruházási költséghez (például a négyzetméterenkénti felújítási költséghez) köti a támogatás mértékét, ami nem a költséghatékony, legnagyobb energiamegtakarítást eredményező megoldásra ösztönöz.
Ehelyett a támogatásokat sokkal inkább az elért energiamegtakarításra és/vagy széndioxid-kibocsátás-csökkentésre vetítve lenne érdemes meghatározni. Ez a megközelítés mindenekelőtt a hatékonyságot jutalmazná, vagyis annak a tulajdonosnak (és kivitelezőnek) kedvezne, aki az adott forrásból a legnagyobb mértékű javulást éri el – mondja Kiss Pál.
Ilyen eszköz lehetne a dinamikus, idősávos villamosenergia-tarifák bevezetése is, ami a Nemzeti Energia- és Klímatervben (NEKT), illetve Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének REPowerEU-fejezetében is szerepel (elvben már 2026-tól), és ami nem mellesleg a villamosenergia-rendszer rugalmasságának célként sokat hangoztatott fokozását, valamint az árak kiegyensúlyozását is elősegítené.
A hőszivattyúk elterjedéséhez a tiszta fűtési megoldások melletti határozott központi kiállásra is szükség van. Ha ma az állami támogatások, a kommunikáció, illetve az épületenergetikai szabályozás gázfelhasználásra ösztönöznek, illetve azt lehetővé teszik, akkor ezzel hosszú távra konzerválhatjuk a földgázfüggőséget. Pedig a jövő megújuló fűtési rendszerei nem a földgázra, hanem a villamos energiára fognak támaszkodni – fogalmaz Kiss Pál.
Fotók: Canva
Kiemelt fotó: Greendex-szerkesztőség