Az édeskömény valószínűleg nem a legnépszerűbb zöldség, amit a piacon vagy az áruházban a kosaradba tehetsz. Pedig ízletes és izgalmas megoldásokat kínál. A Felelős Gasztrohőssel közös rovatunkban most azt kutatjuk, hogyan gondolkodhatunk az édesköményről, és mit készíthetünk belőle.

A húsmentes táplálkozás egyik feltétele az, hogy ismerjük meg alaposan a zöldségeket és a húsok helyettesítésére alkalmas megoldásokat. A zöldségek elkészítésének módja sokkal izgalmasabb is lehet annál, minthogy pároljuk, sütjük vagy turmixoljuk őket. 

Kapcsolódó bejegyzések

A kezdő vidéki tavaszi naplója

Úgy tűnik, ha kicsit késve is, de beköszöntött a tavasz, így vidéken is elindult az élet. Itt a kezdő vidéki tavaszi kiadása.

Különösen igaz ez az aromás, egyedi ízű zöldségekre, az olyanokra, mint az édeskömény. Sokan tartanak tőle, hiszen az ízvilága nem hétköznapi. Általában ha egy növény kicsit eltér a megszokottól, felvetődik a kérdés, hogy vajon mire használhajuk, mit érdemes készítenünk belőle?

A Meatless Monday keretében ezúttal az édesköményben rejlő lehetőségeket kutatjuk!

Mit kell tudni az édesköményről?

Az édeskömény őshazájának Szíriát tartják, itthon ánizskapor vagy római kapor néven találkozhatunk vele. Valójában azonban nem ánizs, hanem a zellerfélék családjába tartozó növény, jellegzetes íze és illata vitathatatlan. Európában az olasz gasztronómia foglalkozott vele elsőként, a mediterrán konyha ma is szívesen használja.

Évelő növény, amely 1–2 méter magasra nő, virága ernyős virágzat, kis sárga szirmokkal. 

Három fajtáját ismerjük:

• a fűszerként használt édeskömény: varietas vulgare, amely sötét termésű, édeskés és csípős; 
• a közkedvelt ízesítő: varietas dulce, a halványabb, enyhébb és édesebb változat, amelyet római köményként ismerünk;
• a zöldség: varietas azori, a fiatal hajtásos növény, amelynek termése nem kellemes ízéről híres. 

Az édeskömény termesztése

Szereti a napos helyeket, illetve a vizet jól áteresztő talajt. Vetni az utolsó tavaszi fagy után érdemes, ha már éjjel sem csökken 10 °C alá a hőmérséklet. Az palántázást már márciusban elvégezhetjük, csírázni 18–20 °C-on tud. Ha nagyobb gumókat szeretnénk nevelni, érdemes nyár közepén vetni, mivel ehhez a folyamathoz hűvösebb, nedvesebb időjárás szükséges.  Mielőtt kiültetjük a palántákat, érdemes jól előkészíteni a talajt: felásni, trágyázni és felgereblyézni.

Nem árt tudni, hogy mivel a kifejlett növények elég magasra nőnek, megköszönik a támasztékot, így nem fognak jobbra-balra dőlni növekedés közben.

A friss leveleket és szárakat bármikor betakaríthatjuk, a magokat pedig a virág fejének levágásával és kiszárításával őrizhetjük meg.

Édeskömény a konyhában

A különleges növényre főként termelői piacokon bukkanhatunk, de már nagyobb üzletekben is találkozhatunk vele. Érdemes kísérletezni az édesköménnyel, hiszen jól színesítheti, izgalmasabbá teheti étrendünket. 

A babák hasfájás elleni teájának alapanyagaként ismert édesköményt valóban inkább gyógynövényként tartják számon, pedig zöldségként sem utolsó. Erős, ánizsos íze főzve meglágyul. Különleges ízt kölcsönöz a salátáknak és a leveseknek is. 

A fehér gumós növényt a mediterrán konyha előszeretettel használja: nyersen salátákban, párolva köretként vagy levesek összetevőjeként, a termést pedig fűszerként. Más zöldségekkel összesütve is kiváló, mártásokhoz is tökéletes. A magján kívül pedig a zöldje is kitűnő ételízesítő.

Habár tápértéke nem túl nagy, illóolajokban igen gazdag, és C-vitamin-, valamint karotintartalma sem elhanyagolható. Emellett görcsoldó hatása miatt segíthet a gyomorpanaszok és a menstruációs görcsök enyhítésében is, sőt légúti panaszok esetén is alkalmazhatjuk. 

Extra tipp: A növény levágott gyökerét se dobjuk ki, állítsuk egy kis pohár vízbe, és tegyük napos helyre, pár nap alatt új, zsenge hajtásokat kaphatunk. 

Végül pedig az elmaradhatatlan recept, amely különösen nagy kedvence lesz a zöldségrajongóknak!

Minestrone leves

• 150 g tallérbab
• 1 db kis vöröshagyma
• 2 db fehérrépa
• 2 db kisebb zellerszár
• 1 db karalábé
• 1 db cukkini
• 5–10 db kelbimbó
• 1 pohár fehérbor
• 1 db édesköménygumó
• maréknyi zöldbab
• 250 g borsó
• 50 g csiperke
• 1 csokor bazsalikom
• lestyán
• babérlevél
• 50 g durumtészta

Így készítsd el a minestronét

A hozzávalókat idény szerint és ízlésednek megfelelően variálhatod. Először a friss – vagy előző este beáztatott száraz- – babot (esetleg csicseriborsót, lencsét) főzd lassú tűzön majdnem puhára babérlevéllel, kevés sóval és borssal. Ha megfőtt, öntsd le a főzővizét. Közben a többi hozzávalót aprítsd kisebb darabokra, majd kevés olívaolajon, lassú tűzön enyhén fonnyaszd kb. 8–10 percig a hagymákat, a répát és a zellert. Ehhez add hozzá a főtt babot (esetleg egyéb hüvelyeseket) és a többi zöldséget, kis lángon kevergetve pirítsd az egészet 5–10 percig, majd öntsd fel a borral és annyi vízzel vagy alaplével, hogy épp ellepje. Fűszerezd, és fedő alatt, kis lángon hagyd rotyogni kb. 25–30 percig. (Nem kell péppé főzni a zöldeket.) Némi tésztát (spagettit vagy bármi mást) is főzhetsz bele, a durumlisztből készülteknek 6–8 perc elég, hogy roppanósra főjenek.

Hasznos tanács: Fontos, hogy lassan, kis lángon párold meg a hagymát, a zellert, a fokhagymát, a sárgarépát (ez az alap, a soffritto). Ehhez add a többi zöldséget, kevergetve az egészet kissé pirítsd meg, és legvégül öntsd fel vízzel vagy alaplével. Alapszabály, hogy mindig idényterményeket válassz.
A bab különböző fajtái és általában a hüvelyesek zsírszegény, alacsony cukortartalmú, kitűnő növényi eredetű fehérjeforrások, tele rostokkal és ásványi anyagokkal. Laktatóak, mert a szervezet lassan emészti őket, teltségérzetünk hosszan megmarad. (A hüvelyesekről az áztatóvizet feltétlenül öntsük le, hogy a gázképződést okozó oligoszacharidok lebomolhassanak.)

Recept: Föld Napja Alapítvány – Húsmentes Hétfő kampány

A cikk és a recept elkészítésében a Felelős Gasztrohős és Szabó Eszti segített nekünk.

Képek: canva