Fapapucs, sajtok, tulipán, na meg a szélmalmok. Általában ezek jutnak eszünkbe, ha Hollandiára gondolunk. Esetleg még az is, hogy télen a paradicsom és más zöldségek jelentős része onnan érkezik, és szobanövényt sem sokat találni, melyet ne holland kertészetben neveltek volna. Ebben a cikkben nem ezekről lesz szó, hanem egy legalább ennyire jellegzetesen holland dologról, a kerékpározásról. A kis nyugat-európai országban ugyanis több kerékpár van, mint ahány ember, az utazások jelentős részét két keréken teszik meg. De hogyan lett Hollandia a kerékpározás központja, a bringázás Mekkája, a fenntartható, modern városi élet egyik legjelesebb képviselője?

Mennyit bringáznak a hollandok?

Aki járt már Amszterdamban vagy más holland nagyvárosban, tudja: az utcákat a kerékpárosok uralják. Számuk jóval magasabb, mint bárhol máshol a nyugati világban. Ezt a számok is alátámasztják.

A hollandok 36%-a a kerékpárt tartja elsődleges közlekedési eszközének, miközben az összes utazás 27%-a kerékpárral valósul meg.

Az arányok a nagyvárosokban még magasabbak: Amszterdamban 38%, a 125 ezer lakosú Zwolléban pedig az utazások közel fele, 46%-a valósul meg két keréken. Ehhez képest a Magyar Kerékpárosklub 2018-as felmérése szerint Magyarországon csupán a lakosság 17%-a használja naponta a kerékpárját. Elkeseredni nem kell, ez is nagyon jó arány, de az látható, hogy a hollandoktól még nagyon messze állunk.

Kapcsolódó bejegyzések

Vágj bele! – Kerékpárral a Balaton körül

Személyes beszámoló a Balaton körbebiciklizéséről, valamint néhány tanács és praktika, hogy könnyebben nekiinduljatok a Balaton-körnek.

A holland bringások útja

A kerékpározás több mint 130 éves múltra tekint vissza a németalföldi országban. Sokatmondó, hogy 1890-ben már bicikliutak épültek az országban, 1911-re pedig magasabb volt az egy főre jutó kerékpárok száma, mint Európa bármely másik országában. A bringázás egyre erősödő előretörése az 1950-es években érte el a csúcsot. Ekkorra a 80%-ot is elérte a kerékpárral megtett utak aránya a fővárosban.

A háború után azonban a gazdaság fellendülésével párhuzamosan egyre többen tudták megengedni maguknak a saját autót, mi több, a döntéshozók is az autós közlekedésben látták a jövőt. Egyre inkább általános vélekedéssé vált, hogy a kerékpárok korszaka leáldozott, idővel véglegesen eltűnhetnek. Ezzel párhuzamosan évi 6%-kal csökkent a kerékpárhasználat. Minden vészjósló jel ellenére azonban az országban nem tűnt el a kerékpározás, sőt manapság másodvirágzását éli.

Innen szép nyerni!

Több mozgalom indult az autózás széles körű terjeszkedése ellen. Ezek közül az egyik legmeghatározóbb a Stop de Kindermoord (Állítsák meg a gyerekgyilkosságot!) elnevezésű szerveződés volt. Érveik között kiemelt helyen szerepelt, hogy a lakók elveszítették az utcákat. Ezek már nem a hétköznapi emberek jóllétét szolgálták, hanem a forgalom igényeit elégítették ki. Ezt támasztotta alá az is, hogy egyre több széles, nagy forgalmú út épült, miközben a kerékpársávok bővítése megszűnt.

A kerékpáros civilek egyre több megmozdulást, tiltakozást szerveztek. Néha lezártak útszakaszokat, hogy ott a gyerekek tudjanak játszani, asztalokat pakoltak ki az utakra, és nagyszabású vacsorákat rendeztek, önhatalmúlag kerékpársávokat festettek fel a legveszélyesebb szakaszokon. Emellett kerékpáros-bemutatókat tartottak, és tiltakozó megmozdulásokat hirdettek a balesetveszélyes kereszteződésekben.

Annak ellenére, hogy a legtöbb tiltakozóakciót a rendőrség és a politika is megértéssel, vagy legalábbis nem ellenségesen fogadta, a valódi előrelépés még váratott magára. Mindenesetre a kerékpáros-kultúra sorvadása – szemben más, szintén jelentős kerékpáros-hagyományokkal bíró országokkal – megállt.

Az olajválság hozta el a bringázás reneszánszát

1973-ban kitört az első olajválság, melynek eredményeként az üzemanyag ára nagyjából a korábbi négyszeresére emelkedett, aminek számos következménye volt. A legszembetűnőbbek egyike, hogy az európai autógyártók elkezdek a korábbiaknál kisebb, alacsony fogyasztású autókat kifejleszteni és gyártani. Hollandia akkori miniszterelnöke, Den Uyl televíziós beszédében arra buzdította polgárait, hogy vegyék komolyan az energiatakarékosságot, és próbáljanak változtatni az életmódjukon.

A kormány egyre inkább felkarolta a kerékpáros-mozgalmakat, és támogatta az olyan kezdeményezéseiket, mint például az autómentes vasárnapok. Ezeken az eseményeken az emberek újra átélhették, hogy milyen volt az autók elterjedése előtti békés és élhető időszak. Ezzel párhuzamosan országszerte komoly beruházások indultak a kerékpáros-infrastruktúra bővítésére, melyek lényegében a mai napig tartanak.

Ma Hollandiában több mint 35 ezer kilométer kerékpárút van. Összehasonlításképpen: a Hollandiánál több mint kétszer nagyobb Magyarországon kevesebb mint 10 ezer kilométer hosszú a kerékpárút-hálózat, melyből mindössze 4000 kilométert tesz ki az önálló kerékpárút, míg a többi az autók által használt úttestre felfestett kerékpársáv. Biztató lehet viszont számunkra is, hogy 1978 és 1988 között, alig 10 év alatt a holland kerékpárút-hálózat mintegy 73%-kal, 9 300 kilométerről 16 100 kilométerre bővült, nem lehetetlen tehát gyorsan sok kerékpárutat építeni.

A kerékpár egyenrangú közlekedési eszközzé válása

Az 1980-as évekre a holland településeken gombamód kezdtek szaporodni a kerékpárosbarát intézkedések. A kerékpárutak hálózatának növekedésével párhuzamosan újra egyre több ember kezdte használni a kétkerekűeket, melyek népszerűsége azóta is töretlenül nő. Ez akkor is nagyszerű, ha a kerékpározás még korántsem tündököl egykori fényében.

Kapcsolódó bejegyzések

Nyáron kezdtem, de télen is rajta maradtam

Decemberben 60%-al többen bringáztak Budapesten az előző évhez képest. Itt van pár tipp a téli bringázáshoz!

A kerékpározás fontosságát az is jól jelzi, hogy minden holland városban van az önkormányzatnak kifejezetten a kerékpárosokkal, illetve a kerékpáros-infrastruktúrával és annak fejlesztésével foglalkozó tisztségviselője. Mára például nem találni olyan iskolát, irodaházat vagy üzletet, amelynek ne lenne megfelelő mennyiségű kerékpártárolója.

A kerékpárral való közlekedés elfogadását és a kerékpárosokkal szembeni előzékenységet nagyban segítette, hogy az emberek jelentős részben maguk is bringáztak.

A kerékpározás jövője Hollandiában

A németalföldi ország több felmérés szerint is a világ élvonalához tartozik a fenntarthatóság tekintetében. Ebben pedig kétségtelenül komoly szerepe van a kerékpáros-kultúrának, hiszen ahogy ezt sokan mondják, Hollandiában a kerékpározás nem a jövedelem függvénye, hanem sokkal inkább életstílus. Az életstílus pedig természetéből fakadóan olyasvalami, ami az élet számos területére hatással van.

A kerékpározás fejlődését ma már egyre több olyan intézkedés segíti, amelyek párhuzamosan az autós közlekedést megnehezítik. Gyarapodnak például az autómentes övezetek, ahol a kerékpárosok teljes biztonsággal közlekedhetnek, közben pedig a környék élhetősége és levegője is nagyban javul.

Emellett egyre nagyobb szeletet hasít ki magának az elektromos kerékpár, amely az idősek számára is vonzóvá tudta tenni a kerékpározást, és akár az autó teljes kiváltására is alkalmas. Az e-bringák mellett pedig egyre gyakoribbak a speciális kerékpárok: a teherbringák, a fekvőbiciklik és a velomobilok, vagy az összecsukható kerékpárok, melyekkel ingyen lehet utazni a tömegközlekedési eszközökön is.

A hollandok az utánpótlás-nevelést sem bízzák a véletlenre: a kerékpáros-ismeretek a holland iskolai tanterv kötelező részét képezik. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy vannak olyan sulik, ahová a tanulók több mint 90%-a két keréken érkezik.

Források: The Guardian, DutchReview