Természetesnek tartjuk, hogy egész évben melegben vagyunk, de legalábbis meleg ruhát viselünk, és nem kell fáznunk. Kutatók szerint ez megváltoztatja az ember anyagcseréjét, aminek hízás a vége. A Kaliforniai Egyetem tanára, Wayne B. Hayes űrhajósoknak készített ruházat alapján találta fel a jeges mellényt, melynek napi 1 órás viselése alatt szerinte körülbelül 250 kalória ég el.
A feltaláló az ötletet a NASA egykori anyagkutatója, Ray Cronise munkáiból merítette, aki a hidegnek való kitettség előnyeit vizsgálja – írja a hazipatika.com a The Atlantic magazinra hivatkozva.
Cronise felfigyelt Michael Phelps 2008-as olimpiai győzelme idején arra, hogy a híradások szerint az úszó naponta 12 000 kalóriát fogyasztott. Ez ötször annyi, mint egy átlagemberé, és több ezer kalóriával meghaladta azt, amennyire a legtöbb élsportolónak szüksége van. Az anyagkutató, aki jól ismerte a hőátadás kérdéskörét, mivel az asztronautákat kellett életben tartania az űr rettenetes hidegében, arra jött rá, hogy az extra kalóriaégetést nemcsak a sok mozgás jelentette, hanem már akkor elkezdődött, amikor Phelps a hideg vízbe merült.
Cronise elmélete igazolásaként
elkezdett télen hidegben tusolni, póló nélkül sétált, s hat hét alatt mintegy 13 kilót adott le.
Mérte az anyagcseréjét a hidegnek való kitettség alatt és után, majd megállapította, hogy teste hatalmas mennyiségű energiát éget, a szervezete ugyanis a maghőmérséklet fenntartásához használta el a kalóriákat.
A kutató szerint hozzászoktunk az állandó plusz 20 Celsius-fok feletti hőmérséklethez, a fűtött helyiségekhez, ahol akkor is meleg van, ha odakint hideg idő uralkodik. 12-18 fok körül a kalóriaégetés magasabb szintre kerül, 10 fok alatt pedig még magasabbra, de ez az emberek számára már kényelmetlen.
A kutató két munkatársával kidolgozta a „metabolikus tél” elméletét, amely szerint
az elhízás nem pusztán a mozgáshiány, sokkal inkább a krónikus táplálkozás és a krónikus meleg eredménye. Szerintük ugyanis az emberi evolúció hétmillió évét két kihívás uralta: az élelmiszerhiány és a hideg.
A Cell Metabolism című folyóirat írása szerint Francesco Celi közegészségkutató megállapította, hogy amikor az emberek 24 helyett 18 fokra állítják be a hálószobájuk hőmérsékletét, szervezetük metabolikusan aktív barna zsírt termel, amely kalóriákat éget el, hogy hőt termeljen. Az étrend, az életmód és más tényezők kiszűrése után kiderült, hogy
nagyobb valószínűséggel híznak el az ország melegebb részein élő emberek, mint a hűvösebb tájakon élők.
Az elméletet más kutatók is megerősítették. Wouter van Marken Lichtenbelt, a Maastrichti Egyetem professzora a „nem didergő termogenezis” súlycsökkentő hatásairól tett közzé értekezést. E jelenséget a tudomány az enyhe hideg által kiváltott hőtermelő anyagcsere-jelenség néven ismeri. Munkatársaival arra jutottak, hogy
az enyhe hidegérzés növeli a testenergetikai ráfordításokat anélkül, hogy dideregnénk, és hogy ez veszélyeztetné értékes kényelmünket.
Ez az a jelenség, amelyet Phelps esetében is megfigyeltek. Chronise szerint
nem szabad a helyes táplálkozástól elvonni a figyelmünket, pusztán arról van szó, hogy hozzászoktunk az állandó plusz 20 Celsius-fok feletti hőmérséklethez.
Cronise jelenleg azt vizsgálja önmagán, hogy alacsony kalóriatartalmú diétával, plusz hűvös környezetben fenntartja-e az egészséges testsúlyt és az alacsony testzsírarányt anélkül, hogy edzőterembe járna. Kell-e például fűtés a lakásban, vagy szükséges-e takaró az alváshoz. Szerinte ugyanis ezekhez csak a megszokások miatt ragaszkodunk, de ha túl tudunk lépni a tanult viselkedésen, alkalmazkodhatunk az egészségesebb környezeti feltételekhez.