Mindegy, melyik állatmenhelyre megy be az ember, mind tele van torokszorító történetekkel. Nincs ez másképp a nyíregyházi Állatbarát Alapítvány telepén sem, ahol kétszáznál is több kutya él, némelyik tíz évnél is hosszabb ideje. Pedig amelyik eb ide kerül, áldhatja a szerencséjét. Mint Patsy, a májzli kutya.

Itt nemcsak kulturált, biztonságos fedél vár rájuk, de az új gazdára is nagyon jók az esélyeik. Évente csaknem félezer itteni kutyus talál új, szerető családra, még a távoli Hollandiából, Németországból is jönnek érdeklődők a sóstói erdő melletti állatmentő állomásra, ahol nemcsak a kidobott, nemegyszer súlyos beteg kutya testi bajait gondozzák, de legtöbbjüknek a lelkét is sikerül meggyógyítaniuk.

Nagyon fontos ez, hiszen a menhelyekre került kutyáknak kivétel nélkül a lelkük is sérült, sőt az talán még súlyosabban is, mint a testük.

Mint annak a kopasz kutyának is, akinek a sorsára a Szabad Föld egy nagykállói olvasója hívta fel a figyelmüket. A Kállóhoz közeli Balkány mellett egy nyárfaerdőben talált rá az alapítvány egyik önkéntese még a múlt év decemberében. Négy apró kölyök is ott didergett a fekete, szinte teljesen szőr nélküli anyakutya mellett, akit valószínűleg épp azért dobtak ki, mert bőrbetegnek gondolta a gazdája.

Már ha gazdának lehet tekinteni azt az embert, aki télvíz idején csak úgy eldob a mezőn egy beteg állatot. Betegnek gondolták a nyíregyházi gondozók is a kis sovány kutyát, s megkezdték a kezelését.

– Megkapott minden gyógyító készítményt, amit a szoptatás mellett kaphatott, s gondoltuk, szépen elkezd majd pelyhedzni az új szőre – meséli a menhely vezetője, Novák-Hajtó Éva. – De semmi, egyetlen új szőrszál se jelent meg rajta. Az orvosunk alaposan megvizsgálta, a bőrbetegséget kizárta. Arra tippelt, hogy valami kínai kopasz kutya vére lehet benne. Így írtunk a Noé Állatmentőknek, akik a fajtamentéssel foglalkoznak, s hamarosan meg is érkezett a titokzatos válasz: a közben Patsynek keresztelt kutyánk valószínűleg májzli.

Hogy micsoda?! – néztek össze a nyírségi állatmentők, akik ugyan mindenféle kutyával találkoztak már, a májzliról azonban még csak nem is hallottak. Nem csoda. A magyar kopasz­ kutyaként vagy sváb puliként is ismert kutyából talán még száz sincs nálunk, az ország egyik legritkább fajtája.

A nagy többség valószínűleg azt mondaná, ha látná, hogy nem valami szép jószág. Foltos háta, kopasz koponyája, combja talán még ijesztő is lehet annak, aki az agyontenyésztett ölebekhez van szokva. Viszont a nyírségi májzli aranyos, szófogadó, és rendkívül hálás minden simogatásért, dicséretért.

Nem sokat kaphatott belőlük, mert mikor megtalálták, félve húzódozott az idegenektől.

A történet vége a Szabad Föld weboldalán olvasható.

Forrás: https://szabadfold.hu/csalad-otthon/kulonleges-kutya-mostoha-sorssal-278051/