Ha száraz toalettek kerülnek képbe, mindenkinek a vidéki árnyékszék ugrik be, annak minden kellemetlenségével és orrfacsaró szagával együtt. Ideje szétoszlatni ezt a tévképzetet, hiszen a mai ökotoalettek komfortosak, házba is telepíthetők, és egyre gyarapszik a használóik száma.
A bolygón 1,5 milliárd ember nem jut tiszta vízhez, mi pedig napi 40–50 liter ivóvizet – vagyis a napi vízszükségletünk 30%-át – arra használjuk, hogy egy gombnyomással leöblítsük a vécét. Az ajtónkon kopogtat a klímaváltozás, így hát ideje átgondolnunk ezt a gyakorlatot és lerántani a leplet a száraz toalettek használatáról.
Fotó: Canva
Egy ember éves élelemszükségletét megközelítőleg 0,1 hektár területen lehet megtermelni, és egy ember ürülékével 0,05 hektárnyi terület tápanyagigényét lehet fedezni. Ha ehhez hozzáadjuk a keletkező növényi hulladékot, máris kijön az egységnyi terület teljes tápanyagtartalma. Ez azért fontos, mert rohamosan romlik a termőföldünk minősége, amit mesterséges hígtrágyával igyekszünk javítani, ugyanakkor mondani sem kell, hogy ez jelentősen szennyezi a vízkészletünket.
Sajnos a mai szennyvízgazdálkodás struktúrája elhibázott, hiszen édesvízzel hígítjuk fel a salakanyagunkat, majd ezt külön telepeken hatalmas energiafelhasználással próbáljuk szétválasztani, és a vizet kisebb-nagyobb sikerrel tisztítani, ezt követően a természetbe visszaengedni. Ezzel azonban elvonjuk a tápanyagot, és csak tovább szennyezzük a vizeinket.
Kapcsolódó bejegyzések
Tényleg nélkülözhetetlen a vécépapír?
A vécépapír háztartásaink állandó tartozéka, de biztos, hogy nem tudnánk meglenni nélküle?
Az első komposztáló toalett
Ne higgyük, hogy a száraz vécé valami újhullámos zöldprojekt! Európa északi területein, ahol a köves talaj miatt nem lehet árnyékszéket ásni, a természetben található hétvégi házaknál már hagyománya van a száraz toaletteknek. Az első ilyen beépített alkalmatosságot is egy svéd orvos, Rikard Lindström alkotta meg 1939-ben. Mivel megunta, hogy családja nem tud belemenni a házuk melletti tóba az oda ürülő szennyvíz miatt, elkészítette a világ első épületbe telepített komposztáló toalettjét, amelynek a komposztraktára a pincében kapott helyet, és külön csövön a konyhai hulladékot is oda ürítették. Az illemhely a Clivus Multrum nevet kapta, ezt a technikát pedig azóta is használják. Egyébként a bécsi Hundertwasserhaus tervezője, a különc osztrák építész, Friedensreich Hundertwasser is a komposztáló toalett használói és népszerűsítői között volt. Sőt tervezett is saját változatot, mely Új-Zélandon a mai napig megtekinthető.
Mi az elv?
A szennyvízben található baktériumok 99%-a, a foszfor és a nitrogén 90%-a fekáliából származik, pedig a szennyvíz tömegének csak 1%-át adja az emberi salakanyag.
„Az ürülék a környezetre igazán csak víz hozzáadásával válik veszélyessé” – vélekedik Országh József professzor, az alomszék atyja.
Mindannyian ismerjük azt az orrfacsaró bűzt, amit egy tábori latrina és a felszínre ömlő szennyvíz áraszt. A szag és a fertőzésveszély abból ered, hogy az emberi ürülék nitrogénben gazdag vegyületeket tartalmaz, melyeket oxigén hiányában baktériumok vesznek birtokba, amelyek a bomlás során ammóniatartalmú gázokat fejlesztenek.
Kapcsolódó bejegyzések
Kifogyhatunk a vécépapírból?
A történelem során meglepően sok ötletes vécépapír-alkalmatosságot használtunk, kezdve a kagylótól egészen a japán törlőbambuszig.
Ezzel szemben a komposztáló vécéknél más folyamat megy végbe. A megoldás kulcsa az, hogy a vécé használata után nem leöblítjük az ürüléket, hanem cellulózban gazdag almot szórunk a masszára. Ezzel a növényi szénből álló komponenssel megváltoztatjuk a nitrogénnek és a szénnek az arányát, és a komposztálás irányába tereljük a folyamatot. A komposztálást nem baktériumok, hanem gombák végzik, és mivel oxigén jelenlétében zajlik, nagyon fontos a megfelelő szellőztetés. A működő komposzt közepén 64–65 Celsius-fok van, ennek köszönhetően a vizelet adta nedvesség elpárolog, valamint ártalmatlanná válnak a kórokozók. 1–2 év alatt elkészül az előkomposzt, amely már teljesen földállagú és avarillatú. Ez még jellemzően túl nyers, ezért további egy szezonon át érdemes a kertben komposztálni. Ezt követően már teljes értékű humuszt kapunk, amely a híg trágyával ellentétben veteményesekben és gyümölcsösökben is alkalmazható.
A száraz vécék változatai
Az évek alatt több generációja született a komposztáló toaletteknek. Lindström ötletét továbbfejlesztették a klasszikusan skandináv vécék előállítói, amelyeknél a cél az volt, hogy minél kevesebb salak keletkezzen, ezért sok esetben külön gyűjtik a vizeletet. Ezt a gyakorlatot Országh József professzor, az alomszék kitalálója és népszerűsítője ellenzi, hiszen némi nedvesség szükséges az egészséges humuszképződéshez, illetve az így begyűjtött vizeletet híg trágyaként lehet csak használni.
A skandináv vécéknek egyébként számtalan műanyag, hordozható változatuk kapható webshopokban. Sajnos előszeretettel teszik rá az „ökotoalett” címkét azokra a plasztik mobilvécékre is, melyek igazából nem komposztálásra valók, csupán kempingfelszerelések.
Fotó: Canva
A legújabb nemzedék az úgynevezett prekomposzter vagy alomszék. Itt a cél a minél kisebb környezetkárosítás és a lehető legtöbb tápanyag visszajuttatása. Ebben az esetben az épületben csak az illemhely található, és annak tartalmát rövidebb időközönként ki kell üríteni az udvaron található komposztálóba, ahol a tényleges humuszképződés lezajlik. Ennek a változatnak a legkisebb a költsége, szemben a skandináv vécékkel, amelyeknek a telepítése akár több ezer euró is lehet, és a továbbiakban mindig szükség van elektromos szagelszívóra is. Az alomszék azonban teljes mértékben passzív.
A svéd komposztáló vécé: a legjobb alom
Svédországban olyannyira elterjedt a száraz toalett, hogy boltokban lehet vásárolni hozzá a szóróanyagot, és külön cégek foglalkoznak a komposzt elszállításával. De almot jóformán bármilyen növényi eredetű, száraz hulladékból készíthetünk. Legpraktikusabb és legkönnyebben beszerezhető a faforgács vagy az állati alom, de tökéletesen megfelel a natúr, apróra tépett kartonpapír is. A szakirodalom szerint a legjobb alom a száraz fű, a falevelek és a kerti növényi hulladék aprított keveréke, de kiváló a szalma vagy a törek is. A lényeg az, hogy kellően durva legyen ahhoz, hogy a levegő átjárja. Tapasztalt használók szárított gyógynövényeket vagy illóolajat is adnak hozzá, így toalettillatosító potpourri keletkezik.
Fotó: Canva
Ne kerülgessük az elefántot a szobában: mennyire büdös?
Legjobb, ha a kérdésre egy gyakorlott használó felel. Volt lehetőségem Munkácsy Bélával, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet professzorával beszélni, aki családjával együtt több mint 20 éve komposztáló toalettet használ. Családi házukat úgy építették, hogy helyet kapott benne egy Clivus Multrum, amely hosszú távon nem vált be, mert a vizeletet nem dolgozta ki a rendszer, így az kiszorította a levegőt, és megjelentek a baktériumok, ezzel együtt a szag is. Ezután tértek át a prekomposztvécére, amely több mint 15 éve szag és minden egyéb probléma nélkül üzemel. Munkácsy tanár úr olyan praktikumokat is megosztott velem, hogy például ő komposzttárolónak egy 50 literes gurulós kukát használ, melyet elég hetente kiüríteni a kerti komposztra. Kellemetlen szagnak sem a lakásban, sem a toaletten semmi nyoma, sőt az alomra csepegtetett illóolaj kellemes légfrissítőként szolgál.
A tanár úr elmondta, hogy az edény tisztítása sem okoz különösebb problémát, ürítés után csak meleg vízzel átöblíti, ezen kívül semmilyen más vegyszert nem igényel a rendszer. Ő a helyi fatelepről szerzi be az ott hulladékként keletkező faforgácsot.
Fotó: Canva
Házukat más területen is természettudatosan rendezték be, de főként a komposztáló vécének köszönhetően vízfogyasztásuk harmada egy átlagos magyar családénak. Kezdetben ezt a helyi közműszolgáltató alig hitte el.
„Nem drámai, abszolút szagtalan és a hétköznapok része. Nincs értelme kifogásokat keresni, tökéletesen működik, minden kertes házban lakónak ajánlom.”
Fesztiválokra, TOI TOI helyett
A fesztiválok megszokott velejárói a színes, műanyag pottyantós latrinák. Bár ezeknek vegyszeres tartályuk van, a helyük a szaguk alapján jó pár méterről beazonosítható. Lehet, hogy nem gondolnánk, de kültéri rendezvényeken is alkalmazzák a száraz toalettet. Elsőként 2014-ben az Everness fesztiválon próbálták ki ezt az alternatívát. Nagyon pozitív volt a fogadtatás, a hölgyek is bátran használták őket, és a megszokott latrinabűz egyáltalán nem jelentkezett. Az urak örömére hasonló elven működő szalmavizelde is létezik. Itt csupán egy tölcsér van beszúrva a szalmabálába, amely a rendezvény után könnyen komposztálható.
Fotó: Canva
Összegezve a szakirodalmat és a számtalan olvasott véleményt, kijelenthető, hogy a városokban a komposztáló vécé rendszere nem megoldható, így hát még ne verjük fel diadalittasan a csatornahálózatunkat! De tanyákon vagy csatornahálózatra rá nem kötött víkendházak esetében bátran próbáljuk ki az alomszéket, és ha beválik, lehet, hogy máshol is használjuk majd. Természetesen ki kell kísérleteznünk a megfelelő forgácsarányt, hogy szagtalan legyen a rendszerünk, de ha már nem kell fizetnünk a szennyvízakna szippantásáért, a pénztárcánkon is érezni fogjuk a pozitív hatást.
Ha kedvet kaptatok az ötlet megvalósításához, vegyétek szemügyre Országh József alapos tervrajzát, amely alapján egy asztalos, de akár egy hobbibarkácsoló is elkészítheti az illemhelyet.
Kiemelt kép: Canva
