A Tündérkert-mozgalom a régi őshonos gyümölcsfajták megőrzésével foglalkozik, s mára Kárpát-medence-szerte elterjedt. A kezdetekről, a névadásról, a hagyományőrzésről, továbbá a Pórszombati Génbankról lesz szó, amely napjainkban Európa legnagyobb, egy nemzethez tartozó gyümölcsgyűjteményét foglalja magában.
A mozgalom, amely elindította az őshonos fák reneszánszát
A valaha élt legnagyobb európai hírű magyar gyümölcsész, Bereczki Máté álma az volt, hogy „Isten legszebb gyümölcsöskertjévé változtassuk Magyarországot”. A nagy előd nyomdokait követte Kovács Gyula pórszombati erdész, aki az 1980-as években kezdett az őshonos fajták megőrzésével foglalkozni, amikor a Göcsej szívében felismerte, hogy a gyümölcsfák és a régi kultúra emlékei a pusztulás szélére kerültek. Úgy vélekedett, hogy a hihetetlen gazdagságú vidéki világ értékeit meg kell őrizni. Ma már a Kárpát-medence minden térségében létesültek Tündérkertek, melyeknek száma több mint háromszázra tehető.
A nagy triumvirátus
Az első, egykor őshonos, ritka gyümölcsfákból álló Tündérkertet az 1990-es évek végén ültették. Szarvas József színművész személyében lelkes támogatója is akadt az értékteremtő munkának, így a viszáki közösség kertje az elsők között csatlakozott a mozgalomhoz.
Jóska jól bánik a szavakkal, ő tette országos hírűvé a kezdeményezést. Ambrus Lajos író pedig a tollal bánik jól. Így alakult ki az a triumvirátus, amelyben Lajos megírja, Jóska elmeséli, Gyula pedig megteremti
– olvasható egy rövid feljegyzés a Tündérkertek hírvivőinek összhangjáról.
Tündérország fái
Kovács Gyula az elmúlt négy évtizedben kutatásait kiterjesztette a Kárpát-medence magyarlakta területeire is. Amerre járt, gyűjtötte a régi fajtákat, a fák oltványait pedig megosztotta az ott élőkkel. Kékalmát gyűjtött Benedek Elek szülőházának kertjéből, az erdélyi sólyomalma oltóvesszejéért pedig az Ojtozi-szorosig ment. Őrzi Mátyás király kedvenc kormos almáját és a sárkörtét is, amelyet a krónika először 1258-ban említ. Gyűjtés közben sokszor Erdélyt, Móricz Zsigmond szép kifejezésével „Tündérország gyümölcsöskertjét” vette összehasonlítási alapul. Mindezt elmesélte Szarvas Józsefnek, aki Tündérkertnek nevezte el viszáki kertjét. Ezt a nevet kapta napjaink népszerű kezdeményezése is, amely nem pusztán a ritka tájfajtákból álló gyümölcsöskertek összességét jelenti, hanem egy értékmentő szellemi közösséget is. Ezt jól bizonyítja, hogy Szarvas Józsefnek, a Tündérkert-mozgalom másik alapítójának a kertjében az őshonos gyümölcsfákat gyermekek gondozzák. Szép szokás honosodott meg a Vas megyei községben: minden esztendőben annyi gyümölcsfát ültetnek a kertbe, ahány gyermek született Viszákon az előző évben.
Gondolatok a régi magyar gyümölcsfajtákról
A gyümölcsészet egykor fontos része volt a Kárpát-medencében élő magyarság kultúrájának, a nagy hányattatások idején gyakran a gyümölcs volt az egyetlen élelem, amely őseinket megtartotta. Egy évezreden keresztül szelektálták, törekedve a legjobb fajták kiválogatására. Azokat a fajtákat tartották meg, amelyeket nem fogott meg mindenféle „nyavalya”, vírus, baktérium, gomba, rovar vagy más kártevő. Vegyszert nem használtak, s ezt az útravalót hagyták a mai kor emberére is. További jó tanács, hogy a kezdeti időszakban célszerű használni a fák védelmére a vízben áztatott csalánt, a mezei zsurlót, a dohányt, atkák ellen pedig a vízben oldódó olajokat. A védekezési módok az egyes tájegységeken eltérőek lehetnek, ezért mindenki a térségére jellemző eljárást használja.
Kapcsolódó bejegyzések
Így időzítsd gyümölcsfáid metszését!
A metszés időpontjának helyes megválasztásával sokat tehetünk azért, hogy gyümölcsfáink szebben és egészségesen teremjenek
Ültetéssel kapcsolatos tanácsok
A régi időkben a fákat nem metszették. A gyökér és a korona között természetes egyensúly áll fenn, a metszéssel, a korona alakításával ezt megbontjuk. Amikor egy metszőollóval megmetszünk egy gyümölcsöst, az a fertőzés terjesztése szempontjából olyan, mint amikor egyetlen tűt használnánk egy laboratóriumban reggeltől estig. Természetesen a metszés elhagyását csak vad alanyra oltott fákkal tehetjük meg. Az oltványok cserepekben nevelkednek, ezért fontos, hogy a földet egyben tartva vegyük ki őket belőlük. Ültetőgödörnek elegendő 70–80 cm mély, 30–40 cm széles lyukat ásnunk. Egy lapát érett istállótrágyát tegyünk az aljába, és keverjük össze földdel, de vigyázzunk arra, hogy ne legyen benne pajor vagy drótféreg! A csemete elültetésekor ügyeljünk arra, hogy az oltás helye ne kerüljön a földbe! Az oltószalagot azonnal el kell távolítani, ha azt látjuk, hogy belevág a növénybe, de nyár végén, ősz elején mindenképpen. Az ültetés során iszapoljuk be a csemetét, de ne tiporjuk, mert leválik róla a föld! Alma, körte és cseresznye esetén legalább 6–7 méterre, a többi fajta esetén legalább 4–5 méter távolságra ültessük egymástól a fákat! A fa az ültetés utáni első évben még gondozásra szorul, száraz időszakban hetente öntözzük! Az oltás alatti ágakat folyamatosan el kell távolítani. A fák nevét, kódját érdemes megőrizni, hiszen információkat hordoznak a származásáról, de arról is, hogy mire és miként használták az adott fajtát őseink.
Ezek a hasznos tanácsok azért is fontosak, mert előfordulhat, hogy éppen a mi kertünk őrzi egy fajta utolsó példányainak egyikét, melynek megőrzésével hozzájárulhatunk a régi idők gyümölcskultúrájának megtartásához.
Különleges gyümölcsgyűjtemény
Kovács Gyula Pórszombat környékén, 10 hektárnyi területen, 12 kertben 3500 régi magyar gyümölcsfajtát őriz. A Pórszombati Génbankkal Európa legnagyobb egy nemzethez tartozó gyümölcsgyűjteménye jött létre, és az alapítónak köszönhetően ma már 300 Tündérkert terem a Kárpát-medencében. Piros picsaszilva, bakszarkörte, nyári apró hébér, csicsói üvegcseresznye, mosolygó batul és még sok különlegesség. A ritkán halott, beszédes nevű, kihalásra ítélt gyümölcsfák megmentése is az alapítónak köszönhető, aki több ezer fajtából álló őshonos erdőt és vele együtt a kivesző néprajzi, gasztrokulturális örökséget élesztette újjá állhatatos munkájával. A Tündérkert-mozgalom számos szellemi követőjével együtt megmentette hazánk gyümölcsgyűjteményét. Így ma ismét olyan almát, szilvát, körtét és cseresznyét fogyaszthatunk a szabványosított importgyümölcsök korában, melyekkel méltán megőrizhetjük őseink hagyatékát.
Kapcsolódó bejegyzések
Ősi gyümölcsfákat támasztanak fel Indiában
Egy kertészekből álló közösség menti meg India gyümölcsfáit, a falubeliek is összefogtak, hogy több mint 200 őshonos mangófajtát termesszenek.
