Az üdítős- és vizespalackok övezte szemétprobléma régóta megoldandó feladat. Mi is hozzájárulhatunk azonban a helyzet javulásához, ha nem használunk eldobható műanyagot. Csakhogy ez egy csomó más bajt hozhat a fejünkre.

Nem kell megijedni, a baj azért nem végzetes, és a környezetünknek sem ártunk, de a szájhigiéniának annál inkább. Gondolom, mindenki találkozott már azzal, hogy ezeket a palackokat nem könnyű kitakarítani. Mosogatáskor a szivacs beleesik, és nem lehet kibányászni, a mosogatógép nem tud benyúlni a nyakához, a menet hornyait meg jobb nem megnézni közelebbről.

Azért nem kell mindjárt lecserélni, ha koszos, és nem tudjuk levakarni a különféle szennyeződéseket. Először is megpróbálkozhatunk kifejezetten erre való kefékkel, amelyek alkalmasak arra, hogy benyúljunk velük a palack nyakának belső falához is, hiszen általában ezek az ívek vagy sarkok a koszgyűjtő helyek. Csakhogy ha hanyagságunk következtében a kosz már igen makacsul ragaszkodik „élőhelyéhez”, akkor hiába, mert nem tudunk ívben erőt kifejteni, így levakarni aligha tudjuk.

Dobjuk ki? Dehogy! Ekkor jöhet egy kis áztatás. Persze, semmi mesterséges, hiszen a lényeg, hogy relatíve sokáig állni hagyjuk a tisztítószert a palackban. Ekkor pedig az erősebb kemikáliák óhatatlanul beleivódhatnak az anyagba, kellemetlen ízt és szagot hagyva maguk után. Szóval ha a kiforralás sem segített, vagy nem is lehetséges, mert, mondjuk, műanyag az „üveg”, akkor jöhetnek az alternatív megoldások.

Ilyen például az ecet vagy a szódabikarbóna. Készítsünk belőlük „áztatóoldatot”, amelynek összetétele függ persze az üveg méretétől! A lényeg az arany középút. Ne legyen színtiszta ecet, de az ecet több legyen, mint a víz! Hagyjuk állni pár órát az üveget! Ezután valószínűleg már az összes, még a ragaszkodóbb koszt is könnyedén eltávolíthatjuk. A kupak menetére pedig egy rég nem használt fogkefe lesz a legjobb választás, amely oda is elér, ahova a szivacs már nem.