Sokan természetesnek veszik, hogy az innováció jó, a fejlődés jele. Az új mindig jobb, a régi tehát rosszabb? A valóságban nem ezt tapasztaljuk, aminek jó okai vannak.
Ha a problémáink nagy részét a kontextusuktól megfosztva puszta technológiai kihívásként értelmezzük, nem csoda, ha ünnepeljük a technológiai innovációkat. És az sem csoda, ha ezután kellemetlen meglepetésekben lesz részünk. Hozzáteszem, nemcsak technológiai, hanem társadalmi innovációk is léteznek, melyekre ugyanúgy igaz: attól még, hogy valami új, nem magától értetődő, hogy jobb, mint a régi. Az innovációknak lehetnek jó és rossz hatásaik egyaránt, és ezek eloszlása jellemzően egyenlőtlen.1
A LED-paradoxon
A LED-eket sokan ma is a környezetbarát világítás megtestesítőinek tekintik. Tévesen.2 A valóság az, hogy a hagyományos izzókhoz képest a LED-ek súlyosbítják a fényszennyezést, számos negatív környezeti, egészségügyi hatással járnak.2 Ennek hátterében ráadásul olyan tulajdonságaik is állnak, melyeket önmagukban akár környezetkímélőnek is tekinthetnénk. Kifejezetten energiahatékonyak, azonban ahelyett, hogy ugyanannyi fényt kevesebb energia felhasználásával hoznánk létre, többet, erősebben világítunk.2 Ez az úgynevezett visszapattanó hatás. A helyzetet rontja, hogy számunkra a legjobb éjszakai látási viszonyokat biztosító és leginkább energiahatékony típusaik azok, amelyek a legtöbb kék fényt bocsátják ki. A gond az, hogy éppen az ilyen fényszennyezés jár a legsúlyosabb következményekkel az élővilágra, benne ránk, emberekre nézve. Bár elméletileg a LED-ekben sok lehetőség rejlik e problémák enyhítésére, ez mégsem válik valósággá.2
Innovációk a közlekedésben
A mobilitás témakörében is könnyen találunk hasonló példákat. Az új közlekedési módok csökkenthetik egy adott táv megtételéhez szükséges időt, viszont (részben ezzel is) fokozhatják a fertőző betegségek terjesztését és az inváziós, idegenhonos fajok keresztül-kasul hurcolását a világban,3, 4, idézi 5 és az infrastruktúra-igényük is számottevő. Létrejöhetnek úgynevezett útfüggőségek és lock-in („belakatolódási”) hatások, melyekből kifejezetten nehéz kitörni.6, 7 Ilyen például a szeretteink7 és a mindennap elérendő úti céljaink távolabb és távolabb kerülése, ami sok utazást eredményez, és ez fennmaradhat akár a változó körülmények ellenére is.7 Valójában a „hétköznapi” innovációk leginkább a már létező, megszilárdult kereteken belül, ezeket megerősítve jönnek létre. Az autóközpontú városokban a nagyobb parkolóhelyet igénylő SUV-ok tovább falják a korlátozott helyet,7 arról nem is beszélve, hogy az ilyen járművek nagyobb eséllyel gázolnak gyalogosokat, és súlyosabb baleseteket okoznak.
Fotó: Unsplash
Innovációk a mezőgazdaságban
A mezőgazdasági high-tech megoldások, a génmódosítás/génszerkesztés, a precíziós mezőgazdaság irányába tett lépések szintén kritikusan szemlélendők. Amikor ezek kockázatait és környezeti következményeit próbáljuk felmérni, nem elég a közvetlen hatásaikra fókuszálni. Fontosak a rendszerszintű, hosszú távú hatások is [8]. Szem előtt kell tartani, hogy milyen irányba terelik a folyamatokat: megkérdőjelezik az uralkodó paradigmát, vagy a nagyüzemi, input-intenzív mezőgazdaság továbbfejlesztéséről szólnak [8]? Segítik a változatos agroökológiai rendszerek létrejöttét, vagy monokultúrás mezőgazdasággal működnek jól? Milyen függőségeket eredményeznek, és a különböző gazdasági helyzetű gazdák számára milyen lehetőségeket és akadályokat teremtenek? Mit tudunk az egészségügyi és az ökológiai kockázataikról és előnyeikről? A génmérnökség és az agroökológiai innovációk esete különösen tanulságos: előbbi, amely redukcionista, és jól illeszkedik a fennálló rendszerbe, sokkal sikeresebb ebben a környezetben, mint az agroökológiai megközelítés, mely holisztikus, és megkérdőjelezi a főáramú paradigmát.8
Mindez nem egyszerűen annyit jelent, hogy minden jóban van valami rossz is. Sokkal inkább azt, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy innováció, amelyről úgy véljük, megold valamilyen problémát, ne okozna valójában még több bajt. A háttérben az áll, hogy hihetetlenül komplex rendszerekbe avatkozunk be, viszont ezt igen sokszor figyelmen kívül hagyjuk, vagy nem vesszük elég komolyan.7 Az, hogy mit tekintünk a kezelendő probléma részének, és mit nem, meghatározó abból a szempontból, hogy mit tekintünk kielégítő megoldásnak, valamint hat a nem kívánt mellékhatásokra.
A fentiek igazak a biomimikrire, bioinspirációra is. Különösen kockázatos lehet, ha egyes elemeket kiragadunk, és – a természet által inspiráltnak tekintve – a fejlesztéseket kritikátlanul elkezdjük alkalmazni, nem törődve a lehetséges nem várt következményekkel. Az innovációk tehát akkor sem feltétlenül jók, ha bioinspiráltak. Például hazai kutatók madárrajok mozgásának tanulmányozásával fejlesztik a drónok csoportos repülését. A hasonló fejlesztések esetében a cél általában valami társadalmilag pozitív eredmény: például földrengés után a nehezen megközelíthető romok között túlélők keresése. A gond viszont az, hogy gyakorlatilag ugyanilyen technológiák felhasználhatók bármilyen veszélyes (például katonai) célra is.
A technológiák feletti kontroll igen aggasztó kérdéseket vet fel. Például milyen irányba tartanak a technológiai fejlesztések, kik irányítják ezeket, ki dönt az alkalmazásukról, miként érinti a technológia elterjedése a fejlesztésben részt sem vevőket? Mi van akkor, ha utóbbi csoport akarata ellenére sem tudja kivonni magát a technológia hatásai alól?
Az innovációk kontextusa
Nem mindegy, hogy milyen társadalmi-gazdasági környezetbe ágyazódnak az előnyösnek vélt újítások, mi a kontextusuk. Végső soron ez az egyik legfontosabb dolog, amely befolyásolja, hogy milyen innovációk jönnek létre, terjednek el, és mindennek milyen továbbgyűrűző következményei lesznek.7, 8 A technológiák segíthetnek, de biztosan nem oldják meg az ökológiai válságot. Az innovációk veszélyeztethetik a közegészséget, károsíthatják a társadalmat és a környezetünket.1
A szokvány os innovációk jellemzően a fennálló szervezeti és intézményi struktúrákban, ezek szervezőelvei mentén jönnek létre, és így megerősítik, bebetonozzák őket.7 A fenntarthatósági átalakulásban nagy szükség van forradalmi (‘disruptive’) innovációkra, társadalmi innovációkra,9, 10 melyek az előbb leírt keretek meghaladásával, új keretek alkotásával járnak.7, 9
Irodalmak:
1 Coad, A., Nightingale, P., Stilgoe, J., & Vezzani, A. (2021). The dark side of innovation. Industry and Innovation, 28(1), 102–112.
2 Schulte-Römer, N., Meier, J., Söding, M., & Dannemann, E. (2019). The LED paradox: how light pollution challenges experts to reconsider sustainable lighting. Sustainability, 11(21), 6160.
3 Humair, F., Humair, L., Kuhn, F., & Kueffer, C. (2015). E‐commerce trade in invasive plants. Conservation Biology, 29(6), 1658–1665.
4 Pergl, J., Pyšek, P., Bacher, S., Essl, F., Genovesi, P., Harrower, C. A., … & Nentwig, W. (2017). Troubling travellers: are ecologically harmful alien species associated with particular introduction pathways?. NeoBiota, 32, 1–20.
5 Van Kleunen, M., Essl, F., Pergl, J., Brundu, G., Carboni, M., Dullinger, S., … & Dehnen‐Schmutz, K. (2018). The changing role of ornamental horticulture in alien plant invasions. Biological Reviews, 93(3), 1421–1437.
6 Antal, M., Mattioli, G., & Rattle, I. (2020). Let’s focus more on negative trends: A comment on the transitions research agenda. Environmental Innovation and Societal Transitions, 34, 359–362.
7 Westley, F., Olsson, P., Folke, C., Homer-Dixon, T., Vredenburg, H., Loorbach, D., … & Van Der Leeuw, S. (2011). Tipping toward sustainability: emerging pathways of transformation. Ambio, 40(7), 762–780.
8 Vanloqueren, G., & Baret, P. V. (2017). How agricultural research systems shape a technological regime that develops genetic engineering but locks out agroecological innovations 1. In Food sovereignty, agroecology and biocultural diversity (pp. 57–92). Routledge.
9 Moore, M. L., Tjornbo, O., Enfors, E., Knapp, C., Hodbod, J., Baggio, J. A., … & Biggs, D. (2014). Studying the complexity of change: toward an analytical framework for understanding deliberate social-ecological transformations. Ecology and society, 19(4).
10 Díaz, S., Settele, J., Brondízio, E. S., Ngo, H. T., Agard, J., Arneth, A., … & Zayas, C. N. (2019). Pervasive human-driven decline of life on Earth points to the need for transformative change. Science, 366(6471), eaax3100.
