Jó lesz az még valamire! – Bertus mama tippjei a túléléshez

Kiss Viktória

- 2023. március 9.

Személyes történet

Ki az a Bertus mama?

Mi, magyarok szeretünk panaszkodni és megfeledkezni mindarról, ami jó az életünkben. Amikor engem is elkap a szokásos „fáj az élet” hangulat, fel szoktam idézni magamban drága nagymamám, Dallosné Jelenik Bertuska mindig derűs, tevékeny, a legrosszabb helyzetekből is csodákat teremtő személyiségét. Pedig ő aztán olyan dolgokat élt át, amelyeknek a töredékét sem szeretnénk megtapasztalni. 1930-ban született, a második világháború alatt és után kamaszlányként már dolgozott, hogy segítsen az orosz katonák jóvoltából megözvegyült édesanyjának és négy, félárván maradt kisöccsének. A nem túl vidám ötvenes-hatvanas években egy szövetgyárban dolgozott, az itteni kemény munka és a korábbi éhezések következtében pedig jó néhány műtéten kellett átesnie még viszonylag fiatalon. Mindezek ellenére tele volt életörömmel, folyton barátkozott, szabad idejében amatőr színtársulattal járta az országot, imádott táncolni, énekelni, sütni-főzni, és én örökké hálás leszek neki mindazért, amit a ház körüli teendőkről és a spórolásról tőle tanulhattam. Örökös jelmondata volt, hogy „Jó lesz az még valamire!”, és tartva magát hitvallásához valóban soha nem dobott ki semmit.

Arra gondoltam, hogy emlékének tisztelettel adózva és azok kedvéért, akiknek nem jutott ilyen fantasztikus nagymama, vagy nem állt módjukban ennyit tanulni a sajátjuktól, most közkinccsé teszem azokat az apró házi praktikákat, melyekkel felvértezve túlélhetünk bármit. Pont úgy, ahogyan Bertuska tette egész életében: vidáman, energikusan, mindenkinek örömet szerezve.

A régi kenyér új élete

A magyarok többsége számára alapvető élelmiszer a kenyér. Hiába a trendi paleo, ketogén vagy egyéb szénhidrátmentes diéták, amelyek ki akarják szorítani a 21. századi ember étrendjéből, ha most véletlenszerűen megállítanánk tíz embert az utcán, valószínűleg kilencen továbbra is a klasszikus kovászos kenyérre szavaznának az extrudált, puffasztott rizsből készült mostohatestvéreivel vagy akár a teljes kiőrlésű, magvas, tönköly és egyéb változataival szemben.

Irányzatok tehát jöhetnek-mehetnek, de a kenyér marad. Ennek ellenére a mostani élelmiszerár-növekedés, és különösen a kenyér árának ugrásszerű emelkedése valószínűleg sokunkat elgondolkodtatott: mi lenne, ha magunknak sütnénk a kenyeret? A Greendexen is írtunk már erről, többek közt annak is utánajártunk, hogy mi a jó kenyér titka.

És ha már megvettük igen borsos áron, vagy megküzdöttünk érte a saját kezünkkel gyúrva-dagasztva, akkor bizony nem szívesen dobjuk ki akkor sem, ha már veszít a frissességéből.

Van, aki elemózsiának szánja a kacsák, hattyúk, galambok és énekesmadarak számára, de élelmiszerválság idején ez is úri pazarlásnak tűnik, nem beszélve arról, hogy ha jól tudom, a kenyérmorzsa nem is a ideális étek szárnyas barátainknak.

Mit tegyünk hát?

Zsemlemorzsa

A legegyszerűbb, ha kisebb darabokra tépkedjük, és 1–2 órára vagy egy napra kipakoljuk szépen egy tálcára, és megvárjuk, amíg megszárad. Ezek után pedig a modern konyhák többségében már alapdarabnak számító, fancy főzőműsorokban „cutter” néven emlegetett aprítógépben néhány perc alatt finomra őröljük. Kész is a jó kis morzsa szilvás vagy túrógombóchoz, rántott bármihez panírnak. Ezért fölösleges külön pénzt adni a boltban, ugye?

A száraz kenyérből kiváló prézli válik.
Fotó: Canva

Fasírt, húspogácsa, húsgolyó

Ez is egy klasszikus ötlet: a kétes frissességű (azért penészes ne legyen, erre figyeljetek!) zsemléket, kifliket tejbe áztatva darált húshoz adjuk, tojást keverünk hozzá, és ízlés szerint fűszerezzük (pl. hagymával, fokhagymával, petrezselyemmel, mustárral, sóval, borssal, majoránnával, piros paprikával), és kis pogácsákat vagy golyókat formálunk, amelyeket közepes mennyiségű olajban kisütünk.

Bertuska még ezt is fel tudta turbózni: egy olajjal kikent és zsemlemorzsával meghintett (lásd: előző pont) őzgerinc formában simította el a fűszeres darált husis keveréket, a közepébe pedig egymástól szép szabályos távolságra elhelyezett néhány főtt tojást. Ez a fasírt sütőben süthető, így még kevesebb erőfeszítést igényel a 21. század elfoglalt emberlányától.

Pirítva, rázva, keverve

Egy jó fokhagymás, vajas pirítósra kevesen mondanának nemet, de vannak a pirított kenyérnek egyéb felhasználási módjai is. Felkockázott változatával például egészen kiválóan dúsítható bármilyen krémleves (például fokhagyma, sajt, brokkoli, gomba).

Az olaszok még ennél is tovább mennek, és zöldfűszeres paradicsomkockákkal, illetve mozzarellával sütik össze a pirítós kenyeret. A profi ínyencek már biztos rájöttek, hogy ez nem más, mint a bruschetta.

Sűrítés kenyérrel

Egy ide vágó érdekesség, hogy a Néprajzi lexikon szerint a kenyérrel sűrítés az úri konyhákon volt inkább szokás, a paraszti világban jellemzőbb sűrítési módnak számított a habarás. Manapság szerintem nem sok embernek jut eszébe a kenyeret ilyen célra használni, ha csak nem a szaft mártogatásáról van szó. (Ezt egyébként Bertuska tunkolásnak hívta, és ő mindenhez kenyeret evett, például a görögdinnyéhez is.)

Az olaszoknak azonban erre is van egy csodás receptje, amely hűvösebb estéken igazi lélekmelengető fogás lehet: nevezetesen a ribollita toscana, azaz a toszkán zöldséges bableves. Maga az elnevezés azt jelenti, hogy „felmelegített”, szóval ez lehet a magyar töltött káposzta itáliai megfelelője.

Aki kedvet kapott, az alábbi videó alapján el is készítheti:

Húslevesbe hús helyett?

Természetesen nekünk sem kell más országba menni a jó ötletekért. Egy magyar gasztroblogger lány ugyanis egészen egyedi módon bolondítja meg az ünnepi húslevest: száraz kenyérből készült finom, fűszeres gombócokat főz bele. Valami olyasmi lehet ez, mint a zsidó konyhaművészetben a macesz.

Íme a kenyérgombóc receptje:

Hozzávalók: 30 dkg száraz kenyér, 5 dl tej, 3 tojás, 30 dkg sajt, 2-3 evőkanál zsemlemorzsa, só, bors, petrezselyemzöld, kakukkfű.

Elkészítése: A kenyeret a tejbe áztatjuk, és 10 percig állni hagyjuk. Hozzáadjuk a tojásokat, a reszelt sajtot, a zsemlemorzsát, majd sózzuk, borsozzuk, és zöldfűszerrel ízesítjük. Összedolgozzuk a masszát, majd kis golyókat formázunk belőle, és forró húslében kifőzzük. Tálaláskor a tálakba adagoljuk a kenyérgombócokat, és rámerjük a húslevest.

Forrás: https://ottisfozblog.wordpress.com/

Édesség nélkül nem élet az élet

Végül, hogy a desszert se maradjon el, adok pár ötletet erre is. Igen, akár kenyérből is készülhet édes fogás, hiszen a mindennapi betevőnk jóval több lehetőséget hordoz magában a lekváros és a mogyorókrémes változatoknál.

Az amerikai típusú, vékony szeletekre vágott toast kenyérből például rengetegféle édes bundás kenyér jellegű finomság készíthető: a tojásokhoz ebben az esetben nem sót, hanem egy kis cukrot, mézet vagy édesítőt, valamint vaníliát, fahéjat adunk, ebbe mártjuk sütés előtt a szeleteket. Van, aki sodrófával kilapítja, megkeni vagy tölti, feltekeri, és úgy mártja tojásba a kenyeret. Majd kisütve magvakba vagy vaníliás porcukorba forgatja. A lehetőségek tárháza itt is szinte végtelen.

A száraz vagy nem túl friss kiflik ideális felhasználási módja két, sokak által kedvelt hazai klasszikusban csúcsosodik ki: egyikük a máglyarakás, a másik pedig a mákos guba.

Álljon itt most utóbbinak a receptje kedvcsinálóként:

Hozzávalók:

Mákos guba

4 db kifli (nagyobb kiflik)
5 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
3 db tojássárgája
15 dkg mák (darált)
8 dkg cukor
5 dkg porcukor

Vaníliasodó

2 db tojássárgája
3 ek cukor
1 csapott ek finomliszt
5 dl tej
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:

A tejet kezdjük el melegíteni! A tojások sárgáját keverjük el a cukorral és a vaníliás cukorral, adjuk a tejhez! (Ne hagyjuk felfőni!) A mákot keverjük el a porcukorral! Vajazzunk ki egy jénai tálat, és rétegezzük a tál aljára a karikára vágott kifliket! Locsoljuk meg egy adag tejes keverékkel, és szórjunk rá mákot! Folytassuk így, amíg el nem fogynak a hozzávalók!

Tegyük előmelegített sütőbe, és süssük 180 °C-on 20–25 percig! Keverjük ki a tojások sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral! Ha már elkeveredett és kissé habos, adjunk hozzá kevés lisztet és tejet! (Mindig kevés liszttel kezdjük, hogy ne legyen csomós!) Gőz fölött sűrítsük be, és már tálalhatjuk is a gubához.

Forrás: NoSalty

Mit mire használjunk?

Az édességek készítéséhez kifli helyett használhatunk akár kalácsot is (Marie Antoinette ajánlásával) vagy gyakorlatilag bármilyen megmaradt édes süteményt. Jómagam például a karácsony utáni maradékmentés jegyében a kissé szikkadt bejglivégekből készítettem gubát.

A reform kenyerek, mint a tönköly-, a hajdina-, a rozskenyér, illetve a teljes kiőrlésű változatok inkább a fentebb említett sós ételekhez jelentenek ideális alapanyagot, illetve természetesen morzsaként is jó szolgálatot tehetnek nekünk, akár húsok, akár gombócok bevonására használjuk őket. Arra azért figyeljünk oda, hogy némelyik kenyérnek sajátos, például savanykás íze van, amely erősen korlátozza a felhasználhatóságát. Végső esetben pedig még mindig ott van a jó öreg fagyasztásos megoldás: a barátnőm például hatalmas adag reform kiflit szokott megsütni egyszerre, majd a felét a mélyhűtőbe teszi, és napok vagy akár hetek múlva kiolvasztva, esetleg sütőben picit átmelegítve is ugyanolyan finomak, mint a készítésük napján.