Kora tavasszal minden valamirevaló háztartásban a vázákba barkák kerülnek. Ez az első és legszembetűnőbb hírnöke a tavasznak. De honnan ered?

A tél vége, az ébredés, az egyre hosszabb nappalok szépen kivezetnek minket a hidegből és a sötétből, s emellett a lelki megújulásnak is most van ideje. A negyvennapos böjt az év elején a legfontosabb abból a szempontból, hogy felkészülhessünk a nehézségekre, kicsit elmélyüljünk, és arra figyeljünk, ami igazán fontos. Hogy mindez miért kapcsolódik egy éppen csak megfakadt virágzathoz?

A március és április között változó időszakra eső böjt már ősidők óta az egyházi élet egyik központi eleme, maga a húsvét a karácsony mellett a legfontosabb ünnepünk. Nem csoda, hogy megannyi népi és egyházi hagyomány ért össze benne a kezdetektől fogva. Így van ez a fűzfaágakkal is, amelyek Virágvasárnapra pálmává válnak. Persze csak képletesen. Ennek eredete az Evangélium szerinti bevonulás, amikor is Jézus szamárháton, az elé leterített pálmaágakon vonult be Jeruzsálembe. A pálmaág a megszabadítás jelképe, csakhogy a Mediterráneumtól északra kevés van belőle, ezért kellett alternatíva.

Így alakult ki, hogy már több mint ezer éve a fűzfa (vagy egyes helyeken a tiszafa) az, amit Virágvasárnapkor a templomba viszünk barkaszentelésre. A megszentelt ágacskákról a néphiedelem úgy tartja, hogy megvédi a házat a rontástól, a vihartól, a betegségtől. Magyarországon rendkívüli jelentőségű ez az ünnep, számos hagyományunk csoportosult köré az évszázadok alatt, még a mindenki által ismert „Bújj, bújj zöld ág” gyermekjáték is.

Kapcsolódó bejegyzések

Húsvéti tojás nélkül nincs húsvét! De milyet vegyek, és hogy készítsem el?

Mivel egyre többet fogyasztunk belőle, itt az ideje, hogy többet tudjunk meg a tojásról és arról, hogy milyen szempontok alapján válasszunk közülük.