A klíma- és energiastratégiák regionálisan eltérő hatásairól eddig nem sokat lehetett tudni, pedig az árak, a foglalkoztatottság vagy a földhasználat alakulásában megmutatkozó különbségek alapjaiban határozzák meg az életkörülményeket is.

A fenntartható energiarendszerre történő átállás a légszennyezés csökkenésén és új munkahelyek létesülésén túl számos egyéb előnyt is ígér, de a történelmi példák arra is figyelmeztetnek, hogy az energiaellátás alapvető átalakítása fokozhatja is a regionális egyenlőtlenségeket. A németországi szénágazat 1960-as években kezdődött zsugorodása például 600 ezer, többségében a Ruhr-vidéken koncentrálódó munkahelyet érintett, és mintegy 90 százalékuk megszűnéséhez vezetett. Az ehhez hasonló kedvezőtlen helyi hatások kezelésére hozta létre az Európai Bizottság az igazságos átmenet mechanizmust, amely a 2021–2027-es időszakban 55 milliárd eurós kerettel nyújt célzott támogatást ahhoz, hogy a leginkább érintett régiókban – így például a Mátrai Erőmű térségében is – enyhíteni lehessen az átállás negatív társadalmi-gazdasági hatásait. 

A klíma- és energiastratégiák regionális eltéréseket, egyenlőtlenségeket befolyásoló hatásáról egyelőre nem sokat lehet tudni, pedig egyebek mellett az árak, a foglalkoztatottság vagy a földhasználat konkrét alakulásában megmutatkozó különbségek alapvetően határozzák meg nagyobb térségek lakosságának életkörülményeit. Egy új tanulmány ezt a hiányosságot igyekszik részben pótolni azzal, hogy bemutatja a villamosenergia-szektorban a kibocsátáscsökkentés hatására 296 európai régióban – köztük a magyarországiakban – várható következményeket. A Nature Communications-ben közölt kutatásban azt próbálták modellezni, hogyan alakulhatnak a szektorban a beruházások, az árak, a foglalkoztatottság, illetve a földhasználat és a légszennyezettség 2035-ig, a 2050-es klímasemlegességi célhoz szükséges változások megvalósulása esetén.

Megint a gazdag Észak járhat jobban?

A kutatás fő megállapítása, hogy az áramszektor kizöldítése összeurópai gazdasági előnyöket hozna 2035-ig, elsősorban új beruházások, munkahelyteremtés és kibocsátáscsökkentés formájában. Azonban a kontinensen belül viszonylag egyenlőtlenül oszlanának el a pozitív és a negatív következmények: míg az előnyök elsősorban Észak-Európa jómódú régióiban összpontosulnának, addig Dél- és Délkelet-Európa régiói jóval sebezhetőbbek lennének a jelentős káros hatásokkal szemben.

Az energiarendszer széles körű és mélyreható átalakításának járulékos hatásai között mindenekelőtt a bányászati ágazat munkahelyeinek csökkenése szokott szóba kerülni, de sok más folyománya is van az energiaátmenetnek. Ilyen például a nagy széntüzelésű erőművek bezárása és az ennek nyomán jelentkező tőkekivonás, munkahelymegszűnés, a helyi adóbevétel csökkenése, az energiaárak lehetséges emelkedése vagy az adott régiók beruházásvonzó képességének esetleges gyengülése. A nagy méretű megújuló erőművek és a kapcsolódó hálózatfejlesztési követelmények pedig a földhasználatra és a tájkép minőségére gyakorolnak területileg egyenlőtlenül megoszló nyomást.

A kutatás a villamosenergia-rendszer átalakításának 249 lehetséges forgatókönyve mentén vizsgálta a 2035-re várható hatásokat és a regionális különbségeket, összevetve ezeket a jelenlegi rendszert reprezentáló szcenárióval is. Így a forgatókönyvek igyekeznek lefedni az energetikai infrastruktúra átalakulásának termelési technológiák mentén és térben variálódó legvalószínűbb lehetőségeit, illetve ezek kombinációit. Vagyis a kutatók lényegében az új és a hagyományos erőművekből álló új villamosenergia-rendszer 2035-ös jövőjét modellezték a szóba jöhető mixeket számba véve, az átalakulás lehetséges földrajzi különbségeket is figyelembe véve, majd ezek alapján feltérképezve a várható járulékos hatásokat is.

Óriási régiós eltérések alakulhatnak ki

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-ágazat kialakulását lehetővé tevő forgatókönyvek az úgynevezett „befagyott” forgatókönyvhöz képest – amely a jelenlegi rendszer és fő karaktereinek továbblépését takarja – kontinentális és éves szinten a beruházások 15–73 milliárd eurós növekedését vetítik előre, valamint a közvetlen foglalkoztatás 0,11–1,076 millió munkahellyel való bővülését. Az átlagos éves áramárak tekintetében az elemzés eredményei azt mutatják, hogy az új, tiszta villamosenergia-rendszer 2035-re akár alacsonyabb, de magasabb árakat is eredményezhet a befagyott forgatókönyvhöz képest (10–36 euró/MWh vs 24 euró/MWh). Az üvegházhatású gázok kibocsátása terén értelemszerűen óriási csökkenést eredményezne az átmenet (-584–823 millió tonna szén-dioxid-egyenérték/év), ahogyan a részecskekibocsátás is jelentősen mérséklődne a nagyrészt változatlanságot feltételező forgatókönyvhöz viszonyítva (-151–254 ezer tonna PM10/év). Végül, az árakhoz hasonlóan a földhasználat szempontjából sem egyértelmű a kimenetel: igaz, hogy a nagyobb mértékű energetikai átalakuláshoz fűződő földigény várhatóan többnyire magasabb, akár kisebb is lehet a befagyott forgatókönyvhöz képest (5075–6564 vs 5130 négyzetkilométer). 

Regionális szinten azonban óriási eltérések mutatkozhatnak, elsősorban az adottságoktól, az alkalmazandó technológiáktól és a telepítendő kapacitásoktól függően. Az alacsony karbonkibocsátású villamosenergia-rendszerek forgatókönyvének eredményeit átlagolva a legmagasabb addicionális beruházások (257–2385 euró/fő/év) azokban a régiókban várhatók, amelyek jelentős megújuló energiaforrásokkal és jókora, elsősorban új szélerőművek telepítéséhez használható területekkel rendelkeznek, de a tervezett nukleáris kapacitásbővítések által érintett régiók is ebbe a körbe tartoznak. Jelentős megújulóenergia-potenciálja azoknak az országoknak van, amelyeknek kedvező szélviszonyokat biztosító tengerpartjaik vannak, de a napsütéses déli államok is ide sorolhatók, míg az elérhető földterület értelemszerűen az alacsony népsűrűségű területeken a legnagyobb.

Kapcsolódó bejegyzések

Mi lesz a napelemek sorsa az életciklusuk lejárta után?

Hamarosan tömegesen érnek 25 éves élettartamuk végére a kétezres évek elején üzembe helyezett napelemek, ami komoly technológiai kihívást jelent, hiszen a napelemeket jelenleg elég alacsony hatékonysággal lehet újrahasznosítani.

A villamosenergia-árak csökkenéséből adódó legnagyobb haszon (5–21 euró/MWh) a kontinentális Európa perifériáján vagy azon túl várható, gyakran a nap- és szélenergia-termelés alacsony üzemeltetési költségeivel összefüggően. A szektorban közvetlenül foglalkoztatottak számának növekedéséből adódó legkedvezőbb hatások (+2–16 állás/1000 fő) ott jelentkezhetnek, ahol a többlet beruházások is leginkább várhatóak, bár a munkahelyteremtés az elemzés szerint nem annyira a szél-, hanem jellemzően a naperőmű-kapacitás bővülésének következménye. 

Magyarország: jók a lehetőségek, de jelentős a sérülékenység

Magyarország nagy része a várható többlet beruházások tekintetében az európai átlag közelében teljesíthet (82–143 euró/fő/év), a közép-magyarországi régió viszont ez alatt (53–82 euró/fő/év), a dél-dunántúli régió pedig e fölött (143–257 euró/fő/év). Az áramárak az országban az átlagnál nagyobb mértékben (3,61–5,65 euró/MWh) csökkenhetnek, míg a foglalkoztatottság vegyesen változhat az egyes hazai régiókban: az ország déli és nyugati területein az európai átlagnál nagyobb mértékben nőhet (1,3–1,97 új állás/1000 fő), a többi régióban pedig az európai átlagnak nagyjából megfelelő mértékben bővülhet (0,81–1,3 új állás/1000 fő), kivéve Közép-Magyarországot és Budapestet, ahol az átlagnál kisebb lehet a növekedés (0,54–0,81 új állás/1000 fő).

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának várható alakulását tekintve szintén vegyes a magyarországi kép: míg Észak-Magyarországon – elsősorban a Mátrai Erőmű lignites blokkjainak várható leszerelése miatt – és Észak-Dunántúlon az európai átlagnál jóval nagyobb csökkenés (1,89–22,32 tonna szén-dioxid-egyenérték/fő/év) jöhet az emisszióban, addig az ország többi részén inkább az átlaghoz közeli (0,35–0,68 tonnás), illetve az alatti visszaesés valószínűsíthető. Hasonló a helyzet a PM10-részecske-szennyezés esetében is, vagyis az országon belül itt is Észak-Magyarországon mérséklődhet leginkább az emisszió (-0,48–7,66 kilogramm PM10/fő/év), de az európai átlagot meghaladó mértékű csökkenés jöhet Észak-Dunántúlon is (-0,18–0,48 kilogramm PM10/fő/év), míg az ország egyéb területein átlagos, de inkább az alatti javulás várható a modellezés alapján. A földhasználat tekintetében pedig átlagos vagy annál kisebb mértékű csökkenést prognosztizálnak a forgatókönyvek az ország minden régiójában (a teljes terület 0,003–0,011 ezreléke).

A tanulmány az egyes régiók potenciális kedvezőtlen hatásokkal szembeni sérülékenységét is igyekezett feltérképezni. A beruházások esetleges csökkenésével és a munkahelyek elvesztésével szemben Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl sérülékenysége is nagyobb az átlagnál, míg az ország többi régiójában átlagos vagy annál kisebb. Szintén meghaladja az európai középértéket az esetleges áremelkedéssel és az üvegházhatású gázok, illetve a PM10 kibocsátásának növekedésével szembeni sérülékenység az ország területének zömén, ahogyan a földhasználat esetleges növekedésével szembeni sérülékenység is.

Az elemzés egyébként a 2035-ig várhatóan nukleáris kapacitásbővítést végrehajtó országok között Finnországgal, Franciaországgal, Lengyelországgal, Szlovákiával és az Egyesült Királysággal számol. Magyarországot érdekes módon annak ellenére nem sorolják ebbe a csoportba, hogy az aktuális kormányzati tervek szerint 2032-ig két új, egyenként 1200 MW-os nukleáris blokk létesül Pakson, a megközelítőleg 2000 MW-os összteljesítményű, jelen állás szerint 2032 és 2037 között lejáró üzemeltetési engedélyű régi blokkok élettartamát pedig újabb két évtizeddel meghosszabbítaná a kabinet.