Persze közel sem annyira, de mint minden víz a Földön, a folyók és tavak is sósak a tengerekhez hasonlóan. Miért van ez így?

Itt a nyár, sokan útnak indulnak a tengerpartok felé, hogy elviselhetőbb legyen a hőség. Azt viszont már kevesen tudják, hogy miért ennyire sós a Földközi-tenger. Vagy úgy általában a tengerek. Persze nagyban változik a sótartalmuk attól függően, hogy mennyit párolognak, és mennyi édesvíz-utánpótlás érkezik. Például a Földközi-tenger a meleg és a kevés folyótorkolat miatt igen sós, míg a Balti-tenger némely részén szinte tavi „minőségű”.

Minden vizünk sós, de mégsem mindegyik annyira, mint a tengereink vagy az óceánjaink. Az óceánok és a tengerek nagyjából 3–3,5 százalékban tartalmaznak különféle sókat, míg a folyóink és a tavaink elhanyagolható mennyiségben, mivel folyamatosan cserélődik vizük, ezáltal esélyük sincs arra, hogy elsózódjanak. Kivételek persze akadnak, mint a Holt-tenger, amely a maga 30 százalékos sótartalmával kirívó még a tengerek között is.

De hogy került oda a só? Történetesen úgy, hogy annak idején, amikor a végtelen sokáig eső savas kémhatású esők következtében kialakultak az óceánjaink és a tengereink, ez a maró víz kioldotta a talajból a nátriumot, a klórt és a magnéziumot, s ezek összeállván „besózták” a tengereket. Az eső azért volt ennyire savas, mert jóval több volt a légkörben a szén-dioxid. Ezért is kell odafigyelnünk bolygónk légkörére, hogy megőrizzük eme gáz megfelelő szintjét.