Egy tanulmány szerint az új erdők helyreállítása mellett a régi erdők természetes maradványainak megőrzésére is szükség van.

A Paranai Szövetségi Egyetem (UFPR) és a Vadvilágkutató és Környezeti Oktatási Társaság (SPVS) kutatói összefogtak, hogy értékeljék az ökológiai helyreállítást mint a környezeti antropogén zavarok visszafordításának stratégiáját. A kutatók egy úttörő helyreállítási programot értékeltek, amelyet az SPVS 2000 óta támogat, és amely a természetvédelmi és a helyreállítási erőfeszítéseket kombinálja Brazília egyik legfontosabb, megmaradt atlanti-óceáni erdőterületén.

A terület Antonina és Guaraqueçaba településeket foglalja magában, egy 300 ezer hektáros, jól megőrzött régiót Paraná déli partvidékén, erdőkkel, torkolatokkal, öblökkel és szigetekkel. A kutatók 20 év alatt 65 helyreállítási területről gyűjtöttek mintákat, és elemezték a környezeti jellemzőket és képeket.

A helyreállítási és természetvédelmi erőfeszítések közötti kölcsönhatás megértésére törekedve a kutatók ellenőrizték a természetes és az aktív helyreállítási stratégiák közötti különbségeket.

„Az természetvédelmi módszer sokkal olcsóbb, és a fajok megjelenésének elősegítése a természetes folyamatoktól függ. A második, azaz a csemeték ültetése drágább a helyreállítók számára, de a kettő együttesen a leghatékonyabb” – magyarázza Marcia Marques, a Paranái Szövetségi Egyetem kutatója.

A kutatásról bővebben ezen a linken lehet tájékozódni.

Forrás (enn.com)