A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer az aggályok szerint hozzájárulhat ugyan az árak emelkedéséhez is, de nélkülözhetetlennek tűnik a környezet-, klíma- és egészségvédelmi célok eléréséhez, illetve a fenntartható gazdaság kiépítéséhez.

Júliustól az európai uniós szabályozás értelmében Magyarországon is olyan új rendszer lépett életbe, amelyben a gyártóknak, illetve bizonyos esetekben a forgalmazóknak kell fizetniük a termékeikből képződő hulladék kezelési költségeit. A vállalatok így az általuk előállított (forgalomba hozott) fogyasztási cikkek után úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősségi díjat fizetnek a rendszert működtető koncessziós társaság, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. részére, amely mostantól lényegében a hazai hulladékbegyűjtés és -kezelés irányításáért is felel. Az ennek költségeit fedező díjak, illetve a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR, extended producer responsibility) bevezetése hozzájárulhat az árak emelkedéséhez is, de ha beválik, egyszerre szolgálhatja a gazdaság fejlesztését, valamint a környezet- és klímavédelmi célok elérését.

Az EPR alapvetése, hogy a termékek életciklusa végén szükséges hulladékkezelés (gyűjtés, kezelés, újrahasznosítás és ártalmatlanítás) a gyártók vagy az első belföldi forgalomba hozók felelőssége, és míg e tevékenység megszervezését más is teljesítheti helyettük, ennek költségét az ő kötelességük díjak formájában megfizetni a tevékenység megszervezését ténylegesen végző társaság részére. Magyarországon a MOHU szervezi meg az EPR alá tartozó gyártói kötelezettségeket a gyártók finanszírozásából: gondoskodik a körforgásos termékből képződő hulladék átvételéről, gyűjtéséről, elszállításáról, előkezeléséről, kereskedelméről és kezelésre történő átadásáról, továbbá a hulladékgazdálkodási létesítmények fenntartásáról és üzemeltetéséről.

Az EU-ban utolsó előttiként létrehozott magyar EPR-rendszer céljaiban és eszközeiben hasonlóságot mutat az 1995 óta létező környezetvédelmi termékdíj rendszerével, és részben átfedésben is van vele, ugyanakkor az érintett termékek köre, a díjfizetési, illetve az adatszolgáltatási kötelezettség eltéréseket mutat. Július 1-től a következő körforgásos termékek gyártóira vonatkozik regisztrációs és díjfizetési kötelezettség: csomagolóanyagok, egyes egyszer használatos műanyag termékek, elektromos és elektronikus berendezések, elemek és akkumulátorok, gépjárművek és alkatrészeik, gumiabroncsok, reklámhordozó és irodai papír, használt sütőolaj, textiltermékek és fából készült bútorok.

A pazarlás csökkentése a fő cél

Az új rendszer célja röviden a hulladékgazdálkodás hatékonyságának növelése, aminek a hulladékgyűjtési és -(újra)hasznosítási arányok emelkedésében is meg kell mutatkoznia. Ez egyszerre két fontos pozitív hatással járhat. Egyrészt csökkentheti a lerakókba és közvetlenül a természetbe kikerülő, illetve az eltüzelt hulladék mennyiségét, ami a környezet és az emberi egészség védelme szempontjából is lényeges lenne. Másrészt mérsékli a gazdaság elsődleges nyersanyag-, illetve energiaigényét is, ami az előbbi pozitív következményeken túl hosszú távon javíthatja az európai ipar versenyképességét is.

Az EPR magyarországi bevezetését az EU-nak a zöld átállást és a körforgásos gazdaság kialakítását célzó intézkedéscsomagja alapozta meg, míg szükségességét a klíma- és környezeti válság súlyosbodása, valamint a gazdaság növekvő nyersanyagigénye indokolja. Jelenleg az Európai Unióban keletkező települési hulladéknak mintegy felét hasznosítják vagy használják fel újra, míg nálunk ez az arány 40 százalék alatt alakult 2021-ben. A fennmaradó mennyiség zöme részben illegális lerakókba kerül, vagy elégetik, nem feltétlenül a megfelelő hulladékégető erőműben.

Az EU jelentősen javítani kívánja ezeket az arányokat, céljai szerint 2025-ben már minden tagállamban a települési hulladék legalább 55 százalékát kell újrahasznosítani és újrafelhasználásra előkészíteni, amit 2030-ig 60, 2035-ig pedig 65 százalékra kell emelni. Az uniós szabályozás a csomagolási hulladékra vonatkozóan 2025-re szintén 65 százalékos újrahasznosítási célt jelölt ki, ami 2030-ig 70 százalékra emelkedik. A szabályozás 2035-re egyebek mellett meghatározott egy olyan célt is, melynek értelmében addigra el kell érni, hogy a keletkező települési hulladéknak legfeljebb 10 százaléka kerüljön lerakókba. Jelenleg a tagállamok kétharmada, 18 ország – köztük Magyarország – esetében fennáll annak a veszélye, hogy nem fognak teljesülni a 2025-ös célszámok.

Alkalmas eszköz, kihívásokkal

Világszerte több száz EPR-rendszer működik, bizonyos országokban több, a hulladékok egy bizonyos típusára vonatkozó rendszer is üzemel. Az elemzések szerint az EPR fontos szerepet játszhat az újrahasznosítási célok elérésében, a műanyagszennyezés csökkentésében és a nyersanyagok körforgásának megteremtésében, hatékonyan hárítva át a hulladékgazdálkodási költségeket az összes adófizetőről a hulladékot termelő termékek előállítóira és fogyasztóira, összhangban a „szennyező fizet” elvvel. A régebb óta EPR-rendszert működtető országok – például Szlovákia – konkrét tapasztalatai alapján a rendszer bevezetését követően emelkedik a hulladék visszagyűjtési és újrahasznosítási aránya.

Az EPR – ha kellően hatékony – arra ösztönözheti például akár az akkumulátorgyártókat is, hogy a környezetvédelmi szempontokat még inkább emeljék be termékeik és csomagolásuk tervezésébe, javítva ezek újrahasznosíthatóságát.

Ugyanakkor az EPR bevezetése kapcsán új problémák felmerülésével is érdemes számolni. Például az online kereskedelem kihívás elé állíthatja a rendszert, miután ebben az esetben a gyártónak és a forgalomba hozónak gyakran nincs fizikai, jogi entitása a termékét megrendelő fogyasztó országában. Emellett a tapasztalatok alapján az EPR-rendszer kialakítása során az érintett szereplők érdekeit is érdemes figyelembe venni, és a gyártók, illetve a forgalmazók által fizetendő díjak nagysága értelemszerűen szintén kulcsfontosságú tényező.

A magyarországi költségek a csomagolóanyagokat tekintve Európában a legmagasabbak között vannak, az eddigi környezetvédelmi termékdíj többszörösére rúgnak. Ezt a koncessziós társaság szerint az indokolja, hogy utóbbi közel sem fedezte a hulladékkezelés valós költségeit. Bár ez a költség nem közvetlenül a fogyasztókat terheli, a vélemények szerint rájuk nézve kedvezőtlen hatásokkal is járhat, ami például az élelmiszerárak akár jelentős mértékű emelkedésében is megmutatkozhat.

Ha nem figyelünk, elönt minket a szemét

Összességében azonban egy megfelelően kidolgozott EPR jó eszköz lehet a környezet-, klíma- és egészségvédelmi célok eléréséhez, illetve a fenntartható gazdaság kiépítéséhez, és mint ilyen, a helyzet súlyosságára tekintettel valószínűleg nem is nélkülözhető. A világ egyre több hulladékot állít elő, és a jelenlegi trend folytatódása esetén az éves termelés a jelenlegi mintegy évi 2 milliárd tonnáról 2050-ig további 70 százalékkal 3,4 milliárd tonnára emelkedhet. Az EPR nemcsak az ebben található másodlagos nyersanyagok átcsatornázását, ezáltal nagyobb arányú újrahasznosítását segítheti elő, de a képződő hulladék mennyiségének visszafogását is, javítva például a csomagolásmentes üzletek versenyképességét is.

Kiemelt kép: canva