Az ország számos pontján zajlik a fakitermelés, legyen bárhol, akár védett területen is. Nem kérdés, hogy sok háztartásban valóban szükség van rá, de vajon meddig folytatható mindez? Milyen hatásai vannak a tűzifarendeletnek? Meddig bírják az erdők és mi lesz a védett területek sorsa? Dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programvezetője részletesen írt a kérdéskörről.
A szakember szerint jelenleg a fakitermelésben alkalmazható munkaerő közel száz százaléka gőzerővel dolgozik, miközben az ágazat így sem képes kielégíteni a pánikszerű tűzifa-felvásárlási igényt. Sok helyen még kályha sincs, mégis halomban áll a porta előtt a kivágott fa, és aki csak teheti, évekre előre betáraz. A kormány részéről is muszáj teljesíteni a megígért mennyiséget, és bár egyelőre az erdőtervi lehetőségeken belül mozognak, a Regionális Energiagazdálkodási Kutatóközport számításai szerint néhány éve belül kifogyhatunk a tartalékokból. Egyelőre egyelőre alig nyújtottak be a hatóságokhoz olyan fakitermelési kérelmet, ami a rendelet előtt nem lett volna kivitelezhető.
A klímaváltozás és az egész földi élővilágot érintő krízis idején lazítani a védett területeken zajló fakitermelés szabályain aligha nevezhető előremutató döntésnek.
Ettől függetlenül a tűzifarendelettel is baj van, hiszen „a klímaváltozás és az egész földi élővilágot érintő krízis idején lazítani a védett területeken zajló fakitermelés szabályain aligha nevezhető előremutató döntésnek” – írta dr. Gálhidy László. Az akácosok felhozása, a tarvágás és a fészkelési időben történő kivágások sem a fenntarthatóság célját szolgálják, és innen már csak egy lépés a természet leigázása.
Az erdő programvezető szerint a rendelet nem alakítja át gyökeresen az erdőgazdálkodás alapelveit, viszont tovább lazít a korlátain, melynek kihasználása csak idő kérdése. Fakitermelés az ország több, mint 99%-án zajlik, legyen szó akár védett vagy Natura 2000 területekről, természetvédelmi szempontból jelentős korlátozásokról pedig eddig sem beszélhettünk. A védett erdők helyzete igazából nem most, a rendelet miatt fordult válságosra, hanem természetvédelmi szempontból eddig is lesújtó képet mutatott.
A szakember szerint az erdész szakma hagyományosan úgy tekint az erdőben évről évre megtermelődő faanyagra, mint amihez apránként vagy egyszerre, de lehetőleg minél kisebb veszteség nélkül hozzá kell férni, és amiből ipari faanyag vagy tűzifa lesz. Az erdészek által képviselt ún. „tartamosság” kereteibe kívánatos is a növendékek minél nagyobb mértékű kitermelése, holott az erdő talaja, az erdei élővilág egy részének tápláléka, búvóhelye szintén az erdő faanyagából származik. Ha minden faanyag kikerül onnan, előbb-utóbb sérül az életközösség működése, végül pedig az egész ökoszisztéma degradálódik. Tudományos eredményekre támaszkodva tehát kijelenthető, hogy a fakitermelés mellett az erdőben kell hagyni az élő és a holt faanyag egy részét, illetve a bolygatásra érzékeny állat-és növényfajok védelme érdekében biztosítani kell olyan területeket is, ahol egyáltalán nincs kitermelés.
Arra a kérdésre pedig, hogy a jogszabályok, természetvédelmi törvények ellenére mégis hogyan lehetséges az ország 99%-ában a fakitermelés, a „válasz talán úgy fogalmazható meg, hogy az erdőkkel kapcsolatos törvények leginkább elvi síkon fogalmaznak meg előremutató irányokat, miközben a terepen jogszabályi szinten is előbbre valók a könnyen forintosítható gazdasági célok – nem csak magán, de állami erdőkben is” – írta dr. Gálhidy László.
A szakember azt is kifejtette, hogy az erdőkkel kapcsolatos törvények esetében akad néhány bökkenő, példul a védett és Natura 2000 területeken álló erdők esetében. Sajnos a természetvédelmi szakemberek, szakmai közösségek, civil szervezetek kritikái pedig sokszor leperegnek az erdőgazdálkodókról, a jogszabályok megalkotásába és alkalmazásába pedig egyik érdekelt csoportnak sincs beleszólása. Jelenleg ott tartunk tehát, hogy az Alaptörvényünk P) cikke nem valósul meg még a védett területeken sem.
Ennek ellenére Dr. Gálhidy László bízik abban, hogy az alternatív erőforrásoknak köszönhetően nem jutunk el el a fakitermelési lehetőségek határára és hogy a jelenleg zajló erőltetett ütemű munkák aránylak rövid ideig fognak tartani. Ezzel szemben viszont nagyobb problémának tartja azt, hogy a tűzifarendelet hatályának elmúltával mi lesz a védett erdők sorsa. Magyarországon ugyanis óriási jelentősége lenne ezen területek és a nemzeti parkok értékeinek megőrzése, jelenleg pedig az utolsó esély előtt állunk, hogy az erdeink maradékainak lerontása helyett a helyreállítása indulhasson el.
Forrás teljes cikk: WWF
