Ahol a fák egyszer gyökeret eresztenek, onnan évtizedekig vagy akár évszázadokig sem mozdulnak. Mozdulatlanságuk azonban nem jelent tétlenséget. Puszta létezésükkel javítják a talajt, szabályozzák a klímát, részt vesznek a vízkörforgásban, élő- és búvóhelyet teremtenek, táplálékkal szolgálnak. Alázattal tűrik az időjárás viszontagságait, követik a természet ciklusait, lassan és megfontoltan terítik szét és fúrják mélyre gyökereiket, s növesztenek lombkoronát. Hosszú és tiszteletreméltó életük végeztével is hasznosak, sőt, képesek újra megtelni élettel.

Éltetik a talajt

A fák már egészen csemetekoruktól aktívan részt vesznek a talaj szerkezetének, tápanyagtartalmának és vízháztartásának javításában. Burjánzó gyökereikkel lazítják a talajt, s ahogy egyre szélesebb területet, egyre mélyebben elfoglalnak, feltört vájataikkal javítják a vízháztartást, „utat fúrnak” a víz számára.

A lombkoronaszint is fontos szerepet tölt be a talaj egészsége szempontjából. Az évről évre sűrűbb lombozat árnyékolja a földfelszínt, amely ezáltal kevésbé szárad ki. Ősszel a mulcsképző falevelek, télen az esetlegesen lehulló ágak, vesszők és gallyak takarják és bomlásukkal táplálják a földet. Gondoljunk csak az erdők sötét színű, morzsalékos, illatos, humuszban gazdag talajaira az avar alatt! 

Kapcsolódó bejegyzések

Holtfák a természet szolgálatában

Az erdő fái és egyéb élőlényei ökoszisztémát alkotnak, ennek a rendszernek egyik alapköve a korhadék, vagyis a holtfa. A Balaton-felvidéken Varga Szabolcs létrehozta az első holtfaparkot.

A fán lakó vagy vendégeskedő madarak és más élőlények ürülékei, illetve a levelek felszínén összegyűlt és az eső által földbe mosott tápanyagok tovább növelik a talaj szervesanyag-tartalmát, javítják a minőségét.

Moderálják a helyi klímát

A fák klímaszabályozó funkcióját érezhetjük talán a legegyértelműbben mind közül, szó szerint közvetlenül a saját bőrünkön. Mindannyian ismerjük az érzést, amikor egy forró, nyári napon ösztönösen árnyas fák alá húzódunk, ahol érezhetően több fokkal hűvösebb a levegő. A fák azonban nem csupán a hőmérséklet csökkentésére, hanem szükség szerint a növelésére, sőt, a száraz levegő nedvesítésére és a párás levegő szárítására is képesek.

Kapcsolódó bejegyzések

Városi fák a frontvonalban

A városi fáknak igen nehéz dolguk van, de van néhány fajta, amely a kihívásokkal teli környezetben is megél. A FŐKERT munkatársa mesélt a fák helyzetéről.

A helyi klímát nem csupán azzal szabályozzák – ez esetben csökkentik –, hogy a szén-dioxid megkötése révén redukálják a levegőben lévő üvegházhatású gázok mennyiségét, és oxigént termelnek. Más trükkök is vannak a természet tarsolyában: a hőmérséklet moderálásában többek között leveleik színe is szerepet játszik.

Az ősszel sötétpiros színekben pompázó vadszőlő és sok más, egész évben vöröses árnyalatú levelekkel díszített cserje és bokor a vörös fénysugarak visszaverésével komolyabb teljesítményre képesek a környezet hőmérsékletének csökkentésében, mint a zöld levelűek. Az ürömhöz hasonló, fehér színű növények pedig akár a fény 85%-át is visszaverhetik.

Az éjszakai páralecsapódás a faleveleken melegíti, míg a nappali párologtatás hűti a fa körüli levegőt. Ahogy a napfény hatására felmelegedő lombkorona belsejéből felszálló levegő találkozik a növény fölött keringő hidegebb áramlatokkal, szellő keletkezik: a fák ezáltal is csökkentik maguk fölött a hőmérsékletet. 

Csapadékos éghajlaton, ahol a túlzottan párás levegő okozhat inkább kellemetlenségét, szintén számíthatunk a segítségükre: a fák a víz megkötésével és tárolásával csökkentik a páratartalmat. Szeles vidéken, tudatos tervezéssel szélfogóként is alkalmazhatjuk az erdőket. Ideális esetben a szél erejének körülbelül 60%-a a fák fölé emelkedik, 40%-át pedig az erdő képes elnyelni, aminek komoly klímaszabályozó hatása van.

Kulcsfontosságú szerepük van a vízkörforgásban

„Az erdős területekre hulló csapadék fele maguktól a fáktól származik. (…) Vágd csak ki a fákat, és eltűnik az eső a leszálló légmozgásból” – olvasható Toby Hemenway Gaia kertje című könyvében ez a két meghökkentő mondat. Felépítésük, szerkezetük lehetővé teszi, hogy a lehető legtöbb csapadékot a lehető legszelídebb módon gyűjtsék be, s bölcsen gazdálkodjanak ezzel a mennyiséggel. 

A leveleiken lecsapódó köd, harmat, illetve a rájuk hulló eső-, jégeső- és hó mind csapadéknak minősül. A fák képesek az erőteljes viharokkal járó, hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű – ebből fakadóan eróziót okozó – csapadék moderálására is. Miután a levelek pórusai megtelnek vízzel, az általuk felfogott fennmaradó mennyiség az ágakon, majd a törzsön célirányosan folydogál lefelé, a gyökérzóna irányába. A humuszgazdag talaj, az ott élő gombák, baktériumok és a gyökerek megkötik és tárolják ezt a vízmennyiséget. 

Ennek a mennyiségnek egy része a fák rostjain és levelein átszűrődve megtisztul, majd a párologtatás révén visszakerül a légkörbe, elősegítve ezzel a felhők képződését. A talajban tárolt víz másik része lassan továbbszivárogva patakokat és folyókat táplál.

Összhangban dolgoznak a természettel

Megszámlálhatatlan növény-, állat- és gombafaj él szimbiózisban a fákkal. E tiszteletreméltó növények a gyökérzónától a lombkoronáig élő-, búvó- és fészkelőhelyet, sőt, a nektártól a csonthéjasokon át a lédús gyümölcsökig, megannyi táplálékot adnak.

Életük végeztével holtfaként újabb funkciókat tölthetnek be az erdei ökoszisztémában. Odúlakó madarak, emlősök, rovarok, denevérek, gombák találhatnak otthonra a kidőlt törzsekben, a leszakadt ágakban. A holtfák szivacsként szívják magukba és tárolják az esővizet, hogy aztán a környező növényzet szárazabb időszakban felhasználhassa. 

Egy fa ültetésével ökoszisztémát teremthetünk

Fontos megjegyezni, hogy a fák fent említett funkcióikat csak természetes körülmények között tudják ellátni. Azokban a városokban, ahol lombkoronájuk csöpögési vonalán belül térkő, törzsük körül kavicsmulcs van elterítve, és a lehulló faleveleket minden ősszel söprögetik, a fák nem vagy csak korlátozottan képesek bekapcsolódni a természetes folyamatokba.

Hamarosan kezdődik a faültetési szezon, amikor sokat tehetünk azért, hogy begyógyítsuk bolygónk sebeit. Ne feledjük: egy fa ültetésével nem csupán egy növényt telepítünk, hanem komplex ökoszisztémát építünk. Faültetésre fel!

Felhasznált irodalom: Bill Mollison – Permaculture, a Designer’s Manual
Kiemelt kép: canva