A század végére nagyjából mediterrán körülmények várnak majd a magyar bortermelőkre, ám ez nem feltétlenül rossz hír, ha a borászok képesek lesznek alkalmazkodni. A hvg.hu cikkéből kiderül, hogy számos, nálunk hagyományosnak nevezhető szőlőfajta jó eséllyel nem tud majd megfelelően teremni a század végén, mert a melegedő klíma környezeti hatásait nehezen viselik majd el.
Ilyen például a Kárpát-medence egyik őshonos, a tokaji borvidék ikonikus szőlőfajtája, a hárslevelű, mely a klimatikus paraméterekre és a vízhiányra kifejezetten érzékeny. Vannak persze olyan módszerek, melyek segíthetnek a gazdáknak az alkalmazkodásban. Ilyen például a cikkben részletezett Huglin-index, mely segítségével megállapítható, hogy az adott területen milyen fajták termeszthetők eredményesen.
Az alkalmazkodás több módon is történhet, fontos például az, hogy minél diverzifikáltabb legyen a fajtaválaszték, így egy-egy fajta kiesésével sem omlik össze az adott borvidék. Beszédes adat, hogy a világon az összes bortermelő terület 70–90 százalékán összesen tizenkét különböző fajtával dolgoznak, ami alig éri el a fajtaválaszték 1 százalékát.
A borászoknak, borászatoknak rendhagyó változással kell szembenézniük, azonban ha eredményesen veszik az akadályokat, akkor amellett, hogy néhány hagyományos fajta eltűnhet, a vörösborok esetében a minőség és a versenyképesség javulásával is lehet akár számolni.
Azt azonban fontos megjegyezni, hogy az időjárási szélsőségek miatt várhatóan a minőség nem lesz konstans, az ízélmény és a termelt mennyiség is évről-évre élesen változhat.