Az aktívház legfőbb ismérve, hogy több energiát termel, mint amennyit elhasznál. A többletenergiát felhalmozzák, vagy közcélra visszatáplálják a hálózatba, ezzel is hozzájárulva az energiatermelés globális átalakulásához, egyre inkább kiszorítva a fosszilis forrásokat. Az aktívház-tulajdonosoknak nincs kifizetendő energiaszámlájuk. Az aktívház építése hosszú távú, de biztos befektetés.

A brüsszeli székhelyű Active House Alliance az aktívházakat „olyan épületek víziójaként látja, amelyek egészségesebb és kényelmesebb életet biztosítanak lakóiknak anélkül, hogy negatív hatást gyakorolnának az éghajlatra, egy tisztább, egészségesebb és biztonságosabb világ felé haladva”. Az „aktívház” minősítésű otthonnak három alapvető feltételnek kell megfelelnie: energiahatékonyság, környezetvédelem, beltéri kényelem.

Az aktívházak jellemzően napelemmel állíthatják elő a szükséges villamos energiát, illetve néhol szélerőművet is használnak. Az aktívházak által termelt felesleges villamos energiát vissza lehet táplálni az elektromos hálózatba, az áramszolgáltató átveszi. Ehhez ki kell alakítani egy „ad–vesz” mérőrendszert, amely nem olcsó beruházás. Így lényegében az aktívházak által termelt energiát mások is felhasználhatják. Ez az oka annak, hogy az aktívházakat „mini erőműveknek” is szokták nevezni. A fűtéshez és a hűtéshez szükséges energiát általában geotermikus rendszerrel vagy napkollektorral biztosítják. Mindemellett ezek a házak a passzívházakhoz hasonlatos speciális szigeteléssel is el vannak látva.

Az aktívházak speciális fajtája a Noah ház, amely a hozzá hasonló épületektől abban különbözik, hogy a talaj szintje felett, pilléreken áll, így az épületpadló és a falak szerkezetei nem érintkeznek közvetlenül a talajjal. Ebből adódóan ellenáll a talajnedvességnek, a beázásnak vagy az özönvízszerű felhőszakadásnak. Előnye az is, hogy nincs szükség klasszikus alapozásra, betonozásra.

Hazánkban aktívházzal a magasabb bekerülési költség miatt egyelőre még elenyésző számban találkozhatunk.