Az 1980-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy az ózonlyuk léte és további növekedése komoly veszélyt jelent a bolygó élővilága és így az emberiség számára. A problémát az okozta, hogy egyre terjedt azon gázok alkalmazása, melyek rongálták az ózonréteget. A felismerést gyors cselekvés követte, eredményeképp pedig megmenekült a bolygónkat védő ózonréteg.
A megoldást az 1987-ben aláírt Montréali jegyzőkönyv jelentette, melynek következtében az országok következetesen elkezdték háttérbe szorítani és betiltani az ózonréteget leginkább károsító vegyületek gyártását és használatát. Hogy ez mennyire fontos lépés volt, azt többek között egy frissen megjelent tanulmány is alátámasztja.
A Nature-ben szerdán megjelent kutatás megállapította, hogy mivel a jegyzőkönyv nyomán mellőzötté vált anyagok egyben jelentős üvegházhatást okozó gázok is, a globális felmelegedés mértéke ma jóval kisebb, mint amekkora akkor lenne, ha nem valósult volna meg a közös cselekvés.
A kutatók úgy számolnak, hogy 2050-ig akár 1 Celsius-fokkal is magasabb lehetne a felmelegedés, ha 1987-ben Montréalban nem egyezünk meg. Ez pedig óriási szám, tekintetbe véve, hogy a legfrissebb IPCC jelentés alapján a jelenlegi hőmérséklet-emelkedés 1,09 Celsius-fok az 1850-1900 közötti átlaghoz viszonyítva. Ezen felül a jegyzőkönyv eredményei nyomán sikeresen csökkentettük a növényeket érő ultraibolya-terhelést, amely gátolná a fotoszintézist, és lassítaná a növekedést.
A tanulmány szerzői szerint a Montréalban egy katasztrofális összeomlást sikerült megelőzni, az összefogás pedig bebizonyította, hogy képesek vagyunk közösen fellépni egy fontos, mindenkit érintő ügyben. A kérdés már csak az, hogy napjaink kihívásával mikor fogunk tudni megbirkózni. Az IPCC friss jelentése alapján épp itt lenne az ideje. (Qubit)