Az emberiség hatása a Föld minden pontján észlelhető, ezért sok növény és állat kénytelen továbbfejlődni a túlélés érdekében, és alkalmazkodással reagálni az ember által uralta világ kihívásaira. A kutatók több példát is összegyűjtöttek erre a jelenségre.
A tartósságáról, korhadásállóságáról és mélyvörös színéről ismert mahagóni luxuscikknek számít manapság. Az esőerdő legnagyobb mahagónifáit, amelyek a helyi ökoszisztéma meghatározó pillérei voltak, a faanyag keresettsége miatt irtották ki. Míg az öreg, akár 20 méter magasra is megnövő fák nagyrészt eltűntek, maga a faj még mindig sok területen elterjedt, de most más formában növekszik. A karibi térségben még mindig előfordul, de ezek a fiatalabb fák már soha nem nőnek olyan magasra, mint elődeik, és csekély kereskedelmi értékük van a kisebb és cserjés habitusuk miatt.
Kapcsolódó bejegyzések
Ahol a legtöbb esőerdőt irtják ki, ott kevesebb új erdő nő
Egyes ilyen térségekben húsz évvel az erdők elpusztítása után sem látszanak az erdők helyreállításának a jelei.
Holland tudósok megfigyelték, hogy a városközpontokban élő ligeti csigák halványabb színű csigaházat fejlesztettek ki. A változás a városok magasabb hőmérsékletének az eredménye, amely akár 8°C-kal is magasabb lehet, mint a vidéki környezetben. A sötét ház belsejében a csigák hajlamosak jobban felhevülni, a túlhevülés pedig a pusztulásukhoz vezet. A halvány színű ház valószínűsíthetően hűvösen tartja a csigákat a városi nyár legmelegebb napjain.
A Nebraska délnyugati részén élő amerikai sziklafecskék gyakran fészkelnek hidak alatt, de az ott elhaladó autók rendszeresen elütötték őket. Egy tanulmány szerint a madarak úgy alkalmazkodtak ehhez a kockázathoz, hogy rövidebb szárnyakat fejlesztettek ki. A rövidebb szárnyak mozgékonyabbá teszik a fecskéket, így gyorsabban kikerülnek a forgalom útjából.
Kapcsolódó bejegyzések
Miért fontosak a fecskék és hogyan vigyázhatunk rájuk?
Hazánk fecskefajainak állománya erősen csökken, a füstifecske és a molnárfecske állománya például megfeleződött az elmúlt két évtizedben.
A Mozambikban zajló polgárháború idején az afrikai elefántok egyedszáma több mint 90%-kal csökkent a Gorongosa Nemzeti Parkban az orvvadászat következtében. A populáció napjainkban növekedésnek indult, de jól példázza a globális élővilág-helyreállítási erőfeszítéseket, hogy sok nőstény elefántnak rövidebbé vált, vagy egyáltalán nincs agyara. Az agyar nélküli elefántokat ugyanis kevésbé veszik célba az orvvadászok. Ugyanezt a változást a kutatók Tanzániában is dokumentálták.
Mindez egy katasztrofális példája annak, hogy az emberi nyomás hatására az elefántok elveszíthetik az egyik olyan tulajdonságukat, amely annyira ikonikussá teszi őket.
Forrás: The Guardian / Nature
Kép: Canva