Szinte mindenki szedett már antibiotikumot valamilyen betegségére. Ugyan nem javasolt az ész nélküli gyógyszerszedés, de sok esetben az antibiotikum megakadályozza, hogy egy kór tovább fajuljon, komolyabb következményekkel járjon egy egyszerűnek induló influenza. De mégis hogyan működnek ezek a szerek? Mi a helyzet a fertőtlenítéssel? Miért kiemelten fontos annyi ideig szedni az antibiotikumot, ameddig előírják?

A baktériumok

Mint ahogy az elnevezés mutatja, az antibakteriális szerek csak a baktériumok ellen védenek meg minket, a vírusokkal szemben nem. Azért volt olyan nagy probléma a 2020-ban rohamosan elterjedő koronavírus, mert nem lehetett egyszerűen előhúzni a kalapból egy már kifejlesztett gyógyszert. Egy korábbi cikkünkben már kifejtettük, hogy Szibériában felütötte fejét a lépfene, de ebben az esetben megnyugtató, hogy nem egy vírusról, hanem egy antibiotikummal kezelhető betegségről van szó.

A baktériumok mikrométeres mérettartományban lévő mikroorganizmusok, amelyek különböző alakúak lehetnek: pálcika, gömb, csavart henger. Érdekesség, hogy a legkisebb baktériumok mérete (0,3 mikrométer) megegyezik a legnagyobb vírusok méretével. [1] A baktériumok prokarióták, nincs sejtmagjuk, sem más membránnal határolt sejtszervecskéjük. Ez a tulajdonságuk teszi lehetővé, hogy szelektíven, csak a számunkra káros baktériumokat pusztítsuk el betegség esetén vagy a szövődmények elkerülése érdekében.

Baktériumok mindenhol!

A baktériumok a Föld számos pontján megtalálhatók: talajban, vízben, levegőben, extrém körülmények között is, ezek az extremofilok. Téves az az elképzelés, miszerint az összes baktérium káros, és mindet el kell pusztítani. Több száz millió hasznos baktérium él a bőrünkön és a bélrendszerünkben. Ezeket együttműködő (mutualista) baktériumoknak nevezzük, míg a betegségeket okozókat parazitáknak. [1]

Az emberi testben rengeteg hasznos baktérium él, többek között a hüvelyflórában és a bélflórában, amelyek segítik az immunrendszert. Például a segítségükkel meg tudunk emészteni olyan ételeket is, amelyeket egyébként nem vagy csak nagyon nehezen lennénk képesek hasznosítani [1].

Baktériumok által okozott betegségek

Mint fentebb említettük, nemcsak hasznos baktériumok léteznek, hanem paraziták is, amelyek megbetegíthetik az élőlényeket. Az adott baktériumtól függ, hogy a fertőzés miként képes terjedni: víz útján, étellel, érintkezéssel vagy akár a levegőben. [1] A baktériumok okozhatnak különböző gyulladásokat, például mandulagyulladást, szőrtüszőgyulladást, középfülgyulladást, pattanásokat. Fertőzött víz vagy étel révén okozhatnak hasmenéssel, gyomorrontással járó betegségeket is, mint a kolera, a vérhas, a szalmonella. Számos olyan betegség, amely a középkorban tizedelte a lakosságot – mint a pestis, a lepra, a tífusz, a tébécé, a skarlát – szintén bakteriális eredetű, de ide tartozik pár nemi betegség, például a szifilisz (vérbaj) is. [1]

Babonák és hiedelmek

Noha sok időbe telt, mire a 19. században kezdtek ráébredni a fertőtlenítés és az antibiotikumok fontosságára, addig a nép különböző babonákat és hiedelmeket kapcsolt a pusztító járványok terjedéséhez. Nem meglepő, hogy büntetésnek vagy boszorkányok rontó átkának vélték a tomboló betegségeket. Volt, amikor kolerajárvány idején úgy vélték, ha az egész falu eszik a kolerában pár napja elhunyt ember szívéből, akkor megszűnik a probléma. S a rettegő nép evett is belőle.

A felvilágosodás elterjedése előtt a keleti, magyar lakta vidékeken (Erdély, Moldva, Bukovina területén) népszerű volt a hiedelem, miszerint léteznek betegségdémonok, amelyek idegen vagy különös külsejű egyének képében jelennek meg a faluban, ők maguk a kór. Például a pestis egy fekete asszony képében érkezik, aki akkor hagyja életben a falut, ha olyan kérdést tesznek fel neki, amire nem tud felelni. A kolera egy meztelen gyerek képében jelenik meg, aki végigfut a falun, és amelyik utcában felbukkan, ott másnapra mindenki meghal.

Küzdelem a parazitabaktériumok ellen

A fenti felsorolást látva nem csoda, hogy az emberek már régóta küzdenek a baktériumok ellen. De sajnos sokáig tartott, míg a dúló járványokat nem (csak) isteni eredetű büntetésként azonosították, hanem rájöttek arra, hogy mivel lehet hatékonyan védekezni a baktériumok ellen. A fertőtlenítés csak külsőleg alkalmazható, míg az antibiotikumok belsőleg is, hiszen a gyógyszerkészítmény baktériumölő hatóanyagot tartalmaz. A baktériumokat két módon lehet elpusztítani: baktericid a hatás, amikor az összes kórokozót elpusztítják, és bakteriosztatikus, amikor a paraziták szaporodását akadályozzák. [1]

Fertőtlenítőszerek

A külsőleg használható baktériumölő szerek a 21. században már hozzátartoznak a fejlett világ mindennapjaihoz. Nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy elkerüljük, minimalizáljuk vagy megelőzzük a betegségeket. Joseph Lister angol sebész már 1865-ben ráébredt arra, hogy sok sebfertőzést a baktériumok okoznak, így orvosi műszereit fenollal fertőtlenítette. Azóta is viszonyítási alapként szolgál a fenti vegyszer sterilizáló hatása az antibakteriális szerek hatékonyságát illetően. [1]

A fertőtlenítőszereket több csoportba lehet sorolni. Léteznek felületek tisztítására alkalmasak, amelyekkel a tárgyakat szokták takarítani. Tapasztalatból tudhatjuk, hogy injekciózás vagy műtét előtt az emberi bőrt is kórokozómentesítik. Ehhez már enyhébb szereket használnak. Utolsóként említjük a szanitációt, amely többek között a kézmosást, a felmosást foglalja magában, és ugyan nem lehet vele az összes baktériumot elpusztítani, a számuk jelentősen csökkenthető. Mindegyik esetben az az elsődleges cél, hogy ezek a szerek ne károsítsák a magasabb rendű szervezeteket. [1]

Hogyan működnek a fertőtlenítőszerek?

Az említett anyagok többféleképpen küzdhetnek meg a baktériumokkal. Vannak köztük olyanok, amelyek a sejtmembránt károsítják, mások denaturálják a fehérjéket, vagy gátolják az enzimek működését, illetve az oxidatív szerek a fehérjéket inaktivizálják. [1]

Az elterjedtebbek közé tartozik az etil-alkohol, a sebhintőpor és a szappan is, amelyek a kórokozók sejtmembránjára hatnak károsan. Az erősebb savak és lúgok a fehérjéket denaturálják, ilyen például az otthoni használatból ismert háztartási (10%-os) sósav. A hígított tejsavoldatot hüvelyöblítésre alkalmazzák, míg a szalicilsav számos pattanás elleni kozmetikumban megtalálható.

Ismert tény, hogy nem egészséges, ha ólmos csapvizet iszunk, vagy ha belélegezzük a higanygőzt. De miért veszélyesek a nehézfémek? Amellett, hogy nem ürülnek a szervezetből, hanem az évek során felhalmozódnak, ezek a fémek és sóik károsítják az enzimeket, megakadályozzák helyes működésüket. Az enzimek pedig fontos biológiai katalizátorok, amelyek elősegítik az egyik anyag másikká alakulását. A fertőtlenítőszerek a baktériumok enzimjeit gátolják a rendeltetésszerű működésben.

Oxidatív fertőtlenítéssel hat például a betadin, a klórmész, a hipó (nátrium-hipoklorit) és a hidrogén-peroxid is. Ezek a szerek átalakítják a fehérjék szerkezetét, és a megváltozott szerkezetű fehérje nem tud úgy funkcionálni, ahogy korábban. Ennek egyszerű példája a tojássütés, mert ekkor a fehérjék denaturálódnak, átalakul a szerkezetük, és elvesztik eredeti funkciójukat. Ezért van fertőtlenítő hatása a 60 °C feletti mosásnak, a csecsemők gondozásakor ezért érdemes a kifőzni a cumit, a cumis üveget. [1] 

A fertőtlenítést szennyvíztisztítás során is alkalmazzák, erről részletesebben az alábbi cikkben olvashattok.

Kapcsolódó bejegyzések

Ellep minket a szennyvíz!

A három fő szennyező forrás – az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság – nagy mértékben terhelik élővizeinket. Miképpen oldható meg a szennyvíztisztítás? Megmutatjuk ennek az összetett folyamatnak a lépéseit.

Antibiotikumok

A fertőtlenítőszerekkel ellentétben ezek az anyagok belsőleg is alkalmazhatók különböző betegségek leküzdésében. A gyógyszerek vagy a kórt okozó parazitát pusztítják, vagy pedig a szaporodásukat gátolják, így idővel elhal a populáció. Mivel a baktériumok prokarióták, sok mindenben eltérnek az állati (és az emberi) eukarióta sejtektől. Az antibiotikumok a baktériumnak olyan részeit támadják meg, amilyenek az emberben nem léteznek, illetve olyan folyamatokba avatkoznak bele, amelyek sajátosan csak a baktériumra jellemzőek. [1]

Hogyan működnek a különböző antibiotikumok?

Az antibiotikumoknak számos fajtája létezik. Mivel nem szeretnénk elmélyedni ezeknek a gyógyszereknek a biokémiai hatásmechanizmusaiban, csak érintőlegesen tárgyaljuk a különböző antibiotikumokat.

A folsavat (amely nélkülözhetetlen számunkra) az emberi szervezet nem képes előállítani, de a baktériumok igen, és ez az anyag szükséges a további szaporodásukhoz. A szulfonamid típusú antibiotikumok a folsavciklust állítják le, így megakadályozzák a baktériumok további osztódását. A penicillinszármazékok a baktériumok sejtfalában lévő keresztkötések kialakulását akadályozzák meg, így gyengítve a sejtfalat. Amikor a baktérium megpróbál osztódni, akkor a meggyengült sejtfal nem bírja tovább, és sejtpusztulás következik be. Érdekesség, hogy a penicillin megjelenésének hajnalán a gyógyszert csak olajos injekcióban lehetett beadni a betegeknek, ami önmagában is hajmeresztően hangzik.

Léteznek olyan antibiotikumok is (kinolon- és fluorokinolon-származékok) amelyek a baktérium DNS-ének kettős spirál jellegű felcsavarodását akadályozzák meg. Gátolják azt az enzimet, amely az örökítőanyag helyes felcsavarásáért felelős, így a baktérium elpusztul. 

Jól vagyok, nem kell több gyógyszer!

Sokan esnek abba a hibába, hogy a betegségből felépülve úgy érzik, nincs szükségük több antibiotikumra. Hiába írta fel az orvos öt napra, ők a harmadik után jól érzik magukat, ezért nem szednek többet a gyógyszerből, mert nem szeretnék terhelni vele a szervezetüket. Sajnos ez nagy hiba, mert a baktériumok túlélése egy Gauss-görbe lefutásához hasonlítható. Miután a legtöbb baktérium elpusztult a háromnapos antibiotikum-szedéstől (tehát túljutottunk a csúcson), jobban érezzük magunkat, hiszen alig maradtak túlélők (ezt már nem érzékeljük). Viszont azok az egyedek a legszívósabbak, a legellenállóbbak, amelyek életben maradtak. Ha nem szedjük a gyógyszert az előírt ideig, akkor esélyt adunk arra, hogy egy újabb betegség már ezek miatt az ellenálló baktériumok miatt alakuljon ki, és sokkal kevésbé lesz hatásos ellenük a korábban szedett antibiotikum.

Emellett létezik természetes rezisztencia is, amikor a baktérium képes olyan enzimeket termelni, amelyek lebontják a gyógyszer hatóanyagát, így az nem hat. 

Összefoglalás

Az antibiotikumok folyamatos kutatása a kialakuló rezisztencia miatt szükséges. Ilyenkor szoktak olyan gyógyszerkészítményeket alkalmazni, amelyek kombináltan tartalmazzák a hatóanyagot. Mi annyit tudunk tenni, hogy akkor is végig szedjük a felírt antibiotikumot, ha már jobban érezzük magunkat. Ezzel megakadályozhatjuk a szívósabb baktériumok elszaporodását, amelyek ellen újabb és újabb gyógyszerkészítményeket kell fejleszteni. Az pedig nem titok, hogy a gyógyszerfejlesztéshez és -gyártáshoz szükséges víz és energia nagy mértékben hozzájárul a környezetszennyezéshez. Óvjuk tehát környezetünket, és előzzük meg a betegségeket! Ha pedig mindenképp szükség van a gyógyszerre, fogyasszuk az előírásnak megfelelően!

Forrás:
[1] Faigl Ferenc, Szeghy Lajos, Kovács Ervin, Mátravölgyi Béla: Gyógyszerek. Egyetemi tananyag, 2012