A norwichi Earlham Intézet és Quadram Intézet új kutatása szerint a testünkben és a testünkön élő mikrobák az antibiotikum-rezisztencia tárolójaként működhetnek. A munkát a Nature Communications folyóiratban tették közzé.
Az emberi mikrobiom több millió mikrobafaj összetett és dinamikus közössége, amelyek elsősorban a bélben lakoznak és velünk együtt élnek. A mikrobiomák fontos szerepet játszanak az egészségben és a betegségekben, a bélmikrobiom pedig köztudottan segíti az élelmiszerek emésztését és az immunrendszerünk fejlődését.
Az emberi kórokozók körében az antimikrobiális rezisztencia (AMR) növekedését a globális egészséget fenyegető egyik legsúlyosabb fenyegetésnek tekintik a következő évtizedekben. Már most is úgy tartják, hogy az AMR évente több tízezer halálesethez járul hozzá Európában.
Azon gének megjelenésének és terjedésének nyomon követése, amelyek segítik ezeket a kórokozókat abban, hogy fittyet hányjanak az antibiotikumokra, általában a fertőzött egyénektől vett mintákra korlátozódtak. Az emberi szervezetben élő mikrobák többsége azonban nem patogén.
Még egy egészséges egyént is, aki a közelmúltban nem szedett antibiotikumot, folyamatosan bombázzák a mikrobák olyan emberektől vagy akár háziállatoktól akik kapcsolatban voltak ezekkel a szerekkel. Ez viszont bennük is rezisztencia gének kialakulásához vezet. Ha olyan populációban élnek, ahol nagy az antibiotikum-fogyasztás, az egyre több rezisztenciagén kialakulásához vezet a mikrobiómájukban.
– mondta Chris Quince professzor, az Earlham Institute és Quadram Institute kutatásának szerzője.
Az antimikrobiális szerek bélmikrobiómra gyakorolt hatásának jobb megértése érdekében a norwichi Earlham Institute és Quadram Institute kutatói a Koreai Köztársaság munkatársaival együtt több mint 3000 bélmikrobióm-mintát elemeztek, amelyeket 14 ország egészséges egyéneitől gyűjtöttek. Ezután összehasonlították a mintákban azonosított rezisztenciagéneket a nagy genomgyűjteményekben talált rezisztenciagénekkel, hogy megértsék az AMR-gének mozgását a mikroba és a kórokozó fajok között.
„Szándékosan az egészséges emberektől származó mintákra összpontosítottunk, vagy legalábbis azokra, akikről biztosak lehettünk, hogy nem szedtek antibiotikumot” – magyarázta Quince professzor. „Meg kellett vizsgálnunk a génprofilt a bél mikrobiomában antimikrobiális szerek hatása nélkül.”
Gondosan katalogizálták és feljegyezték a mintákban talált antimikrobiális rezisztencia gének számát, összehasonlítva az adatokat az Átfogó Antibiotikum Rezisztencia Adatbázissal, amely egy olyan közegészségügyi forrás, ahol a rezisztenciagéneket dokumentálják.
Még nagyobb járvány jöhet, ha az állatok továbbra is antibiotikumokat fognak kapni
A csoport átlagosan 16 AMR gént azonosított az elemzett székletmintán. Azt is megállapították, hogy a gének mediánszáma változó volt abban a 14 országban, amelyről adatokkal rendelkeztek. Például ötszörös eltérést tapasztaltak a medián rezisztencia szintjében a legalacsonyabb számú Hollandia és a legmagasabb számú Spanyolország között. Az Egészségügyi Világszervezet és a ResistanceMap adatait felhasználva a csapat szoros összefüggést tudott kimutatni az adott országban jelenlévő rezisztencia gének gyakorisága és az országos antibiotikum-fogyasztási szint között.
„Azt találtuk, hogy azokban az országokban, ahol rendszeresebben szedik az antibiotikumokat, a populációik bélmikrobiómájában is több rezisztenciagén található” – mondta Quince professzor.
Ez a járulékos károsodás azért olyan nagy probléma, mert a mikrobák folyamatosan megosztják egymással a géneket. Ez a horizontális géntranszfer néven ismert folyamat segíti az AMR-gének oda-vissza terjedését a fajok között.
„Testünk folyamatosan importál és exportál mikrobákat és kórokozó törzseket” – magyarázta Quince professzor. „Ezek a törzsek maguk is géneket továbbítanak oda-vissza, ami azt jelenti, hogy az AMR kihívásával mind mikro-, mind makroszinten meg kell küzdeni. Tekintettel a mikrobákkal való összetett kapcsolatunkra, további kutatásokat kell végeznünk annak megértéséhez, hogyan maximalizáljuk az előnyöket és minimalizáljuk a kockázatokat, amikor a kezelési protokollokról és új gyógyszerek kifejlesztéséről van szó.”
Néhány éve tudjuk, hogy az antimikrobiális rezisztencia gének hihetetlenül gyorsan terjedhetnek a bélbaktériumok között. Ez a tanulmány azért fontos, mert most először számszerűsíthető, milyen hatást gyakorol az össznemzeti antibiotikum-használat a kommenzális baktériumainkra, valamint betekintést nyújthat a rezisztencia gyakori típusaiba, amelyeknek a kialakulására számíthatunk.
– nyilatkozta Falk Hildebrand professzor, a Quadram Institute és az Earlham Institute kutatási szerzője.
A kutatók további vizsgálatokat terveznek – és másokat is erre ösztönöznek – annak érdekében, hogy több országban tanulmámyozzák a kapcsolatot, és tájékoztassák a közegészségügyi stratégiákat.
A vizsgált minták Ausztriából, Kanadából, Kínából, Németországból, Dániából, Spanyolországból, Franciaországból, Izraelből, Olaszországból, Kazahsztánból, Madagaszkárból, Hollandiából, Svédországból és az Egyesült Államokból származnak.
(forrás: phys.org)
