Császármetszéssel és antibiotikumokkal életet lehet menteni – de ölni is lehet. Ez persze a skála extrém vége. Túlkezelésről akkor beszélünk, amikor a beavatkozás árt a betegnek, vagy csak nem segít rajta, aki olykor egyébként nem is beteg, hanem például várandós. Nem könnyű pontosan megmondani, hogy mi túlkezelés, és mi nem az, ahogy a hatásait is nehéz előre látni. Egyvalami azonban biztos: gyógykezelésből is van olyan, hogy elég.

Az egészségügyi rendszereink nemcsak a forráshiány miatt roskadoznak, hanem rendszerszintű, az uralkodó társadalmi-gazdasági rendszerre és a kultúránkra visszavezethető okokból sem teljesítenek fényesen. Pontosabban: a gyógyászat egyre inkább technológiák tömegét igényli, erősen energia- és anyagigényes, és nagyon gyakran gyógyszeres beavatkozásokra összpontosít (medikalizált). Mindennek szerteágazó következményei, megnyilvánulásai vannak a születéstől kezdve az életvégi kérdésekig. Jelen cikkünkben néhány példán keresztül világítunk rá arra, hogy mi is a gond.

Kapcsolódó bejegyzések

Hogyan hatnak életünkre a gyógyszerek? – I. rész

Egyrészről modern korunk áldása, másrészről átok. Bemutatjuk, milyen típusú gyógyszerek léteznek, és hogyan készülnek. Valamint a homeopátia létjogosultságát is körüljárjuk.

Császármetszés

A háborítatlan szülések többsége nem igényel műszeres beavatkozást, olyan drasztikusat, mint a császármetszés pedig végképp nem. Mégis a rendelkezésre álló adatok alapján 2022-ben Magyarországon a szülések-születések 40%-a történt a hasfalon keresztül. Viszonyításképp: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az indokolt, értelmes, ideálisközeli arány nagyjából 15% lenne. Nem nulla, hiszen sok esetben indokolt és életmentő beavatkozásról van szó, épp ezeket jelenti a 15%. A hazai szám ennek nagyjából a két és félszerese!

Az esetek óriási részében tehát egy olyan – egyébként nem elhanyagolható kockázatokkal és akár egész életre szóló testi-lelki sebekkel járó – beavatkozást végeznek, ami szükségtelen. Ez egyrészt az érintett emberek szempontjából is tragikus, másrészt úgy ró további terheket a már így is végletekig pusztított ökológiai rendszerekre (eszközök, szerek előállítása és hulladéka stb. révén), hogy cseppet sem növeli az emberek, a társadalom jóllétét, hanem inkább még rontja is. Hazánkban egyébként a császármetszések egyik oka épp az, hogy az anyáknak korábban már volt császármetszésük. Császármetszés császármetszést szül: ennél szomorúbb spirált elképzelni is nehéz. A VBAC, vagyis a császármetszés utáni hüvelyi szülés gyógyító szülésélményt is nyújthat, és nem mellesleg szűken vett fizikai-egészségügyi szempontból is előnyösebb lehet. A gyakorlat ma mégsem ez.

Kapcsolódó bejegyzések

Ötletek a fenntartható babaváráshoz: hogyan fogjunk hozzá?

Fenntartható babavárás: egyre több édesanya fordul egy zöldebb irányba. De hogyan vághatsz bele, és készülhetsz fel így a kicsi érkezésére?

A túlkezeléshez kapcsolódó szintén megkerülhetetlen téma a szülésélmények minősége és a szülészeti erőszak kérdése, akár császármetszésről, akár hüvelyi úton történő szülésről van szó. Több kezdeményezés is indult a pozitív változásért: a Császárvonal és a Másállapotot a szülészetben feltétlenül megemlítendő. Akár szülés előtt áll valaki, akár már átélte, érdemes megismerni az említett segítő tevékenységeket. Fontos hangsúlyozni, hogy nem általában véve a császármetszés elítélendő, és nem jár automatikusan negatív szülésélménnyel sem, pusztán nehéz értelmes érvet találni amellett, hogy miért kellene egy ilyen beavatkozást az indokoltnál többszörösen gyakrabban végezni.

Perinatális, azaz szülés körüli kérdésekben számtalan más példát is találunk túlkezelésre: a túlzott oxitocinhasználat vagy épp a gátmetszések fájdalmasan és indokolatlanul magas aránya is ilyen.

Hadjárat a baktériumok ellen

Egyre többet tudunk arról, hogy mekkora jelentősége van a mikrobiótánknak, azaz a velünk élő mikroorganizmusok sokaságának az életünkben, de ez a tudás egyelőre túl kevés hatással van arra, hogy hogyan bánunk a baktériumokkal és más mikroorganizmusokkal. Továbbra is általános a széles spektrumú antibiotikumok használata annak ellenére, hogy súlyosan megtépázzák a mikrobiótát, és fokozzák az antibiotikum-rezisztencia problémáját. Hogy egyértelmű legyen: egyrészt a károsnak ítélteken túl a számunkra kedvező fontos baktériumokat is pusztítják, másrészt szétzilálják a normál mikrobaközösségeket, harmadrészt pedig minél többet használjuk ezeket a szereket felelőtlenül, annál inkább haszontalanná válnak. Elterjed ugyanis a rezisztencia, azaz ellenálló baktériumok jelennek meg. Olyanok, amelyek ellen védtelenné tettük magunkat. Ez nem pusztán elmélet, és nem csak a jövő gondja: az antibiotikum-rezisztencia napjainkban a közegészség fő veszélyeztető tényezőinek egyike. A világon csak 2019-ben több mint 1,27 millió ember halálát okozta közvetlenül, további több mint 4 millió halálesethez pedig hozzájárult.

Az antibiotikumok fejlesztése és gyártása nyilvánvalóan a létforrásaink használatával jár, ahogy felhasználásuk után az antibiotikumok maradványainak a környezetbe kerülése is problémás. Ismét ki kell emelni: van, hogy tényleg előnyös az antibiotikumok alkalmazása. Egy csomó esetben azonban strukturális okokról van szó, gyakran a profitközpontú szemlélet áll az alkalmazásuk hátterében. Gyorstapaszként, tüneti kezelésként szolgálnak a gondoskodás hiányosságaira, a nem megfelelő higiéniára, az egyenlőtlenségekre; valamint a produktivitás fokozására is gyakran használják őket. Például a tartott állatok antibiotikumos kezelése sokszor a hozam fokozását szolgálja, vagy épp a kedvezőtlen körülmények következtében fellépő betegségekre adott válasz. Egyes kutatók szerint a modern társadalmakban hasonló szerepet töltenek be az antibiotikumok a munka világában.

A túlkezelés mint lehetőség

A fenti példák elkeserítőek, de van bennük valami pozitív is: lehet úgy javítani az egészségügyi ellátást (vagy nevezzük egészséggondozásnak?), hogy közben csökken az ökológiai rendszerekre nehezedő nyomás. Egyfajta puffert vagy levágható sallangot jelentenek: ha az egészségügyre kevesebb forrást – akár pénzügyit, akár létforrásokat – fordítunk, nem feltétlenül fog rosszabbul teljesíteni, hanem még jobbá is válhat.

A túlkezelés igencsak hasonlít a túlfogyasztásra, sőt a túlfogyasztás egy esetének tekinthető. Mind egyéni, mind társadalmi és környezeti szempontból negatív. A minél több beavatkozás és kezelés helyett ezen a téren is az elegendőre kellene törekedni. És nem utolsó sorban a megelőzésre, aminek egyik kulcseleme az ökológiai rendszerek egészségének védelme, amihez ráadásul az egészségesebb életmód is hozzájárulhat. Nem egyéni szintű kérdésekről van szó pusztán, de egyénként is segíthetjük a változást. Vegyük észre: a fogyasztáscsökkentés, a mértékletesség nem keserű lemondás, hanem számos esetben épp ez vezethet jobb, teljesebb, egészségesebb élethez!

Kiemelt kép: canva

Felhasznált irodalmak:

Hensher, M., & Zywert, K. (2020). Can healthcare adapt to a world of tightening ecological constraints? Challenges on the road to a post-growth future. BMJ, 371.

Willis, L. D., & Chandler, C. (2019). Quick fix for care, productivity, hygiene and inequality: reframing the entrenched problem of antibiotic overuse. BMJ Global Health, 4(4).