Elképesztő gyorsasággal jelennek meg újabb és újabb technológiák. A környezeti problémák (ettől nem függetlenül) sokasodnak, így felmerülhet a kérdés, hogy mennyire helyettesíthetjük az egyébként pusztított természetet; ez mellesleg alapvető kérdés az űr kolonizálása kapcsán is.

A természet és az emberi élet – mit akarunk helyettesíteni?

Elsőként tisztázzuk: az ember a természet része! A pontosabb kérdésfeltevés tehát úgy hangzik, mennyire lehetséges – és egyáltalán kívánatos-e – az emberen túli élővilág kiváltása technológiákkal.

Kapcsolódó bejegyzések

Boldogabbá tesz-e a természet? – Biofília és természethiány a modern társadalmakban

Belegondoltál, hogy miért vonzódunk zsigerből a természethez, és hogy miért pont ezek a tájak töltenek el minket derűvel? Ennek a tudományos okait vizsgáljuk, és azt, hogy miként formálódnak a fiatal gyerekek, ha nem épített játszótéren, hanem természeti környezetben tapasztalják meg a játékot.

Felsorolni is nehéz, hogy mennyiféle szálon függ az emberi élet az ökológiai rendszerektől. Szüleinken keresztül már az életünk legeslegelejétől, magzat korunktól kezdve döntő hatással vannak ránk különféle élőlények, egyesek szorosabban, mások „csak” közvetve. Az, hogy a Föld egyáltalán élhető az emberek számára, élőlények sokaságának köszönhető. A viszonylag stabil éghajlat, a tiszta víz, az inspiráció, az élelmünket adó és biztosító élőlények és a szervezetünk működésében alapvető szerepet játszó mikroorganizmusok mind az ökológiai rendszerek adományai. Egyszóval e rendszerek, illetve a nem-emberi élőlények nélkülözhetetlenek számunkra. Nemcsak az egészségünket, hanem a jóllétünket is megalapozzák. Túl ritkán kerül szóba, de a természet emberi élethez való hozzájárulásai terén meghatározó a kultúra jelentősége (kinek milyen preferenciái, múltja, személyes kötődései és kulturális meggyőződései vannak), ami szintén lehetetlenné teszi a teljes körű helyettesítést.

A tudásunk korlátozott (és mindig is az lesz)

Nyilvánvalóan csak részben értjük az emberi élet és az ökológiai rendszerek összefüggéseit, tehát már csak emiatt is óvatosnak kellene lenni a nagyívű törekvésekkel. Lehet, hogy valamiről azt hisszük, hogy tökéletesen ki tudjuk váltani, sőt, talán úgy véljük, még az eredetinél is jobban csináljuk, de könnyen lehet, hogy nagyot tévedünk. A természetben egyes dolgok egyszerre nagyon sokféle funkciót tölthetnek be, a technológiai megoldások pedig általában egy-egy szűkebb területre fókuszálnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Visszavadítással a klímaváltozás ellen

Európa területének 5 százaléka tekinthető háborítatlannak. A visszavadítással nemcsak az ökológiai sokszínűség nő, hanem a szén-dioxid-megkötés is.

A beporzás például több mint egyszerű megtermékenyítés. A genetikai információ nagyobb távolságokra történő szállításának egyik módja is, aminek igen nagy a hosszú távú jelentősége. Egy beporzórobot, amelynek célja egy szűk területen a célnövény beporzása, sokkal kevesebbet ad (nem is beszélve arról, hogy a beporzók számtalan más élőlénynek jelentenek fontos táplálékforrást). Az pedig biztos, hogy számtalanszor veszítünk el olyan fontos funkciókat, amelyekről nem is tudunk, és mindennek a tetejébe a funkciók között sokféle összefüggés is van. Komplex rendszerekbe avatkozunk be. Lehet talaj nélkül élelmiszert előállítani, de tekintve az óriási ismerethiányt, ami a növények kémiai összetételének emberi egészséggel és mindezek talajminőséggel való összefüggéseivel kapcsolatban fennáll, biztosan mondhatjuk: nem tudjuk, mit veszítünk.

Kérdés a lépték

Az is vitán felül áll, hogy a technológiai megoldások nemcsak szűk problémákra adnak választ, hanem a léptékük is korlátozott. Lehetséges, hogy x ültetvény szintjén felmerülhet a kézi vagy a gépi beporzás, de szóba sem jöhet, hogy globálisan növényfajok százezreinél reális ez az alternatíva. Nézzük csak meg, mennyire sokfélék a beporzók és a beporzást igénylő növények! A technológiai alternatívák tehát egyrészt funkcióban, másrészt léptékben is elégtelenek, és a költségeikről, megvalósításuk egyéb akadályairól még szót sem ejtettünk.

Kapcsolódó bejegyzések

Erdők, mezők, méhek – Mennyit érnek az ökoszisztéma-szolgáltatások?

Az ökoszisztéma-szolgáltatás igen összetett kategória. Beletartozik a méhek munkája, az erdőkből kitermelt fa és a megtermelt termény is. Ezeket azonban nehéz „beárazni”.

A természet nem puszta eszköz

A neoklasszikus közgazdaságtanban elterjedt nézet az általános helyettesíthetőség, miszerint mindenre van alternatíva. A valóságban azonban találunk olyan példákat, ahol érezzük, abszurdnak tűnik a kicserélhetőségről gondolkodni. A természettel kapcsolatban is vannak ilyenek. Egyrészt vegyük végre észre: az ökológiai rendszerek és az őket alkotó és belakó élőlények nem puszta eszközök, hanem ugyanúgy, ahogy mi, emberek, élnek. Önmagukban is értékesek. Ha a Földet mint bolygót nem is, az itt élő életformákat igenis féltenünk kell. Másrészt az emberi élettel való kapcsolatuk sem egyszerűen instrumentális: léteznek úgynevezett kapcsolati értékek is. Van alternatíva egy konkrét helyre, amelyhez életünk fontos, meghitt, mély pillanatai kötnek? Ahol először éreztünk valami nagyon meghatározót? Van alternatíva a kedvenc élőlényünkre? Nem jobban, mint az emberi szeretteinkre. Léteznek olyan kapcsolatok nem-emberi létformákkal is – egy gombától kezdve egy tájig –, amelyekre nincsenek alternatívák számunkra. Talán kissé elvontnak tűnik, de hatalmas kár lenne lesöpörni az asztalról ezeket, amelyek a lényünket határozzák meg.

Jó, ha a természet helyettesíthetőségének felvetése zsigerileg elborzaszt minket. Bár első hallásra is meredek ötletnek hangzik ez, a valóság sajnos az, hogy akár tudatosan, akár nem, de mégis valami ilyesmit teszünk. Az ökológiai rendszerek pusztítása és technológiákkal történő hiányos pótlása nemcsak kudarcra van ítélve, hanem sok szempontból már ma is kemény kudarc. Mérhetetlenül sok érv van arra, hogy miért kellene megfékeznünk ezt a folyamatot.

Kiemelt kép: canva