



Az Energiastratégia Intézet átfogó elemzésében többek között az európai energiaforrások költségeit, és a villamosenergia-termelés forrásait vizsgálta.
Az elemzés kiemeli, hogy a kiszámítható és alacsony villamosenergia-árak időszaka a Covid-világjárványt és az orosz–ukrán háború kitörését követően véget ért, Európának pedig új energiapiaci kihívásokkal kell szembenéznie. Az Oroszországtól való energiafüggés csökkenésével a drágább amerikai olaj és cseppfolyósított földgáz (LNG) szerepe megnőtt. Az európai zöld átállás miatt pedig hangsúlyosabbá váltak a megújuló energiaforrások az energiamixben.
A megnövekedett gázárak következtében azonban számos európai országban szélsőséges kilengések és egyenlőtlenségek jelentkeztek a gázpiachoz szorosan kapcsolódó áramárak tekintetében. A piaci integrációval kapcsolatos célkitűzések ellenére a megújuló energiaforrások bevezetésével egy újfajta piaci dinamika jelentkezett az európai villamosenergia-piacokon. Ez egyrészről a negatív áramáras órák számában, másrészről pedig a kiugróan magas eseti energiaárakban mutatkozik meg.
Az elemzés rámutat, hogy a villamosenergia árára egyszerre hatnak időjárási, piaci, technológiai és szabályozási tényezők. A piaci viszonyok közül fontos kiemelni a kereslet és a kínálat egyensúlyát. A keresletet a fogyasztók árérzékenysége és az általuk vételezni kívánt villamosenergia mennyisége alakítja. A kínálatot pedig főként az egyes termelési technológiákból összeálló energiamix befolyásolja, mely három forrásból származik: fosszilis, megújuló és nukleáris. A kategóriák tovább bonthatók: a fosszilis csoporton belül a gáz és a szén, míg a megújulóban a nap-, a szél-, a víz- és a geotermikus energia ára a meghatározó.
Mivel az egységnyi energia (ez lehet 1 kWh vagy 1 MWh is, a cél, hogy ugyanaz a mennyiség képezze az összehasonlítás alapját, mert ezáltal könnyen összehasonlíthatók a különböző erőműtípusok) megtermelésének ára az egyes országok sajátosságaitól függ, ezért legjobban az úgynevezett „élettartamra vonatkoztatott fajlagos energiaköltséggel” (levelized cost of energy, LCOE) hasonlítható össze. Az elmúlt másfél évtizedben a legnagyobb mértékben (85%-kal) a napelemes technológia LCOE-je mérséklődött, köszönhetően a gyártás méretgazdaságosságának, illetve a naperőművek széleskörű elterjedésnek.
A szárazföldi szélenergia ára a szélturbinák egyre növekvő hatékonysága, valamint a működési költségek (OPEX) csökkenése miatt pedig több mint felére mérséklődött. A tengeri szélenergia még jelentősebb (65%-os) LCOE-mérséklődést tudhat magáénak, ennek ellenére 2023-as szintje magasabb, mint a szárazföldi szélerőművek által megtermelt energiáé. Mivel termelési stabilitása a tengeri széljárások sajátossága miatt egyenletesebb, így jobb bevételi lehetőségekkel is kecsegtet.
Az elemzés további részletei az Energiastratégia Intézet publikációjában olvashatók.
Fotó: Canva