Dr. Kriska György, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója Horváth Gáborral, az ELTE TTK Fizikai Intézet egyetemi tanárával már 25 éve vizsgálja a rovarok különféle felületekhez való eltérő vonzódását. Közös munkájukról, az elért eredményeikről készített Poláros világ című tudományos ismeretterjesztő filmjük bemutatója 2022. december 27-én volt Kriska György YouTube-csatornáján. A kutatók emellett azonos címmel a film egyes témáit és tudományos alapjait bemutató blogot indítanak.
Mi lehet az oka annak, hogy a szitakötőket a fekete sírkövek vonzzák, és a fehér színű lovakat gyötrik legkevésbé a bögölycsípések? A rovarok sok esetben polarizációs jelet használnak vizes élőhelyeik felismerésére. E jelek érzékelése több millió évig segítette a rovarok túlélését, azonban a mai, ember által átalakított közegben az optikai környezet is átalakult, így az állatok egyre több hamis és gyakran halálos jelzést kapnak.
A mesterséges felületekről, fényes tárgyakról, például napelemekről, aszfaltutakról, ablakokról, autókról származó fénytükröződések naponta több milliárd állat számára jelentenek ökológiai csapdát
– írja cikkében az ELKH.hu.
A poláros fénycsapdaként működő objektumok természetkárosító hatása ma már globális szinten veszélyezteti a biológiai sokféleség legnagyobb tárházait, a vizes élőhelyeket. Ezért is kiemelten fontos, hogy a poláros fényszennyezés újonnan felismert, egész világot érintő jelenségéről a témával foglalkozó biofizikusok és ökológusok mellett a lakosság körében is minél többen tudomást szerezzenek.
A kutatók hosszú évek óta tartó munkájukkal igazolták, hogy a világszerte elterjedt egyes mesterséges objektumok ‒ például aszfaltutak, üvegépületek, napelemek, kivilágított hidak ‒ optikai sajátságaik folytán jelentős mennyiségű vízi rovar pusztulását okozhatják.
Kapcsolódó bejegyzések
A fényszennyezés a klímaváltozáshoz mérhető problémává kezd nőni
Az Exeteri Egyetem kutatói szerint a mesterséges fény okozta szennyezés már a rendszerszintű károkat okoz a természetben, ezért a környezetszennyezés többi formájához kellene sorolni.
A rangos Nature és Science tudományos folyóiratokban többször is megjelent eredményeik hozzájárultak az ökológiai csapda fogalmának meghatározásához, és lehetőséget adtak az ökológiai fényszennyezés egy új típusának, a poláros fényszennyezésnek a leírására. Kutatásaikba civil közreműködőket is bevontak, akik aktuális terepi információk megadásával, kísérleti helyszínek biztosításával segítették a munkát.
(Forrás: elkh.org)
