A műanyag hulladék mosása és darálása közben orbitális mennyiségű mikroműanyag kerül a levegőbe és a vízbe, súlyosabb problémát okozva, mint amit megoldani szándékozik. Szűrőkkel és más technikai megoldásokkal sem lehet gazdaságossá vagy fenntarthatóvá tenni a műanyagokat.
A meg nem nevezett gyárban átválogatják, ledarálják, és pelletekké olvasztják a műanyagot – a folyamat során kutatók megállapításai szerint jelentős mennyiségű 5 milliméternél kisebb műanyag darab, vagyis mikroműanyag került a levegőbe és a vízbe.
Önellentmondás, hogy azért foglalkozunk a műanyag újrahasznosításával, hogy megvédjük a környezetet, de közben egy másik, potenciálisan még súlyosabb problémát okozunk
– mutatott rá a Strathclyde Egyetem kutatást vezető munkatársa, Erina Brown.
A kutatók becslése szerint a gyár korábban 3000 tonna mikroműanyagot bocsátott ki évente, az új szűrők megfelezték ezt a szennyezést. A szennyezés egyik fő oka az, hogy a műanyag hulladékot többször is átmossák. A szennyvízszűrő rendszer különösen 40 mikron és annál nagyobb részecskék kiszűrésében volt hatékony. Számukat tekintve a 10 mikron alatti műanyag darabok tették ki a szennyezés 95 százalékát, 85 százalékát pedig az 5 mikronnál kisebb részecskék képezték.
A mikroműanyagok a talajvízbe kerülnek, és így növények öntözésére használt vízbe vagy ivóvízbe juthatnak. A kutatás megállapította továbbá, hogy az üzem levegőjében is jelentős mennyiségű mikroműanyag volt, ami az ott dolgozók egészségére jelentett veszélyt. Független vélemények aggasztónak találták, hogy kutatók egy viszonylag új és csúcstechnológiát képviselő üzemet vizsgáltak, az ágazatra jellemző tényleges környezetkárosító hatást így valószínűleg még alá is becsülték.
A műanyagok túlnyomó része nem olyan anyagú vagy konstrukciójú, hogy újrahasznosíthassák, ami mégis, az sem hasznosítható újra a végtelenségig. Nyílt titok, hogy a hulladék túlnyomó része a harmadik világban köt ki, ahol gödrökbe dobálják és elégetik. A tudósok és környezetvédők szerint az egyetlen megoldás a műanyagok előállításának és felhasználásának csökkentése. Ahogy a kutatás egyik szerzője, a Birminghami Egyetem munkatársa, Deonie Allen fogalmazott:
Nem tűnik úgy, hogy műszaki megoldásokkal ki tudunk mászni ebből a problémából.
(Forrás: index, bővebben ScienceDirect)