A ma kezdődő nagyböjt kapcsán önmagunk megismerésének útjairól, egyházi hagyományokról, fizikai és lelki böjtről, teremtésvédelemről és közösségépítő lelkigyakorlatokról beszélgettünk Dr. Csáki Tibor nagymarosi plébánossal.
A nagyböjt kezdetén vagyunk. Az egyház mire hív bennünket ebben az időszakban?
A nagyböjti időszak felkészülés a húsvétra, ami a mai nappal, vagyis hamvazószerdával kezdődik. A szent negyven napnak különös jelentéstartalma van, a negyvenes szám pedig több helyen is megjelenik a Bibliában. Az Ószövetségben olvasható, hogy Noé idejében negyven napon keresztül esett az eső, Illés próféta pedig negyven napig vándorolt a Hóreb hegyéhez. Az ünnepkörhöz köthető legfőbb szimbólum, Jézus negyven napig volt a pusztában. Az Emberfiával a magányban mi is társközösséget vállalhatunk, hiszen az életünk során nem minden esetben tudunk helytállni megkísértettségünkben. Jézus, a második Ádám azonban megerősít bennünket húsvét vasárnapi győzelmével. Erre a belső útra és megtisztulásra hív meg bennünket az egyház a nagyböjti időszakban.
A mai felgyorsult világunkban mindezt hogyan lehet beépíteni a mindennapjainkba?
Való igaz, hogy ma a csendesebb böjti időszakot nehezebb megélni, mint ahogyan azt őseink tették. Ha azonban visszatekintünk, jól látható, hogy a nagyböjti időszak mindig is fontos szerepet töltött be a társadalom életében. Még a népi hagyományok is megőrizték a böjti tradíciót. Ilyenkor eltették a zsíros edényeket, és a szigorú böjti napokon (hamvazószerdán és a péntekeken) kívül a hétköznapokban is igyekeztek a húsételektől tartózkodni. Ebben a negyven napban nem tartottak mulatságokat sem, és a hangos szórakozást is mellőzték. Sajnos mára megváltozott a társadalmi környezet, így napjainkban kevésnek bizonyulhat az a tradíció és hagyomány, ami az évszázadok során kialakult. Ezt Szent II. János Pál pápa is megerősítette, amikor így fogalmazott: „megkereszteltek tömege távolodott el az élő hittől”. Ezért az egyház is azt vallja, hogy új evangelizációra van szükség, amelynek révén modernebb formában adhatjuk tovább az örömhírt.
Erről a megújulásról már több évtizeddel ezelőtt a neves teológus, Radó Polikárp bencés szerzetes is említést tett könyveiben.
Igen, s itt kell kiemelni, hogy a böjt nem csak a húsfogyasztás tilalmáról szól. Ide tartozik az érzékek böjtje is. Például a szemek böjtje, ami arra tanít, hogy mire irányítsuk tekintetünket. A másik a fülek böjtje, ami megmutatja, hogy mit hallgassunk meg, vagy a száj böjtje, ami fegyelmez bennünket abban, hogy mit és hogyan mondjunk ki. Jézus a legnagyobb példa előttünk, akit szintén az ösztöneinél fogva kísértett meg a sátán. Máté evangéliumában ekképpen olvashatunk róla: „Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy az ördög megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. Azt felelte: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.”
Kapcsolódó bejegyzések
Nem csak kenyérrel él az ember! – Kezdődik a böjt időszaka
A hamarosan kezdődő nagyböjti időszakban 40 napon keresztül gyakorolhatjuk a mértékletesség erényét.
A nagymarosi plébánia közösségével hogyan készültök a böjti időszakban?
A testvéri közösséggel nemcsak a testi érzékeinket igyekszünk fegyelmezni, hanem a lelkünket és szellemünket is. Gyökössy Endre, egykori református lelkész Mégis öröm című könyvéből hétről hétre egy rövid igeszakaszt olvasunk fel, majd megbeszéljük az olvasmányt megosztva egymással a tapasztalatainkat is. A böjti időszakban ezek a közös elmélkedések mindannyiunk lelki fejlődését szolgálják. Egyébként a böjti időszakot a keresztény közösségen túl mindenki a magáénak érezheti, hiszen az önfegyelemről szól. Gyermekeknek gyakran idézem azt a példát, hogy az autóra nemcsak gáz kell, hanem fék is.
Tibor atya, a fék példáját említetted, viszont a fogyasztói világunk pontosan az ellenkezőjére ösztönöz. Az önfegyelmet milyen eszközökkel gyakorolhatjuk?
Ez ma valóban nehéz kérdés, hiszen hiányzik az a támpilléreket nyújtó kultúra, amely segíthetne eligazodni abban, hogy miként fékezhetjük és formálhatjuk az akaratunkat. Ezen a téren akár egészen egyszerű, mindennapos tevékenységekre is gondolhatunk. Böjti feladat lehet, hogy legyőzzük a lustaságot: időben felkelünk, vagy több házi munkát vállalunk otthon. Korlátozhatjuk az elektronikus eszközeink használatát, például pár órára kikapcsolhatjuk a telefonunkat. Ezeket nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok is felajánlhatják a böjti időszakban. A hangsúly elsősorban függőségeink korlátozásán és megfékezésén van. Ebben a tekintetben pedig mindenkinek önmagát kell legyőznie.
Ezek a példák is mind az ösztöneinkhez és a vágyainkhoz kapcsolódnak. A böjt tehát túlmutat az ételek megvonásán?
Mindenképpen. A testi méregtelenítés is fontos, hiszen ezzel az egészségünket tereljük vissza természetes működésébe. Hasznos lehet a sport és a mozgás is. Az igazi böjt azonban nem önmagunkért történik, hiszen az a cselekedet, amely csak az egyénre irányul, öncélú is marad. Eklatáns példa az individualista korszak, amikor sok az elzárkózó és magányos ember. Ezért böjti feladat lehet az is, hogy felkeresünk egy rég nem látott ismerőst, vagy meglátogatunk egy beteget.
Az irgalmasság cselekedetei jó eszközei lehetnek a böjtnek?
Igen, s ezt számomra Izaiás próféta könyvének 58. fejezete példázza a legkifejezőbben: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.”
A böjti időszakban a csendes elmélkedéseket hogyan formálhatjuk gyakorlattá?
Állandó zajban élünk, így komoly önfegyelmet igényel, hogy megszűrjük, hogy mit engedünk magunkhoz közel. Úgy hiszem, szükségünk van legalább napi fél óra csendre, hogy megtalálhassuk a saját belső egyensúlyunkat. Ebben nagy segítség az ima, de egy jó könyv vagy egy meditatív séta a természetben is közelebb viheti az embert önmagához. Ismét Gyökössy Endre jut eszembe, aki ezt így fogalmazza meg: „Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.”
A nagyböjti időszak végén, húsvét ünnepéhez közeledve, a szent háromnapot hogyan éli meg a nagymarosi közösség?
A húsvéti szent háromnap egyik kiemelt eseménye a nagypénteki keresztútjárás. Nagymaroson és Zebegényben gyönyörű kálváriák találhatók. Hagyománynak számít, hogy nagypénteken egy több órás kirándulást teszünk a gyermekekkel, végigjárjuk Jézus szenvedésének tizennégy stációját. Utunk a zebegényi kálváriáról indul, és a nagymarosi kálváriánál fejeződik be. Ilyenkor a csendes zarándoklatunk során az ébredő tavaszi természetre és a teremtett világ megannyi gyönyörűségére is újból rácsodálkozhatunk.
Közösségetekben teremtésvédelmi csoport is alakult. Milyen szolgálati tevékenység kötődik hozzá?
Szívügyemnek tekintem a teremtett világ védelmét, s itt a Dunakanyar szívében sok természetbarát hasonlóan érez. A természet sebeiért és kizsákmányolásáért mi, emberek vagyunk a felelősek, ugyanakkor apró lépésekkel és cselekedetekkel meg is óvhatjuk. Elsősorban úgy, hogy csökkentjük az ökológiai lábnyomunkat; nem pazarlunk, kevesebbet fogyasztunk, nem szennyezzük a környezetet felesleges hulladékokkal, és még sokáig sorolhatnánk. A nagyböjt idején ezekről a fontos témákról egy teremtésvédelmi keresztút keretében elmélkedünk.
Kapcsolódó bejegyzések
Önfenntartásra törekvő szerzetesi közösség a Bakonybélben – Interjú
Dr. Baán Izsák bencés szerzetessel, a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor perjelével beszélgettünk.
A természethez kötődik talán az is, ahogy Jézus Krisztus húsvét vasárnapján feltámadt. A templomi liturgián túl hogyan ünneplitek az élet győzelmét?
Húsvétvasárnap hajnalban örömutat járunk. A közösséggel még a sötétben indulunk útnak lámpásokkal a közeli erdőbe, hogy a nagypénteki szenvedés tizennégy stációját, az öröm tizennégy állomását végigjárjuk. Virradatra érkezünk az utolsó állomásra, így a napfelkeltével együtt ünnepeljük Krisztus feltámadását. A szent háromnap és a húsvét misztériuma mutatja meg igazán, hogy miért érdemes böjtölni s meghaladni önmagunkat. Kívánom, hogy ez az életbe vetett remény kísérjen mindenkit az idei nagyböjt minden napján.
Fotók: Dr. Csáki Tibor atya archívuma
