A modern kor gyermekei számára egyre kevésbé ismert a természetben való önfeledt játék, aminek hiánya negatív egészségügyi és környezeti következményekkel is járhat. Ha a diákok iskolai keretek között el is jutnak természetes helyekre, a hangsúly akkor is jellemzően a tanuláson van. De mikor jut ideje a fiataloknak arra, hogy egyszerűen csak fára másszanak, vagy mezítláb rohangáljanak a fűben? Vannak olyan iskolák, ahol erre is van idő!

Rousseau boldogságetikája

Legtöbbünknek Jean-Jacques Rousseau neve hallatán vélhetően az államelméletek jutnak eszébe. Kevésbé közismert, hogy a híres francia filozófus oktatásról alkotott nézetei szintén rendkívüli hatást gyakoroltak a közgondolkodásra, és pedagógiai mozgalmak egész sorát hívták életre. Rousseau „Emil, avagy a nevelésről” (1762) című művében összefoglalt nézetei erősen szemben álltak a kor rigorózus nevelési elveivel, és új pedagógia alkalmazását sürgették, amelyben nagy hangsúlyt kap nemcsak a gyermeki boldogság és szabadság, de a természet megtapasztalása is.

Kapcsolódó bejegyzések

Így változatja meg a kamaszkor a gyerekek viszonyát a természethez

Egy nemrégiben végzett ausztrál kutatás, amely a városi területeken élő ausztrál gyerekekre összpontosított, arra kereste a választ, hogy valóban fennáll-e egyfajta kapcsolathiány a gyermekek és a természet között – és ha igen, akkor ez hogyan befolyásolhatja a környezeti viselkedésüket.

Véleménye szerint a gyermeknek a romlott erkölcsű várostól távol, vidéken kell nevelésben részesülnie, ahol 2–12 éves korig az a legfőbb feladata, hogy sokat szaladgáljon a szabadban mezítláb, illetve tanuljon meg „messzire, magasra ugrani, fára mászkálni, magát falon általvetni s egyensúlyt tartani”. Meglátása szerint tervszerűbb oktatási tevékenységeket csak 12 éves kor felett szabad alkalmazni. Ekkor már el lehet kezdeni a természeti jelenségek vizsgálatát és gyűjtemények összeállítását, de mindeközben a szabadban végzett mozgásnak és játéknak továbbra is meghatározó szerepet kell kapnia. Rousseau nevelési elvének egyik kulcsgondolata az, hogy a gyermeknek ki kell élveznie az egyes életszakaszait, mielőtt továbblép egy következő szintre („hagyjátok a gyermekkort megérni a gyermekben!”).

Kapcsolódó bejegyzések

Elveszve a gyerekjátékok között: mi lehet fenntartható megoldás?

Megkísérlem összegyűjteni azokat a játékalternatívákat, amelyek környezetbarát és hasznos megoldások lehetnek karácsonyra (is).

A reformpedagógiai mozgalmak

A 19. század végétől Rousseau neveléssel kapcsolatos gondolatait fokozott népszerűség övezte. A modern kor válságjelenségei kezdték felütni a fejüket, az iparosodás sok embert eltávolított a természettől és a hagyományos falusi léttől, amelyet egy ridegebb, profitorientált valóság váltott fel. Ebben sokan érezték úgy, hogy csupán felcserélhető fogaskerekei a társadalomnak, miközben környezetük egyre élhetetlenebbé válik. Nem csoda hát, hogy a korszakban kibontakozó reformpedagógiai mozgalmaknak szintén központi eleme volt a gyermekek boldogságra és szabadságra nevelése, amit természetes környezetben kívántak megvalósítani.

A New School mozgalom

A reformpedagógia első képviselői a New School (Új Iskola) mozgalom bentlakásos intézetei voltak (az első iskolát Cecil Reddie alapította 1889-ben), amelyeknek közös jellemzőjük, hogy a várostól távol, szép természeti környezetben működnek, illetve sokoldalú nevelési funkciójuk van. A napirendbe például olyan tevékenységek is beletartoznak, mint a szabadban való játék, fürdés, futás, torna és kertészkedés.

A Freinet-pedagógia

Az 1920-as években Célestin Freinet, francia tanító is új pedagógiai irányzatot alkotott meg. Freinet elképzeléseit jelentősen inspirálták gyermekkori élményei, hiszen az Alpok lábánál nevelkedett egy kis faluban, Garsban, ahol a patakparton játszott, nyájat őrzött, illetve megfigyelte a rovarokat és a növényeket. A háborúban tüdőtalálat érte, így esélye sem volt arra, hogy a kor hagyományaihoz híven kiabálással tartson rendet az osztályteremben. Freinet ehelyett úgy kötötte le a diákok figyelmét, hogy rendszeresen sétákat szervezett a környéken, eközben megfigyelték a természet csodáit, és sokszor be is gyűjtötték őket. A megfigyelések nem „iskolai szemmel” történtek, hanem egyfajta természetes kíváncsisággal és érzékenységgel. Később a diákok az élményeiket közösen feldolgozták egy kézi szedésű nyomda segítségével.

A Waldorf mozgalom

Nem szabad elmennünk a Waldorf mozgalom mellett sem (1919-től), amely az osztrák Rudolf Steiner elképzelésein alapszik. A Waldorf iskolák tanmenete nagy hangsúlyt fektet a természetes környezettel való folyamatos kapcsolat kialakítására, amely nemcsak a rendszeres túrákban nyilvánul meg, hanem az intézmény épületének és környezetének természetességében is. Ezt a folyamatos kapcsolatot a Waldorf iskolák olyan neveléssel kívánják megvalósítani, amely a szabadságra, a felfedezésre és az élményszerzésre épít, illetve szem előtt tartja az érzelmek és a kreativitás fejlesztését is. A természethez való kapcsolódás fontosságát mi sem szemlélteti jobban, minthogy ezekben az iskolákban külön specifikumnak tekinthető a fára mászás tudománya.

Habár a reformpedagógiai elképzelések velünk élnek, fontos nagyobb hangsúlyt fektetni rájuk, hiszen napjainkban talán még többször érezhetjük magunkat egy természettől elidegenedett világ fogaskerekének.  

Hivatkozások:

Damian, R. (1989). Teaching green. Green print, Merlin Press, London, 19–35. Fordította Lesznyák, M.   

Németh, A., Pukánszky, B. (1996). Neveléstörténet. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. https://mek.oszk.hu/01800/01893/html/07.htm#Heading2   

Németh, A. (2002). A reformpedagógia gyermekképe. A szent gyermek mítoszától a gyermeki öntevékenység funkcionális gyakorlatáig. Iskolakultúra 3, 21–32. http://real.mtak.hu/36285/1/2002-3.pdf 

Skiera, E. (2004). Az életreform-mozgalmak és a reformpedagógia. Iskolakultúra 14(3), 32–44. http://real.mtak.hu/60465/1/EPA00011_iskolakultura_2004_03_032-044.pdf

Mészáros, T. & Egervári, J. (2021). A place-based projektek sajátosságai a kreativitás kontextusában a Waldorf-pedagógián keresztül. OxIPO: interdiszciplináris e-folyóirat 2021(1). 21-45. http://dx.doi.org/10.35405/OXIPO.2021.1.21   

Kiemelt kép: canva