A cirok leginkább a levéből készült borostyánszínű szirupról ismert. egy új kutatás szerint a fűfélék családjának ezt a szívós tagját nyersanyagként is fel lehetne használni a megújuló közlekedési üzemanyag, a bio-butanol előállításához. Ennek érdekében az Agricultural Research Service (ARS) és az Ohio State University (OSU) tudósainak egy csoportja kidolgozott egy eljárást a bio-butanol előállítására az édes cirokból.

A bagasz a termés szárának pépes, rostos maradványait jelenti, miután összezúzták őket, hogy kivonják belőlük a cukros nedveket. A bagasz egy részét újra a termőföldekre juttatják; a maradék viszont hulladékként végzi. A pépben azonban a cellulóz és a hemicellulóz – a növényi sejtfalak „állványzata” – értékes cukrokat rejt. Amint kiszabadulnak, ezek a cellulózcukrok bio-butanollá fermentálhatók, magyarázta Nasib Qureshi, az ARS biokémiai mérnöke.

A mezőgazdasági hulladékokban lévő cellulózcukrokból nyert bio-butanol azért vonzó, mert csökkentheti a benzin és más nem megújuló üzemanyagokra való utaltságot. Az 1950-es évekig a butanolt elsősorban a kukoricakeményítő és a cukornádmelasz erjesztett cukrából állították elő, mielőtt a gyártók áttértek a kőolaj használatára, amely olcsóbbnak és hatékonyabbnak bizonyult. Ma a butanolt elsősorban ipari oldószerként használják.

Az elmúlt néhány évben azonban Qureshi és munkatársai a fermentációs tudomány és a termékvisszanyerési technológia fejlődését kihasználva újjáélesztették a butanol kereskedelmi kilátásait – nem kőolajból, hanem a korábban használtnál szélesebb körű mezőgazdasági anyagokból. A kutatók különösen az olyan betakarítási vagy feldolgozási hulladékokat vették célba, mint a kukoricaszár, az árpa- és búzaszalma, és legutóbb a cirok.

Az cirok, mint növény, ígéretes biobutanol-forrás, mivel szárazságtűrő, takarékos vízfelvételű és alkalmazkodik a legkülönfélébb termesztési körülményekhez, beleértve a marginális termőterületeket is.

Forrás (technology.org)