Nyáron több időt töltünk a szabadban, mely időszakban számolni kell a tavasztól előbukkanó, és a nyári hónapokban igazán aktív darazsakkal. Bosszúságot, fájdalmas csípéseket, de akár veszélyes allergiás reakciót is okozhatnak, ezért érdemes odafigyelni rájuk. Mutatunk pár természetes taktikát a távoltartásukra.
Legtöbb ember a szorgos méhekkel szemben a darazsakat kifejezetten károsnak tartja, hisz agresszív támadásaikkal megkeserítik a nyári szabad téri programokat. Pedig a darazsak is rendkívül hasznos munkát végeznek: egyrészt igencsak kiveszik részüket a növények beporzásából, másrészt a kártevő és betegséghordozó rovarpopuláció szabályozásában is hangsúlyos szerepük van. A legtöbb parazita darázs a tojásait különféle kártékony rovarok testébe vagy ezek lárvái közé rakja le, a ragadozó fajták pedig élelem után kutatva vadásszák le a kártevő rovarokat. Rossz hírüket leginkább a lódarázs és a kecskedarázs kelti. Csak ezek kerülnek kapcsolatba az emberrel a fullánkos darazsaknak csupán 1%-át adó Vespinae alcsalád fajai közül.
Az emberek számára a darázs azért minősülhet kártevőnek, mert mikrobiológiailag az egyik legszennyezettebb élelmiszer-látogató. Mindenevő lévén rászáll bármilyen szerves eredetű hulladékra, állati és emberi végtermékre, dögökre. Emellett pedig agresszívan védelmezi a fészkét.
Magyarországon a kellemetlenkedők közül leggyakrabban öt darázsfajjal találkozhatunk: a lódarázssal (Vespa crabo), a német darázzsal (Vespula germanica), a kecskedarázzsal (Vespula vulgaris), a padlásdarázzsal (Polistes nimpha) és a déli papírdarázzsal (Polistes dominula).
Ezek közül a Polistes fajok kifejezetten békések, a Vespula fajok sokkal temperamentumosabbak, agresszívek és ingerlékenyek. A hazai darázsfajok közül a lódarázs a legveszélyesebb, mérete is tekintélyes, jóval nagyobb a többi fajhoz képest.
A darazsakat utáljuk, a méheket szeretjük
Egy kutatás során kiderült, hogy a darazsak a leginkább utált rovarok: míg a méhekhez pozitív jelzők kapcsolódnak, addig a darazsakhoz kizárólag negatívak, amit minden bizonnyal agresszív viselkedésüknek és fájdalmas szúrásuknak köszönhetnek. Anno Arisztotelész is lejegyezte, hogy a darazsak szúrása jóval fájdalmasabb a méhekénél. Ezt a nézetet az amerikai rovarász, Justin Schmidt 2016-ban számszerűsítette is: a méhek szúrásának erőssége a Schmidt-fájdalomskálán 0,5 és 2,5 között volt, míg a darazsaké 0,5 és 4 közé esett.
Hogyan védekezhetünk a darazsak ellen környezetbarát módon?
A legjobb megelőzni a problémát és még azelőtt elriasztani őket, hogy befészkelnék magukat házunk vagy kertünk különböző zugaiba. Tavasszal az áttelelő nőstények elkezdik keresni az ideális helyet a letelepedéshez, ehhez pedig minden szabad kis rést végigkutatnak a területen.
Az ideális élőhely számukra valamilyen tápanyagforrás közelében van, így az első és legfontosabb lépés a megelőzésben, hogy minden ételmaradékot alaposan eltakarítunk. A kukákat szagmentesen takarjuk le, a kutya- és macskatápot, illetve egyéb állatok ételét is tegyük olyan helyre, ahol a darazsak nem tudják kiszimatolni. Az édes illat is vonzza őket, tehát a parfümök, krémek és testápolók is ínycsiklandóan hathatnak rájuk. Tömjünk be minden apró rést, lyukat és repedést a ház körül, a tetőn, a falakon, a fészerben, a kutyaházakon, a mérőóra körül, a fémkorlátokon és a postaládán is! A földben lévő lyukakat is temessük be!
Az egyik leghatékonyabb és legkíméletesebb védekezés az úgynevezett hamis darázsfészkek vagy darázsriasztó kasok kihelyezése. Ezek működése a darazsak területvédő reflexét használja ki, ugyanis a nem saját fészek látványa visszafordulásra kényszeríti a darazsakat, és nem telepszenek idegen kolónia közelébe. További előnye, hogy semmilyen vegyszert nem tartalmaz, és nem termel hulladékot sem. Hátránya, hogy csak akkor hatékony, ha már tavasszal kihelyezzük, mielőtt még bárhol letelepedtek volna a darazsak a kertünkben.
Ezek a csapdák gazdaboltokban vagy az internetről is beszerezhetők, illetve házilag is könnyen elkészíthetők. Pusztán egy papírzacskót gömb formájúra kell alakítanunk, majd belülről kitömni, hogy a formája megmaradjon.
Ezekből a hamis fészkekből helyezzünk ki a ház és a kert különböző, esőtől védett pontjaira körülbelül 15 méterenként egyet, és máris nyugodtabb nyárnak nézhetünk elébe.
Növényekkel is védekezhetünk a darazsak ellen. A különböző mentafajták, a kakukkfű, a citronella, az eukaliptusz és a fehér üröm természetes darázsriasztó. Érdemes belőlük azokra a helyekre ültetni, ahol pihenni vagy mondjuk medencézni szeretnénk.
Használhatunk illóolajokat is. A borsmenta olaja önmagában is rendkívül hatékony, illetve a citromfű, a szegfű és a gólyaorr-esszenciák keveréke is igazoltan hatásos. Néhány csepp olajat tegyünk egy-egy vattapamacsra, majd ezeket helyezzük azokra a kritikus helyekre, ahová szerintünk a darazsak befészkelhetik magukat.
Ha mégis a kertünkbe tévednének
Arra az esetre is létezik megoldás, ha a közelben valahol már van darázsfészek, és a szemtelen darazsak megkeserítik a kerti programjainkat, a kinti étkezéseket. Tegyünk egy kis tálba citromlevet – legjobb a frissen facsart citromlé –, és adjunk hozzá egy csipetnyi szegfűszeget! Ezt a tálkát helyezzük az étkezőasztalra vagy bárhová, ahol zavarnak minket a sárga-fekete rovarok.
Bevethetünk más – különböző csábító folyadékokkal működő – csapdát is, de érdemes vigyáznunk, mert a kereskedelmi forgalomban kapható termékek nem mindig csak környezetbarát anyagokat tartalmaznak. Praktikusabb és biztosan környezettudatosabb megoldás, ha mi magunk készítjük el a darázscsapdát. A tárolóegységhez használjunk üres pillepalackokat! Vágjunk ketté egy flakont, és a felső részét megfordítva helyezzük bele az alsóba: ez lesz a szerkezet alja. Ezt követően egy másik flakont is vágjunk ketté, amelynek a tetejét helyezzük rá az előzőleg elkészített alsó részre! Ebbe beletöltünk 1,5 dl sört, adunk hozzá 1 evőkanál cukrot és 1 teáskanál ecetet (ugyanis az ecet távol tartja a méheket). Arra ügyeljünk, hogy a folyadék szintje ne érje el a lefelé fordított flakon száját az edényben. A csapdát helyezzük ki a kertünkbe, érdemes kicsit távolabb tenni onnan, ahol sokat tartózkodunk, hogy ne a közvetlen közelünkbe csalja őket az illat.
Mit tegyünk, ha darázsfészket találunk?
Ha feltűnően nagy méretű fészket látunk a házunk körül, amely akár lódarázsé is lehet, mindenképpen hívjunk professzionális segítséget, nehogy komolyabb bajunk essen! Az allergiások tudják, hogy tartaniuk kell a darazsaktól, de egy nem allergiás embert is életveszélybe vagy sokkos állapotba sodorhat, ha egyszerre túl sok fájdalmas csípés éri.
A kisebb fészkeket és a papírdarazsak jellegzetes sejtes fészkeit a bátrabbak maguk is megpróbálhatják eltávolítani. Érdemes csakis késő este, sötétedés után és védőöltözetben nekilátni a hadműveletnek. A csüngő fészket óvatosan közelítsük meg, húzzunk rá műanyag zacskót vagy szövetzsákot, és jó szorosan kössük meg a tetején! Dobjuk a fészket egy vödör vízbe úgy, hogy nehezéknek egy követ helyezünk rá. Esetleg le is fagyaszthatjuk, hogy elpusztuljanak a benne lévő utódok. De praktikus módszer az is, ha porszívóval támadjuk meg a fészket vagy a lyukukat.
Ha a falban mélyen vannak a darazsak, érdemes szakembert hívni, aki speciális, erős porszívóval ki tudja a legmélyebb helyekről is szívni a rovarokat, elkerülve a káros vegyszerezést. A föld alatti fészkekkel is legyünk óvatosak, mindig több bejáratuk van! Keressük meg az összes létező kiutat, tömjük be mindet egy kivételével! Ebbe forró – esetleg szappanos – vizet öntve elpusztíthatjuk a kolóniát.
Házilag is készíthetünk természetes darázsirtó spray-t: egy szórófejes flakonba tegyünk egy negyed rész környezetbarát mosogatószert, majd erre öntsünk habzásig vizet. Ezzel a folyadékkal permetezzük le a postaládában vagy más kisebb helyeken megbúvó darázsfészkeket!
Darázscsípés esetén
Elmondható, hogy a gyerekek 0,4-0,8 százaléka és a felnőttek 3 százaléka érintett valamilyen fokú méh- vagy darázsméreg-allergiában. De jó hír, hogy halálos kimenetelű anafilaxiás sokkot hazánkban csak két rovarunk, a darázs és a méh csípése okozhat.
Ha valaki allergiás a csípésre, illetve szájüreget vagy arcot ér darázstámadás, mindenképpen azonnal hívjunk orvost. Egyéb esetben néhány természetes praktika is segít enyhíteni az égő fájdalmat. Ha van némi növényismeretünk, és a kertünkben is megtalálható egy-egy gyógynövényfajta, akkor jó, ha tudjuk, hogy bármilyen típusú – lándzsás, réti vagy nagy – útifű hatásos darázscsípés ellen. A növény összezúzott levelével dörzsöljük be a csípés helyét, vagy kössük rá a levelet az érintett területre! Az ecet, illetve a citromlé is jótékony hatású, kenjük rá a csípésre többször ismételve! Az ecetes vagy citromleves kezelést követően egy szelet vöröshagymát is hasznos az érintett területre tenni. A csípés helye napokig, akár egy hétig is érzékeny lehet, a bőrfelületet érdemes hűteni.