Nesztelen suhanás a sötétben, hatalmas kerek szemek, kísérteties hang és számos hozzájuk kapcsolódó mítosz: ők a baglyok.

Európában 13 bagolyfaj él, melyek közül 12 fajt hazánkban is igazoltak, 10 rendszeresen fészkel nálunk, 5 pedig lakott területen is megjelenik, vagy éppen kifejezetten keresi az emberlakta településeket (ezért emberkövető baglyoknak is nevezik őket).

Kapcsolódó bejegyzések

Mentőakció az uhuk élőhelyéért

Civil összefogás mentett meg egy Budapest határától kőhajításnyira fekvő területet, ahol figyelemre és megóvásra érdemes, fokozottan védett állatok élnek. A történet azzal a Magyarországon szinte mesébe illő végkifejlettel kecsegtet, hogy a természetvédelem ezúttal a profitszerzés fölé kerekedik és a táj az marad, ami: élőhely.

Emberkövető baglyok

Erdei fülesbagoly: Leggyakoribb hazai bagolyfajunk, télen sokszor behúzódik a településekre, sokszor csapatosan megtalálható az örökzöld tűlevelű fákon. Könnyen felismerhető jól látható tollfüleiről.

Füleskuvik: Gyakori fészkelő hazánkban, felhagyott gyümölcsösökben, szőlőben, telepített fenyvesekben, kertekben és parkokban is költ. Igen kis méretű madár, mindössze körülbelül 20 centiméter.

Kuvik: Gyakori madarunk, a népnyelv halálmadárnak is nevezi, ugyanis a hiedelem szerint annál a háznál, ahol megszólal, halál várható. Leggyakrabban az alföldi tanyák padlásain, állattartó telepeken kerülhet a szemünk elé, ráadásul, mivel részben nappal is aktív, többször is találkozhatunk vele.

Gyöngybagoly: Templomtornyok, padlások, magtárak, állattartó telepek lakója. Körülbelül varjú nagyságú, fehér színű arca szív alakot formál, tolla jellemzően nagyon világos.

Macskabagoly: Parkokban, tornyokban, padláson és temetőkben is költhet az ember közelében. Közepes méretű madár, mely nem véletlenül kapta nevét, ugyanis hangja erőteljes nyávogásra emlékeztet.

A természetben fészkelő baglyok

Réti fülesbagoly: Az erdei fülesbagoly rokona, ám szemei világosabbak, és a tollfülei is kisebbek. Hazánkban ritka fészkelő, elsősorban az ország keleti részén található zsombékosokban, sásos mocsárréteken találkozhatunk vele.

Gatyáskuvik: Rendkívül ritka madarunk, 1997-ben a Zemplénben költött két pár, illetve az elmúlt években egy meghiúsult költése ismeretes. Teste kicsi, általában harkályok vájta odúkban lakik.

Törpekuvik: Európa legkisebb bagolyfaja, mely mindössze akkora, mint egy seregély. Hozzánk Szlovákiából az Északi-középhegységbe, az Aggteleki-karszt környékére, nyugaton pedig Ausztriából a Soproni-hegységbe érkeznek a téli időszakban, itthon igen ritka fészkelő.  

Uhu: Más néven nagy fülesbagoly, a legnagyobb bagolyfajok egyike, magassága 60–75 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig több mint 1,5 méter. Hazánkban nagyjából 30 pár fészkel, kedveli a nehezen megközelíthető, sziklás területeket, és kerüli az embert.

Uráli bagoly: Az uhunál kisebb, ám ez is egy nagy termetű bagolyfaj. Kinézetre a macskabagolyhoz hasonlít, hazánkban az Északi-középhegység erdeiben, legfőképpen a Zemplén bükköseiben költ.  

Kóborló baglyok

Hóbagoly: Hazánkban rendkívül ritka kóborló, az északi sarkkör területén költ.

Karvalybagoly: Hazánkban alkalmi vendég, időszakonként viszont nagyobb létszámban is megjelenik. Közepes méretű, tollazata sötét és világos mintázatú.

Kiemelt kép: Canva