Végtelen síkság. Dermesztően hideg tél, szélvihar, hó és jég avagy csodaszép tulipánok, kis tavak, zöld fű és forró nyár. Ez az orosz sztyeppe világa.

A 47 éves Petrovich Ivanov Oroszországban, a kazah határtól nem messze éli könnyűnek semmiképpen nem nevezhető életét. Bár a körülmények elképzelhetetlenül zordak és kemények – távol a nyugati világ káros hatásaitól –, számára a fenntartható és környezettudatos életmód az egyetlen és a természetes út.
Kérésére képet róla nem közlünk, de a cikkben látható fotók a sajátjai.

Itt születtél ebben a kis faluban, ahol most laksz? Mesélnél nekünk a környékről?

Igen, a szüleim is idevalósiak, itt nőttem fel. A sztyeppén minden véglet megtalálható. A tél rendkívül hideg és hosszú, minden jeges, sokszor hatalmas a hó. Nyáron pedig kánikula van és szárazság, a nap felperzsel mindent. Itt élni emberpróbáló, hiszen az alapvető szükségletek, mint a víz és a villany is igen hiányosak. Ha rossz az idő – ami sokszor előfordul – egyszerűen elmegy az áram, néha akár egy napra is. Víz az itteni házakban nincs, bármilyen mélyre van fektetve a vízvezeték, télen úgyis elfagy. Ez főleg a hideg évszakban nagyon kellemetlen, messziről kell cipelni a főzéshez, tisztálkodáshoz használatos vizet. Nincs angolvécé és rendes zuhanyzó, ruhát télen egyáltalán nem mosunk. Egyetlen „luxuscikkünk” az internetünk, de az is nagyon lassú, és folyton akadozik.

Mindig itt éltél?

17 éves koromig itt jártam iskolába, akkor fejeztem be az alapfokú tanulmányaimat. Eközben dolgoztam is, villanyszerelők segédje voltam. Később beköltöztem a körülbelül 200 kilométerre lévő városba, ahol szintén villanyszerelőként dolgoztam. Mellette pedig továbbtanultam. Ahhoz, hogy a lakhatásomat, illetve a további tanulmányaimat fizetni tudjam, egy darabig zsoldosnak is beálltam. Oroszországban ez bevett szokás a falusi férfiak körében.

Kapcsolódó bejegyzések

Tájfajta zöldségek biokertészektől – a Bibó farmon jártunk

Azt szeretnék, hogy gyermekük minőségi élelmiszeren nőjön fel, így megtermesztik maguknak vegyszermentesen.

Milyen tanulmányokat folytattál? Mi a végzettséged?

Energiamérnök vagyok. A legmagasabb fokozatú diplomám van, akár nukleáris erőműnél is dolgozhatnék. Igazából a szakmámba vág a környezetvédelem. Remélem, valamikor ismét ezen a területen fogok majd dolgozni, mert rendkívül hasznosnak tartom a megújuló energiákat.

Miért hagytad ott a szakmádat?

Sokat kellett utaznom, és közben családom lett, így inkább saját vállalkozásba kezdtem. Szarvasmarhát tenyésztettem, ami sokáig jól ment, majd ahogyan itt lenni szokott, az állam néhány intézkedése miatt a vállalkozás csődbe ment. Utána személyszállításba fogtam, volt pár kisbuszom, szépen futott az üzlet. Majd ismét jött pár olyan intézkedés, amelyek miatt ezzel is fel kellett hagyni.

Mikor költöztél vissza a szülőfaludba?

Amikor másodszor is csődbe mentem, a házasságomnak is vége lett. Ezzel egy időben édesanyám súlyosan és tartósan megbetegedett, nekem kellett róla gondoskodnom. Sajnos édesapám már korábban meghalt. Ez hat éve történt, azóta élek ismét itt.

Miből állnak a napjaid?

Túlélésből. (Nevet.) Komolyra fordítva a szót, télen gyakorlatilag tényleg így van. Tavasszal és nyáron pedig zöldséget és gyümölcsöt termesztek, ekkor van idő pihenni is. Télen minden nap meg kell küzdenem az elemekkel, fűteni kell a házat, vizet hordani és vadászni, hogy hús legyen az asztalon. Munkalehetőség itt gyakorlatilag nincs, a legközelebbi „munkahelyig” órákat kellene utazni, és általában nem fizetik ki az embereket.

Mondhatjuk, hogy tulajdonképpen önellátó életet élsz? Mekkora területen gazdálkodsz?

Végülis igen, majdnem teljesen önellátó vagyok. Boltban csak sót, kenyeret, disznózsírt és szappant veszek. Meg persze cigarettát (nevet). A kenyeret is meg tudnám magamnak sütni, van hozzá durván és finoman őrlő malmom is, csak sajnos időm nincs a sütéshez. A telkem körülbelül egy hektáros, a felén zöldségeket termesztek. 40 százaléka gyümölcsös, a többi az udvarrész. Egy-két ember számára ez elegendő termést ad egy évre. Amit nyáron nem eszünk meg frissen, azt konyhakészen dobozokba porciózom, és a fagyasztókba teszem télire. A gyümölcsből a napon aszalványt készítek.

Hús honnan kerül az asztalodra?

Nyáron nagyon kevés húst fogyasztok, télen – ha módomban áll – többet, hiszen kell az energia a nehéz fizikai munkához és a hideghez. Horgászni egész évben szoktam, vadászni a téli szezonban. Van kilenc hortayám – ez egy különleges, bennszülött, orosz eredetű, rövidszőrű agárfajta –, télen ők hozzák nekem terítékre a nyulat, néha az őzet. Az el nem fogyasztott húst és halat vagy lefagyasztom, vagy konzervet készítek belőle későbbre. A kutyákat pedig vágóhidakról szerzett nyesedékhússal etetem, így egy ilyen létszámú falka ellátása sem jelent problémát.

Mit használsz az élősködők ellen? Mivel trágyázod a földet?

Csak természetes anyagokat használok a kertben, semmi vegyszert. Műtrágya helyett szénát használok, és a télen eltüzelt fa után maradt hamut szórom a földre. Ősszel szénával takargatom be a talaj tetejét, ami tavaszra kissé megrothad, ekkor teszek még rá egy kis friss szénát, és ezt forgatom be a traktorral. Amikor fiatal fákat ültetek, a gyökerüket agyaggal vonom be, ami kiváló természetes fertőtlenítőszer. Élősködők ellen bevált praktika szintén a hamu vagy a szappanos oldat, a boltban kapható háztartási szappan is teljesen természetes anyagokból készül.

A szemétkezelés mennyire megoldott a településen?

Én nem igazán termelek szemetet. Ami olyan, azt komposztálom, a papírt elégetem. Ha esetleg összegyűlik egy adag műanyag, azt beviszem a faluba, a központi gyűjtőhelyre.

Mik a jövőbeni terveid?

Őszinte leszek: nem itt szeretnék megöregedni. Terveim között szerepel elköltözni egy helyre, akár másik országba, ahol energiamérnökként a megújulóenergia-ágazatban tudom hasznosítani a tudásomat, de a vidéki élet szépségeiről sem kell lemondanom.

Kiemelt kép: Canva