Míg a klímaváltozást tagadók korábban elsősorban a globális felmelegedés létezését vonták kétségbe, mára módosítottak a taktikán, és már inkább az okokra, hatásokra és a kezelésre fókuszálnak.
Itt a klímaváltozás-tagadás 2.0
A közösségi média klímaváltozás témában is mágneses erővel vonzza a tudományos konszenzustól eltérő nézeteket valló megszólalókat, felerősítve és terjesztve hiedelmeiket és összeesküvés-elméleteiket. Az ENSZ nemrég véget ért éves klímacsúcsa (COP26) még inkább előtérbe tolta az ügyet. Az ezzel kapcsolatos félrevezető állítások megosztása új lendületet kapott az e célra előszeretettel használt online felületeken. Ráadásul a felületeket üzemeltető társaságok az érintett hozzászólásoknak csak egy részét jelölik meg félretájékoztatásként.
Míg korábban az alternatív koncepciók elsősorban a globális felmelegedés létezésének tagadásáról szóltak, addig az utóbbi időben észrevehetően áthelyeződött a hangsúly a felmelegedés okaira, hatásaira és kezelésére. Ez valószínűleg nem függetlenül attól, hogy a klímaváltozás vitatása egyre inkább tarthatatlan, mivel világszerte mind többen érzékelik a saját bőrükön. (Természetesen a tiszta energiákra való átállást alaposan meg kell tervezni, az e téren mutatkozó hiányosságokra vonatkozó építő kritikák hasznosak.) Az alkalmazott taktikák módosulása miatt a jelenséget már „klímaváltozás tagadása 2.0” névvel illetik. Nézzük, melyek a leggyakoribb fals okfejtések!
Kapcsolódó bejegyzések
Aki tagadja a klímaváltozást, nem kapja meg bevételét a YouTube-tól
A klímaváltozást tagadó influenszereknek illetve az ilyen jellegű tartalmak feltöltőinek a jövőben már nem jár majd pénz.
Nem az ember tehet róla, de ha igen, akkor is pozitív a hatása
Az egyik ilyen állítás az, hogy az elmúlt száz év hőmérsékletváltozásai csak a Föld és a Nap valóban létező természetes ciklusának velejárói és következményei, nem pedig az emberi tevékenység eredményei. Az utóbbi időszakban azonban ennek az érvnek egy új verziója is felbukkant, és a közösségi médiában meglehetősen széles körben elterjedt. Eszerint a napciklus, vagyis a napfoltok számának ciklikus változása miatt emberi beavatkozás nélkül hamarosan jókora természetes hőmérsékletesés következik be a Földön.
A napfoltok száma és ezzel összefüggésben a beérkező napsugárzás ciklikusan változik, csökken és nő. Ez esetenként olyan, több évtizedes időszakokat eredményez, amikor a napaktivitás jelentősen visszaesik (nagy szoláris minimum). Amint ezt az MTA kutatása megerősíti, mérési eredmények alapján lehetségesnek tűnik, hogy egy újabb alacsony napaktivitású időszak előtt állunk. Egy ilyen új nagy szoláris minimum beköszönte valóban befolyásolná a földi klímát. Időszakosan csökkentené az átlaghőmérsékletet, de ennek mértéke a becslések szerint nem haladná meg a 0,2–0,3 °C-os csökkenést.
A napciklus hatása tehát közel sem olyan erős, hogy ellensúlyozza az emberi tevékenység hatását, mely önmagában már mostanra is több mint 1 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedéshez vezetett. Ez jelen állás szerint az évszázad végéig 1,8–2,4 °C-ra emelkedhet. A napaktivitás változásának a globális átlaghőmérsékletre való várható hatásával egyébként az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) is számolt legutóbbi, hatodik értékelő jelentésében.
Az iménti felfogással részben összefüggő, önmagában is széles körben keringő téves állítás szerint a globális felmelegedés hatása összességében pozitív. A Föld sok részét lakhatóbbá téve csökkenti a fagy miatti halálesetek számát, ami meghaladja a hőség okozta elhalálozásokét. Az ilyen érvelést alkalmazó emberek azokat a részigazságokat mazsolázzák ki a nagy egészből, amelyek elméletük szempontjából kedvezőek, az ellentmondó tényeket pedig figyelmen kívül hagyják. A világ bizonyos, barátságtalanul hideg részein a felmelegedés ugyan valóban könnyebbé teheti az életet, de ez a pozitív hatás nem feltétlenül lesz tartós, hiszen például szélsőséges csapadékhoz is vezethet. Ezzel egyidőben pedig a világ más részeit lakhatatlanná teszi a hőmérséklet növekedése, kiszámíthatatlanná válása, a tengerszint emelkedése, a csapadékmennyiség csökkenése vagy más szélsőséges természeti jelenségek egyre gyakoribbá válása.
A következtetés tehát hamis, azzal együtt, hogy valóban csökkenhet a hideggel összefüggő halálesetek száma, amely egyelőre még ténylegesen magasabb lehet, mint a hőség okozta elhalálozási adat (amint ezt a Lancet című mértékadó orvosi folyóiratban publikált tanulmány is alátámasztja). A hőmérsékletemelkedéssel összefüggő halálesetek számának várható növekedése valószínűleg meghaladja majd az általa „megmentett” életek számát. Az IPCC jelentése alapján a klímaváltozás egészséget és megélhetést érintő kockázatai már a globális átlaghőmérséklet 1,5 °C-os emelkedésével növekednek a prognózisok alapján. Márpedig az aktuális trendek szerint ennél jóval nagyobb lehet a felmelegedés.
Csak a hagyományos energiahordozókkal van gazdasági növekedés
A klímaváltozás megakadályozását ellenzők egy másik népszerű állítása az, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elengedhetetlenek a gazdasági növekedés fenntartásához. Ezért szerintük a hagyományos energiahordozók használatának korlátozása szükségszerűen meggátolja a gazdasági növekedést, és növeli a megélhetési költségeket, ami a legszegényebbeket érinti a legfájdalmasabban. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a fosszilis energia felhasználásától legszorosabban függő iparágak érdekei ugyan kétségkívül hatalmasak, de a nagy egészhez, az általános közérdekhez képest ezek mégiscsak részérdekek. A nem cselekvés – az ölbe tett kéz forgatókönyve – a klímaügyben sokkal többe kerülne az emberiségnek.
A fenntartható energiaforrásokra való átállás – mint minden paradigmaváltás – zökkenőkkel jár, de az új technológiák fejlesztése, telepítése és üzemeltetése óriási gazdasági lehetőségeket is rejt. Ezek új munkahelyeket képesek teremteni, és hosszú távon várhatóan jóval olcsóbb megoldást jelentenek majd. Ráadásul megszüntetik az energiahordozók ellátásától való függést. Van olyan, a klímaváltozás lehetséges jövőbeli következményeit vizsgáló stressztesztelemzés, amely szerint a világ gazdasága 2050-ig közel ötödével zsugorodhat, ha nem cselekszünk. Bizonyos országokat pedig még súlyosabban érinthetnek a várhatóan egyre szélsőségesebb hőmérsékleti viszonyok és természeti katasztrófák. Egy ilyen forgatókönyv megvalósulása a legszegényebbeket érintené a legérzékenyebben.
Kapcsolódó bejegyzések
Egyelőre nem tudunk megszabadulni az olaj-, gáz- és szénfüggéstől
2050-re a megújuló energia átveszi az energiamix legnagyobb szeletét, de sajnos tovább növekszik a fosszilis energiahordozók kitermelése is.
A megújulók tehetnek mindenről
Visszatérően felbukkan az az állítás is nem csak a közösségi médiában, hogy – kétségkívül létező időjárás-függősége miatt – a megújuló energia az első számú felelős az energiarendszerek és -piacok akár nagy áramszünetekhez is vezető zavaraiért. Így akadnak olyanok, akik például a múlt télen Texasban bekövetkezett súlyos áramszünetekért vagy az európai gáz- és árampiaci árak idei megtöbbszöröződéséért is mindenekelőtt a megújulókat és a klímapolitikát okolják. Ezek a hangok és médiumok – tudatosan vagy öntudatlanul – azoknak a lobbiknak az érdekeit szolgálják, amelyek részben a megújuló energiák hiteltelenítésével kívánják fenntartani az olajtól és a gáztól való függést, ezáltal bevételeiket. Állításukkal szemben a helyzet a két fent említett példa esetében az, hogy bár a szélerőművek termelése is kisebb volt a vártnál, ennél jóval nagyobb szerepe volt a földgázpiacon mutatkozó elmaradásnak és az ezáltal kiváltott áremelkedésnek a gázerőművek termelésében, illetve a megnövekedett keresletben.
A megújuló energiát támadók azt is előszeretettel hangoztatják, hogy a szélerőművek milyen sok madarat és denevért megölnek. A becslések szerint az Egyesült Királyságban valahol 9 600 és 106 000 között lehet a 2020-ban szélerőműveknek áldozatul esett madarak száma. Ez ugyan valóban sok, de a fosszilis erőművek többször ennyi állat haláláért felelősek. Közvetlenül és közvetetten is, azaz a klímaváltozásból eredő hatások miatt. (A fenti számok értelmezéséhez még egy adalék: a házi macskák évente körülbelül 55 millió madarat mészárolnak le csak a szigetországban.) Az éghajlatváltozás mérséklésének előnyei tehát – megfelelő tervezés és gondos helyszínválasztás mellett – a vadon élő állatok szempontjából is egyértelműen felülmúlják a kockázatokat.
Klímaváltozás-tagadó hálózat és ellen-klímacsúcs
A közösségi médiában is terjedő esztelenségek nem ritkán szervezetek, alapítványok, think tankok, gazdag magánszemélyek vagy fosszilis energiavállalatok tudatos dezinformációs stratégiájának „köszönhetőek”. A kutatások szerint ezek valóságos hálózatot alkotva nagy szerepet játszottak nem csak a médiavisszhang és a közvélemény alakításában, de a hatékony klímapolitika blokkolásában is, érdemben hozzájárulva a klímaváltozás kezelésére irányuló erőfeszítések lassításához.
Idén ősszel, éppen az ENSZ éves klímakonferenciája előtt egyfajta ellen-klímacsúcsként saját nemzetközi konferenciát is tartottak Las Vegasban, ahol a beszámoló szerint a résztvevők mindenről beszéltek, csak tudományról nem. De a „klímaváltozás tagadása 2.0” magán az ENSZ klímakonferenciáján is megjelent, amikor egy Indiát képviselő küldött a kéthetes esemény egyik plenáris ülésén túlságosan komornak nevezte az IPCC sok ezer oldalas, szigorúan tudományos módszerekkel összeállított jelentését, és ismételten az alacsony valószínűségű, de magas kockázatú eseményekre (például az antarktiszi jégtakarók összeomlására) való hivatkozások, valamint a hatások enyhítéséről szóló szakaszok eltávolítását szorgalmazta a jelentésből.
