Az egyre enyhébb telek, a gyakran elmaradó, hektikussá váló csapadék egyértelművé tették, hogy a globális éghajlatváltozás Magyarországot sem kerüli el. Természetesen fontos, hogy megértsük a Velencei-tó kiszáradásának okait is, ezért megnéztük az elmúlt évek csapadékmennyiségét és -eloszlását hazánkban.

Sokan gondolják azt tévesen, hogy Magyarország – a folyóinknak köszönhetően – nincs kitéve az elsivatagosodás veszélyének. Ez sajnos nem igaz. Egyrészt lokálisan jelenik meg a probléma, mint például tavaly a Velencei tó kritikus vízszintcsökkenése, ráadásul historikus adatokból tudható, hogy korábban is előfordult, hogy a víztükör részlegesen vagy akár teljesen eltűnt. Másrészt nagyobb léptékben is tapasztalható a baj, hisz egész tájegységeket is veszélyeztet a jelenség, aminek klimatikus és emberi tevékenységhez kötődő okai is vannak.

Hazánkban a leginkább veszélyeztetett terület éppen a két nagy folyónk által határolt Duna-Tisza köze. A Homokhátság területén a 70-es évek óta több mint 2 métert csökkent a talajvíz szintje. Itt az egyre gyakoribbá váló aszály okozta károk sújtják a mezőgazdasági termelőket – jobban mondva azokat, akik nem hagytak fel az utóbbi években a tevékenységükkel –, emellett a természetes növénytakarót is, amely egyre inkább visszaszorul, a helyét pedig átveszi a homok.

A csapadék mennyisége és eloszlása

Bár a KSH adatait megvizsgálva az utóbbi években enyhe növekedést mutat a csapadék mennyisége, ez korántsem jelenti azt, hogy nincs probléma. A lehullott összmennyiség kis mértékű növekedésével szemben a csapadékos napok száma csökken, így az eloszlás egyre egyenetlenebbé válik.

Ezt igazolják az Országos Meteorológiai Szolgálat havi lebontású adatai is. Láthatjuk, hogy az elmúlt 30 évhez viszonyítva a 2020-as év mekkora szélsőséget mutat. Annak, aki korábbi adatokra is kíváncsi, ide érdemes kattintania. A szélsőséges időjárás egyrészt növeli a mezőgazdaság kitettségét az éghajlatváltozásnak, másrészt a természetes növénytakaró adaptálódási képessége is megkérdőjelezhető. 

Az ábrán látható időszaki különbségek mértékének vizsgálatakor érdemes a területi szintet is megvizsgálni. Még az általános iskolában megtanultuk, hogy hazánk legcsapadékosabb területei a középhegységeink, az Alpokalja. A következő ábrán azt láthatjuk, hogy a fentiekkel nem összevethető mértékű, azonban így is jelentős, 10–20%-os eltéréseket mutat az azonos év csapadékösszegének térbeli eloszlása a historikus adatokhoz képest.

Az ábrán jól látható, hogy épp a Dunántúlon csökken legnagyobb mértékben a csapadékösszeg. Ezzel áll összhangban a Velencei-tó tavalyi kritikusan alacsony vízszintje, amiről a Greendex is beszámolt. Az ábrán az is jól látható, hogy az Alföldön, a Viharsarokban és a középhegységekben növekedett a csapadék mennyisége.

A csapadék eloszlásának egyre egyenlőtlenebbé válása, a nem megfelelő válaszok az állam, a minisztériumok és a mezőgazdasági szereplők részéről oda vezetnek, hogy hangzatos „agrárország” státuszunk két fő erőforrásának egyike, (a talaj mellett) a víz gondokat fog okozni a jövőben, illetve már a jelenben is. Hiszen a hektikusan, hirtelen lezúduló csapadék – megfelelő gazdálkodás hiányában – nem tud hasznosulni. Az esővizet nem fogjuk fel tározókban, ami a terméshozam csökkenéséhez, az élelmiszer drágulásához vezet. A problémát egy a Válasz Online-on publikált cikk is taglalja, amelyben a Klímakutató Intézet alábbi ábrája is megtekinthető. A térképen azok az élővizeink láthatóak türkizkékkel kiemelve, amelyek 2014 és 2020 között legalább egy alkalommal kiszáradtak. Jól látható, hogy a probléma országszerte tapasztalható.

Megoldás az elsivatagosodásra

Ahogy az élet más területein, úgy hazánk vízgazdálkodásában is fontos szerepet kell kapnia a tudatosságnak és a szemléletformálásnak. Fontos elfelejtenünk a korábban belénk plántált tévképzetet, mely szerint hazánk a vizek országa. Ezt úgy kellene pontosítanunk, hogy hazánk az átfolyó vizek országa. Az ide érkező folyók ki is lépnek az országból anélkül, hogy vizükből számottevő mennyiséget elraktároztunk vagy felhasználtunk volna. Az esővíz-gazdálkodásban is érdemi lépéseket kellene tenni. Nemcsak azért, hogy az esővíz öntözéshez való felhasználását növeljük, hanem azért is, hogy csökkentsük az egyre gyakoribbá váló záporok okozta lemosást, ami gyorsítja a talaj minőségének romlását.

Az említett törekvések megvalósításához új talajgazdálkodási szokások, szemléletek szükségesek, amelyeknek a csírái megjelentek. Sokszor kisebb gazdaságokban találkozhatunk ezekkel a kezdeményezésekkel, technológiákkal. Ezek a gazdaságok vagy kényszerből (Duna-Tisza köze), vagy tudatos döntéssel átalakítják korábbi gyakorlataikat.

A sikert olyan lehetőségek széles körű alkalmazása jelenthetné, amelyeket először a COP15 koppenhágai konferencián mutattak be. A természetalapú megoldások (Nature-based solutions, NbS) olyan az élővilágból kölcsönzött módszerek, amelyek az akut problémák kezelésén túlmutatnak tartós megoldást biztosítva az ökológiai környezet számára.

Ilyen megoldás az a 2020-ban indított projekt is, amely a Homokhátság vízutánpótlását célozza. A 4,5 milliárd forintból megvalósuló projekt első fázisa 2022 nyarán készülhet el: a terület északi részén, Dunaharaszti magasságában építenek új víztározókat, illetve újítanak fel korábbi csatornákat, köztük a Duna-völgyi főcsatornát is. Emellett több településen hoznak létre víztározókat, ökológiai közösségeket, amelyek közül az egyik mintaprojekt Ruzsán, Csongrádban jön létre a LIFE program keretében. Ez mintául szolgálhat más települések számára is. A Greendexnek adott interjújában Áder János külön kitért a régióra. Áder bizakodó, úgy értékeli, hogy ha ilyen tempóban haladnak a fejlesztések, 2027-re megoldódhat a Homokhátság problémája.

További, a klasszikus mezőgazdasági művelésen túlmutató megoldások lehetnek: a jobb vízgazdálkodást célzó intézkedések, a természeti tájak visszaállítása, a tudatosabb erdőgazdálkodás az erdők vízmegkötő képességének növelésére. Mi magunk is hozzájárulhatunk a változáshoz mindennapi döntéseinkkel, amelyekkel támogathatjuk az említett kezdeményezéseket. Ilyen lehet például a vezetékes víz tudatos, gazdaságos használata, de az is, ha a természetet járva értékeljük kincseit, és segítjük, szorgalmazzuk azokat a lépéseket, amelyek helyi szinten segítik megőrzésüket, fejlesztésüket.

Kiemelt kép: fülöpházi homokbucka/utazzteis.hu