A svéd kormány a felére csökkentené a becslések szerint mintegy 480 vadon élő farkas számát országban. Ez azonban szembe menne az Európai Unió biodiverzitási szabályozásával, és a környezetvédelmi csoportok is hevesen ellenzik.
Anna-Caren Sätherberg vidékügyi miniszter szerint a farkaspopuláció évről évre nő, és a farkasállomány egy részének kilövésével csak a parlament által kitűzött célokat valósítanák meg. Ennek keretében máris felkérték a környezetvédelmi hatóságot, hogy határozza meg pontosan, mekkora populációt bír el az ország. Minderre azért volt szükség, mert a skandináv országban egyre több az emberek és farkasok közötti konfliktus, és csökken a ragadozó elfogadottsága.
Kapcsolódó bejegyzések
Kihaltnak nyilvánították a norvég farkast
Már az 1970-es években kihalt a norvég farkas, a ma Norvégiában és Svédországban található ragadozók valójában Finnországból származnak.
A környezetvédelmi hatóság korábban úgy becsülte: ahhoz, hogy életképes maradjon a populáció, és ne gyengítse a beltenyészet, nem eshet 300 egyed alá a farkasok száma, amelyet folyamatosan gyarapítanak az országon kívülről érkező új példányok. A svéd parlament többsége azonban legfeljebb 170 példányt tartana megfelelőnek, ami az Európai Unióban meghatározott 170-270 példányból álló populáció alsó értéke.
A farkasok száma Svédországban egy 1789-es törvény miatt csökkent le, amely engedélyezte a közemberek számára a vadászatot, ami megtizedelte a szarvas- és jávorszarvas-állományt, a farkasokat pedig rákényszerítette, hogy inkább a haszonállatokra vadásszanak. Az 1800-as évek közepére a ragadozó eltűnt az ország déli részéről, sőt egy évszázaddal később már kihaltnak hitték. Az 1980-as években azonban az orosz-finn populációból három farkas érkezett Svédország déli részére, és ezzel egy új svéd-norvég populáció alakult ki, amelynek jelenleg már mintegy 480 példánya élhet 40 falkában, túlnyomórészt Svédország középső részén.
A természetvédelmi csoportok szerint a kormány elképzelése téves, és 300 farkas lenne a minimum amely szükséges a populáció genetikai diverzitásának megőrzéséhez, sőt úgy vélik, hogy az ország könnyen eltarthatna akár ezer farkast is. Szerintük a kormány beadta a derekát az ország erős vadászlobbijának, akik azzal érvelnek, hogy a farkasok jávorszarvasokat ejtenek el, és veszélyt jelentenek a vadászok kutyáira.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) ragadozószakértője, Benny Gäfwert elmondta, hogy a szervezet ellenzi a farkasok nagy mértékű irtását, és a svéd parlament által meghatározott 170 példányt „semmilyen tudományos tény nem erősíti meg”. Szerinte a vadonban váratlan dolgok történhetnek, épp ezért egy 170 példányos populáció nagyon sebezhető
A gond akkor jelentkezik, ha a genetikát vizsgáljuk: minél kisebb a farkaspopuláció, annál nagyobb a genetikai változások hatása.
–figyelmeztetett Gäfwert
Maria Gardfjell, a svéd zöldpárt képviselője szerint törvénytelen lenne 170 egyedre csökkenteni a populációt. „Megsértené a fajok sokszínűségére vonatkozó uniós jogszabályokat, és Svédországot akár bíróság elé is állíthatná az EU”. (Guardian/MTI)