Amíg Európa jó része egyszerre küzd az orosz energiaimporttól való függéssel és a klímakihívással, akad néhány ország, amely a fosszilis forrásoktól szinte teljesen független, klímabarát energiagazdaságot mondhat magáénak, mint például Svédország.
Annak ellenére, hogy Svédország viszonylag közel fekszik Oroszországhoz, és energiaigénye jókora, csak minimális mértékben támaszkodik az orosz eredetű fosszilisenergia-importra. Ennek fő oka az, hogy a skandináv ország Németországtól, az Egyesült Államoktól és számos európai országtól eltérően nem a földgáz dominálta modellt követte energiarendszere kialakításakor. Teljes energiaellátásában a földgáz részaránya csak körülbelül 2,5 százalék. Gázigénye tehát más jómódú államokhoz mérten csekély. A megújuló energiaforrások súlya ugyanakkor már jóval az 50 százalékos részarány fölött jár.
Teszi mindezt úgy, hogy északi fekvéséből következően fűtésienergia-igénye jelentős, az energiaintenzív ipar súlya a gazdaságban meghaladja a gazdag országokban megszokott szintet, a helyi életminőség pedig a világon az egyik legmagasabb, aminek velejárójaként a svédek csaknem mindenki másnál többet utaznak.
Megújulók + atom
A villamos energiát zömében megújuló és nukleáris forrásból állítják elő. A fűtési energiát nagyrészt villamos energia, hőszivattyúk, távhő és hulladékégetés biztosítja. A fosszilis források aránya alig több mint 2 százalék az áramtermelésben, és a fűtésben sem éri el az 5 százalékot. A kiterjedt és fejlett, a kerékpáros és a gyalogos közlekedést is támogató közlekedési hálózat, az elektromos járművek gyors terjedése, valamint a bioüzemanyagok jelentős és növekvő arányú felhasználása pedig lehetővé teszi, hogy Svédországban az egy főre jutó kőolajfogyasztás körülbelül fele az Egyesült Államokénak. Igaz, Európában a magasabbak közé tartozik.
A svédek nagy része energiával hatékonyan ellátható és fűthető társasházakban él. Ezeket gyakran parkok veszik körül, közvetlen környezetük kiváló kerékpáros, vasúti, villamos- és buszközlekedési lehetőségeket kínál. A svéd közösségi közlekedés nagyrészt villamosított. Ennek energiaigényét szél-, víz- és atomerőművek biztosítják. Közben a személyautók és más járművek között is egyre emelkedik az elektromos meghajtásúak aránya.
Svédország pozíciója így egyértelműen kedvezőbbnek tűnik más európai országokénál a háború energetikai következményeinek mérlegelésekor. Az ország nem szorul rá az orosz energiaimportra és az Oroszországhoz kapcsolódó hatalmas infrastruktúrára. Szükség esetén az energiaimportján is könnyedén képes módosítani. Egy esetleges olajválság kapcsán pedig a svédek másoknál gördülékenyebben térhetnek át a kerékpározásra, gyaloglásra és tömegközlekedésre, ami nagyban képes tompítani az ársokk hatását.
Magas energiafogyasztás, alacsony emisszió
A svéd energiarendszer klímaszempontból is kiemelkedően teljesít. Egy főre eső üvegházhatásúgáz-kibocsátása alacsonyabb a magyarországinál, kevesebb mint fele a németországinak, és kevesebb mint negyede az Egyesült Államok értékének. Eközben az egy főre jutó svéd energiafogyasztás az említett országok közül csak Amerikáétól marad el, attól is jóval kevésbé, mint az emissziója. A svéd modell „tisztasága” különösen a hasonlóan előnyös természeti adottságú Kanadával való egybevetéskor szembeötlő. Az észak-amerikai országban az egy főre eső energiafogyasztás több mint 70 százalékkal magasabb, az egy állampolgárra vetített karbonemisszió pedig közel négyszerese a skandináv államénak.
Bár Svédország súlya a globális emisszióban minimális, az ország minden tőle telhetőt igyekszik megtenni a fenntartható energiarendszerre való áttérésért. Az ország célja az, hogy 2005-höz képest 2030-ra 59 százalékkal mérsékelje az üvegházhatású gázok kibocsátását, miközben az EU-ban az 1990-hez képest 55 százalékos csökkentési cél körül is elég nagy vita alakult ki. A skandináv állam politikai vezetésének szándékában áll az is, hogy 2045-re nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot alakítson ki. (Vagyis öt évvel a klímakatasztrófa elkerüléséhez szükségesnek tartott 2050-es céldátum előtt.)
Energiaátmenet-világbajnokok
Svédország volt az egyik első ország, amely 1991-ben bevezette a szénadót, melynek rátája a legmagasabb a világon. Az ebből befolyó bevételekből klímavédelmi intézkedéseket finanszíroznak. Az ország tehát a világ élvonalába tartozik a kibocsátáscsökkentés területén. Nem véletlen, hogy szinte folyamatosan vezeti a World Economic Forum energiaátmeneti világranglistáját.
Anélkül, hogy az irigylésre méltó jóléttel párosuló fenntartható, független svéd energiarendszer kialakulásának teljes történetét elbeszélnénk, megállapítható, hogy jelentős szerepe volt benne a helyi társadalom és vezetés erőteljes szociális és demokratikus elköteleződésének. Svédország a 19. század végi agrárországstátuszból a 20. században magasan iparosodott nemzetté vált. A pontot az i-re az 1950-es, ’60-as évek rekord gazdasági növekedése tette fel. Ekkor a második világháborúban – Európa nagy részétől eltérően – szinte sértetlenül maradt svéd ipar oroszlánrészt vállalt a kontinens újjáépítésében.
Az ennek nyomán erősödő igényekre reagálva az ország vezetése az 1960-as években olyan ambiciózus lakásépítési programot hirdetett, amely szervesen kapcsolódott a tömegközlekedés, az oktatási rendszer, a szociális ellátó rendszer és a zöldfelületek fejlesztéséhez. A tradicionálisan erős svéd környezettudatosság is fontos a történetben. Ez tette lehetővé az ország erdőinek és vízkészleteinek különösen jelentős arányú megőrzését. Svédország területének több mint kétharmadát erdők borítják, amivel a skandináv nemzet Finnországgal és Japánnal együtt más iparosodott nemzetekhez képest kiemelkedően magas arányt tud felmutatni. Összességében tehát a puszta gazdasági érdekeken, a piaci erőkön és az adottságokhoz való alkalmazkodáson túl társadalmi tudatosságra, választásra és kollektív cselekvésre is szükséges volt a fenntartható svéd energiamix létrejöttéhez.
