Legújabb filmajánlónkban négy olyan alkotás megtekintését szorgalmazzuk, amelyek hatására egy kicsit elmehet a kedvünk attól, hogy a leggyakoribb káros szenvedélyeknek hódoljunk.
Egészségesen élni nem egyszerű. Legtöbbünk tisztában van azzal, hogy a gyorséttermek gyakori látogatása elhízáshoz vezethet, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás súlyosan károsíthatja a májunkat és a személyiségünket, valamint alighanem azt sem szükséges sokaknak magyarázni, hogy a dohányzás halált is okozhat, mégis lépten-nyomon megbotlunk, és időről időre engedünk egy kicsit káros szenvedélyeinknek. A kivételnek persze jár a tisztelet, de talán még az elhatározásuk mellett stabilan kitartókban is megszólal néha a kísértés hangja, hiszen a mindennapi rohanás és az ezzel járó stressz nem éppen az egészséges életmódnak kedvez. Változtatni azonban senkinek sem késő, és ha lassan, de biztosan megindulunk egy fenntarthatóbb irányba, már jó úton haladunk. Az alábbiakban négy olyan filmet ajánlunk, amelyek segíthetnek, hogy ráleljünk erre az útra.
Kapcsolódó bejegyzések
3+1 kiváló játékfilm a környezetszennyezésről
Négy nagyszerű és elgondolkodtató mozit ajánlunk a környezetszennyezésről.
1. Michael Mann: A bennfentes / The Insider (1999)
Ma már csak az nincs tisztában a dohányzás káros hatásaival, aki egy mindentől elzárt szigeten él. A dohánytermékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó vállalatokat törvényi előírások kötelezik arra, hogy termékeik dobozán figyelemfelkeltő szövegeket, elrettentő ábrákat helyezzenek el. Ez azonban nem volt mindig így, Michael Mann kiváló paranoiathrillerének központi konfliktusa pedig erre a problémára épül.
A Russell Crowe által alakított Jeffrey Wigand az egyik legnagyobb amerikai dohányipari vállalat kutatási részlegének vezetője. Egy nap lapátra kerül, mert hangot ad amiatti ellenérzésének, hogy munkáltatója – a nagyobb profit reményében – titokban fokozni kezdi a cigarettában található nikotin hatását. Az alkalmazott vegyi beavatkozás következtében a nikotin gyorsabban szívódik fel a tüdőben, ezáltal pedig az agy és az idegrendszer működését is befolyásolja. Magyarul nagyobb tételben árusítható, mivel függőséget okoz.
Mindez azért kavarhat botrányt, mert korábban Amerika dohányipari vállalatainak vezetői eskü alatt vallották, hogy sem a cigarettára, sem pedig a benne található nikotinra nem jellemző ilyesmi. Éppen ezért Wigand korábbi cége mindent megtesz, hogy tettére ne derülhessen fény, amikor pedig azzal szembesül, hogy a szakemberrel aláíratott titoktartási szerződés nem elég komoly visszatartó erő, durvább eszközökhöz nyúl, és úgy tűnik, semmitől sem riad vissza.
A bennfentes baljós hangulatú, torokszorító feszültséggel operáló történet. Mivel pedig a forgatókönyvét valós eset inspirálta, a film megtekintése után talán elgondolkodunk azon, amit eddig is tudtunk, csak éppen nem éreztük ennyire a súlyát: hogy a dohánygyárosok csupán a vásárlóerőt látják bennünk, az egészségünk már jóval kevésbé fontos a számukra.
2. Robert Zemeckis: Kényszerleszállás / Flight (2012)
Az alkoholfogyasztás legalább annyira káros, mint a dohányzás. Úgy tűnik azonban, hogy valamiért ezt mégsem akarjuk belátni. Hiába lettek örökre száműzve a cigarettareklámok a médiából, italhirdetésekkel a mai napig találkozhatunk. Az alkoholizmus problémája természetesen a filmkészítők figyelmét sem kerülhette el, egy egész sor alkotás foglalkozik a témával.
A legdermesztőbb képet ezek közül egyértelműen az 1945-ös Férfiszenvedély című film festi a betegségről, hiszen rémálomba illő detoxikáló-jelenete örökre beleolvad nézője emlékezetébe. Mi mégis inkább a 2012-es Kényszerleszállást ajánljuk, ez ugyanis a másik mozival ellentétben az alkoholfüggőségnek azt a verzióját mutatja be, amikor a betegben nem tudatosul, hogy komoly gondokkal küszködik.
A sztori a Denzel Washington által játszott Whitaker kapitány kálváriáját beszéli el, aki ugyan kemény piás és szerhasználó, mégis képes nap mint nap pilótaként funkcionálni. Mi több, egy alkalommal úgy hajt végre kényszerleszállást egy meghibásodott géppel, hogy szinte minden utasa életben marad, holott gyakorlatilag reménytelennek tűnt a mutatvány. Habár a zuhanás nem állt összefüggésben az indulás előtt is vodkázó kapitány ittasságával, vizsgálat indul az ügyben, hősünk pedig ennek hatására elkezdi belátni, hogy eddigi életmódja fenntarhatatlan, és ha nem változtat sürgősen, a rengeteg hazugság olyan mélyre fogja temetni, ahonnan már nem lesz visszaút. A Kényszerleszállás éppen ezért a remény filmje.
3. Marco Ferreri: A nagy zabálás / Le grande bouffe (1973)
A jóléti társadalmak egyik legkomolyabb problémája a túlfogyasztás. A kapitalizmussal járó mértéktelenséggel és az emiatti kiüresedéssel a 60-as évek végén, 70-es évek elején több filmművészeti alkotás foglalkozott. A szélesebb közönség számára ezek közül talán A nagy zabálás a legbefogadhatóbb.
Ezt a megállapítást valószínűleg többen furcsállni fogják, hiszen Marco Ferreri filmje mégiscsak arról szól, hogy négy, az átlagosnál jobb egzisztenciájú barát abból a célból jön össze egyikük kúriáján, hogy halálra fogyasszák magukat. A vidám lakomának induló baráti összejövetel hamar bizarr fordulatokat vesz: előbb erkölcstelen orgiává alakul, majd bélsárral és gázokkal kevert szenvedéssé válik, míg végül résztvevői valóban életüket áldozzák a fogyasztói társadalom oltárán.
A nagy zabálás kíméletlen kapitalizmuskritika, nem mellesleg pedig a világban lévő egyenlőtlenségekre is rávilágít. Arra azonban ügyeljünk, hogy a filmet lehetőleg ne étkezés közben indítsuk el, mert könnyen lehet, hogy hatására nemcsak a mérték nélküli fogyasztás okozta hamis örömöktől, hanem a vacsoránk befejezésétől is elmegy majd a kedvünk.
+1. Morgan Spurlock: Super Size Me (2004)
A nagyvárosokban élő emberek többsége számára gyakorlatilag elkerülhetetlenek a különböző gyorséttermek, hiszen – ne legyünk álszentek – sokunkkal megesett már, hogy a mindennapok rohanásában az volt a legegyszerűbb ebédelési alternatíva, hogy bekaptuk egy sajtburgert meg egy közepes sült krumplit a mekiben.
Morgan Spurlock dokumentumfilmje után azonban a legtöbben alighanem kétszer is meggondolják majd, hogy a jövőben is így cselekedjenek. A Super Size Me ugyanis kendőzetlenül mesél a gyorséttermi étkezés árnyoldalairól, a film bemutatóját követően pedig még maga a McDonald’s is úgy döntött, hogy leveszi kínálatából az extra nagy menüket, és legalább kommunikációs szinten elkezdi az egészséges életmódot reklámozni az Egyesült Államokban, jóllehet sosem ismerték el, hogy mindezt a film hatására tették.
Kapcsolódó bejegyzések
Mennyi víz kell egyetlen hamburgerhez?
Az élelmiszerek előállításához több-kevesebb ivóvíz szükségeltetik. De mekkora vízmennyiség kapcsolódik egy átlagos hamburgerhez?
A Super Size Me elkészítésének apropóját egy jogi eset adta, miszerint két tinédzser lány szülei beperelték a McDonald’s-ot gyermekeik kóros elhízása miatt. Bár a vádat végül nem találták kellőképpen megalapozottnak, a film rendezője, Morgan Spurlock mégis utánajárt, mennyire lehet elhízni a gyorséttermi kajától. A filmben bemutatott kísérlet szerint 30 napon át kizárólag a McDonald’s-ban evett, mindezt napi háromszor, ha pedig megkérdezték tőle, hogy kér-e extra nagy menüt, igennel kellett válaszolnia. A magának felállított szabályok szerint a 30 nap alatt végig kellett próbálnia a franchise teljes repertoárját, ráadásul úgy, hogy közben még a lépései számát is napi 5000 alatt tartotta, hiszen a film szerint mindössze ennyi egy átlagos amerikai testmozgása.
Az eredmény természetesen megrázó erejű: Spurlock a kísérlet során 15 kg-ot hízott, a mája olyan mértékben károsodott, mint egy súlyosabb alkoholistának, emellett gyakran kínozta mellkasi fájdalom, levertség és kimerültség. Ez pedig nem is csoda, hiszen a számítások szerint összesen 15 kg cukrot és 6 kg zsírt fogyasztott el egy hónap alatt, és annyi gyorséttermi kosztot lapátolt be, amennyi az egészségügyi állapotának alakulását szemmel tartó orvosok szerint 8 évre elosztva lenne csak biztonsággal elfogyasztható. Szóval rohanás ide vagy oda, csak csínján azzal a sajtburgerrel!
Kizárólag az egészséges táplálkozás számít fenntarthatónak. Ideje végre gátat szabnunk a mértéktelen húsfogyasztásunknak, hiszen – ahogy egy korábbi, a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expót bemutató cikkünkben is írtuk – „a jóléti társadalmaknak jelentősen meg kell(ene) változtatniuk a táplálkozási szokásaikat a növényi élelmiszerek javára.”
Kiemelt kép: Canva
