A bolygó legnagyobb tükreként ismert bolíviai sólapály az esős évszakban válik tükörré, párcentis vízborításának köszönhetően.
A Salar de Uyuni Bolívia egyik természeti csodája és turistalátványossága, ám emellett nyersanyagforrás is, sőt különleges élővilágnak ad otthont. A sík vízfelszínt, amely az esős évszakban borítja be a sólapályt, afféle természetes tükörnek nevezhetjük, hisz úgy tűnik, tökéletes, teljesen mozdulatlan tükörként veri vissza a környező táj szépségét, az égboltot vagy épp a benne sétálók alakját – olvasható a National Geographic publikációjában.
A 3600 méteres tengerszint feletti magasságban lévő lapályt december és március között borítja víz, s ez a turisták tömegeit vonzza. Eddig csak a rengeteg közzétett fotó igazolta, hogy mennyire tökéletes tükör az Uyuni, most műholdas mérések és terepi vizsgálatok számokkal is alátámasztották az eddigi benyomásokat.
A Sentinel 3 műhold radarja segítségével határozták meg, mennyire sima az említett vízfelület. Ezt a visszaverődő radarjel erőssége alapján lehet kiszámítani: minél simább egy tükröző felület, annál nagyobb részét tudja visszaverni a rádióhullámoknak. A kutatók közel 400 ezer 2016 és 2024 között végzett mérést elemeztek. A tavalyi évben a helyszínen is végeztek vizsgálatokat, optikai eszközökkel és drónnal tárták fel, mennyire hullámzik a lapályt borító víz. A drónos és a műholdas mérés is azonos adattal szolgált: fél milliméternyi volt csak a vízfelszín hullámzása, azaz gyakorlatilag síknak tekinthető.
Kapcsolódó bejegyzések
Az egykori bolíviai „halálút” ma a vadvilág paradicsoma
Az egykor százak életét követelő hegyi utat uralma alá hajtotta a természet, és ma érintetlen zöld szigetként vonzza a vadvilágot.
A műholdas mérés igazolta továbbá azt is, hogy a csapadékos időszakban a vízborítás hatására valóban tükörré válik a terület, legtöbbször január vége és március eleje között. Kimutatták azt is, hogy a La Niña években az ilyenkor szokásos jelentősebb mennyiségű csapadék hosszan tartó vízborítást eredményez. A szárazabb években ennek az ellenkezője igaz: napi 2 milliméter a párolgás, így gyorsan felszárad a lapály, ha nincs csapadék-utánpótlás.
A kutatók elmondták, hogy amikor a területet víz borítja, valóban tükör a Salar de Uyuni, de ez csak az év egyes időszakára igaz, így a bolygónk legnagyobb tükre csak időnként és csak bizonyos helyeken viselkedik tökéletes tükörként. A legsimább vízfelületet közvetlenül az esők után lehetett mérni.
Fotó: Canva